1 ALLORA Gesù parlò alle turbe, ed a’ suoi discepoli, dicendo:

2 Gli Scribi e i Farisei seggono sopra la sedia di Mosè.

3 Osservate adunque, e fate tutte le cose che vi diranno che osserviate; ma non fate secondo le opere loro; perchè dicono, ma non fanno.

4 Perciocchè legano pesi gravi ed importabili, e li mettono sopra le spalle degli uomini; ma essi non li vogliono pur muovere col dito.

5 E fanno tutte le loro opere per esser riguardati dagli uomini; ed allargano le lor filatterie, ed allungano le fimbrie delle lor veste.

6 Ed amano i primi luoghi a tavola ne’ conviti, e i primi seggi nelle raunanze;

7 e le salutazioni nelle piazze; e d’esser chiamati dagli uomini: Rabbi, Rabbi.

8 Ma voi, non siate chiamati Maestro; perciocchè un solo è il vostro Dottore, cioè Cristo; e voi tutti siete fratelli.

9 E non chiamate alcuno sopra la terra vostro padre; perciocchè un solo è vostro Padre, cioè, quel ch’è ne’ cieli.

10 E non siate chiamati dottori; perciocchè un solo è il vostro Dottore, cioè Cristo.

11 E il maggior di voi sia vostro ministro.

12 Or chiunque si sarà innalzato, sarà abbassato; e chiunque si sarà abbassato, sarà innalzato

13 Ora, guai a voi, Scribi e Farisei ipocriti! perciocchè voi serrate i regno dei cieli davanti agli uomini; poichè voi non entrate, nè lasciate entrar coloro ch’erano per entrare.

14 Guai a voi, Scribi e Farisei ipocriti! perciocchè voi divorate le case delle vedove; e ciò, sotto specie di far lunghe orazioni; perciò, voi riceverete maggior condannazione.

15 Guai a voi, Scribi e Farisei ipocriti! perciocchè voi circuite il mare e la terra, per fare un proselito; e, quando egli è fatto, voi lo fate figliuol della geenna il doppio più di voi.

16 Guai a voi, guide cieche! che dite: Se alcuno ha giurato per lo tempio, non è nulla; ma se ha giurato per l’oro del tempio, è obbligato.

17 Stolti e ciechi! perciocchè, quale è maggiore, l’oro, o il tempio che santifica l’oro?

18 Parimente, se alcuno ha giurato per l’altare, non è nulla; ma se ha giurato per l’offerta che è sopra esso, è obbligato.

19 Stolti e ciechi! perciocchè, quale è maggiore, l’offerta, o l’altare che santifica l’offerta?

20 Colui adunque che giura per l’altare giura per esso, e per tutte le cose che son sopra esso.

21 E chi giura per lo tempio giura per esso, e per colui che l’abita.

22 E chi giura per lo cielo giura per lo trono di Dio, e per colui che siede sopra esso.

23 Guai a voi, Scribi e Farisei ipocriti! perciocchè voi decimate la menta, e l’aneto, e il comino, e lasciate le cose più gravi della legge: il giudizio, e la misericordia, e la fede; ei si conveniva far queste cose, e non lasciar quelle altre.

24 Guide cieche! che colate la zanzara, e inghiottite il cammello.

25 Guai a voi, Scribi e Farisei ipocriti! perciocchè voi nettate il difuori della coppa e del piatto; ma dentro quelli son pieni di rapina e d’intemperanza.

26 Fariseo cieco! netta prima il didentro della coppa e del piatto; acciocchè il difuori ancora sia netto.

27 Guai a voi, Scribi e Farisei ipocriti! perciocchè voi siete simili a’ sepolcri scialbati, i quali di fuori appaiono belli, ma dentro son pieni d’ossami di morti, e d’ogni bruttura.

28 Così ancora voi apparite giusti di fuori agli uomini; ma dentro, siete pieni d’ipocrisia e d’iniquità.

29 Guai a voi, Scribi e Farisei ipocriti! perciocchè voi edificate i sepolcri de’ profeti, e adornate i monumenti de’ giusti; e dite:

30 Se noi fossimo stati a’ dì de’ padri nostri, non saremmo già stati lor compagni nell’uccisione de’ profeti.

31 Talchè voi testimoniate contro a voi stessi, che siete figliuoli di coloro che uccisero i profeti.

32 Voi ancora empiete pur la misura de’ vostri padri.

33 Serpenti, progenie di vipere! come fuggirete dal giudizio della geenna?

34 Perciò, ecco, io vi mando de’ profeti, e de’ savi, e degli Scribi; e di loro ne ucciderete e crocifiggerete alcuni, altri ne flagellerete nelle vostre raunanze, e li perseguiterete di città in città.

35 Acciocchè vi venga addosso tutto il sangue giusto sparso in terra, dal sangue del giusto Abele, infino al sangue di Zaccaria, figliuol di Barachia, il qual voi uccideste fra il tempio e l’altare.

36 Io vi dico in verità, che tutte queste cose verranno sopra questa generazione.

37 Gerusalemme, Gerusalemme, che uccidi i profeti, e lapidi coloro che ti son mandati! quante volte ho voluto raccogliere i tuoi figliuoli, nella maniera che la gallina raccoglie i suoi pulcini sotto le ale, e voi non avete voluto!

38 Ecco, la vostra casa vi è lasciata deserta.

39 Perciocchè io vi dico, che da ora innanzi voi non mi vedrete, finchè diciate: Benedetto colui che viene nel nome del Signore

1 Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az õ tanítványainak,

2 Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:

3 Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az õ cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert õk mondják, de nem cselekszik.

4 Mert õk nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de õk az ujjokkal sem akarják azokat illetni.

5 Minden õ dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák õket az emberek: mert megszélesítik az õ homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az õ köntöseik peremét;

6 És szeretik a lakomákon a fõhelyet, és a gyülekezetekben az elölûlést.

7 És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják õket: Mester, Mester!

8 Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

9 Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van.

10 Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.

11 Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.

12 Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

13 De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek elõtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.

14 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színbõl hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek.

15 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek õt, kétszerte inkább magatoknál.

16 Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az.

17 Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat?

18 És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levõ ajándékra esküszik, tartozik az.

19 Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot?

20 A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak.

21 És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik.

22 És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.

23 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

24 Vak vezérek, a kik megszûritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.

25 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belõl pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel.

26 Vak farizeus, tisztítsd meg elõbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.

27 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülrõl szépeknek tetszenek, belõl pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.

28 Épen így ti is, kívülrõl igazaknak látszotok ugyan az emberek elõtt, de belõl rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.

29 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit.

30 És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az õ bûntársaik a próféták vérében.

31 Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat.

32 Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét!

33 Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?

34 Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról- városra üldöztök.

35 Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétõl Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek.

36 Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre.

37 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyûjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.

38 Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.

39 Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében!