1 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten; Ímé, teremte sáskát a sarjúfakadás kezdetén, és ímé sarjú vala a királyi kaszálás után!2 És lõn, hogy a mint felemésztette a földnek füvét, azt mondám: Uram, Isten! légy kegyelmes, kérlek! Hogyan állhasson meg Jákób, hiszen kicsiny?!3 Megengesztelõdék az Úr e dologban: Nem lesz meg! mondá az Úr.4 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, tüzet híva elõ ítéletre az Úr Isten, és megemészté [az] a nagy mélységet, és megemészté az országot.5 De mondám: Uram, Isten! hagyd abba, kérlek! Hogyan állhatna meg Jákób; hiszen kicsiny?!6 Megengesztelõdék az Úr e dologban: Ez sem lészen meg, mondá az Úr Isten!7 Ily dolgot láttatott velem: Ímé, ott állott az Úr egy függõleges kõfalon, és a kezében mérõ-zsinór vala.8 És monda az Úr nékem: Mit látsz Ámós? Én pedig mondám: Mérõzsinórt. És mondá az Úr: Ímé, mérõzsinórral mérek népemnek, az Izráelnek közepette, és nem bocsátok meg néki többé.9 Bizony elpusztulnak Izsáknak magaslatai, és romba dõlnek Izráel szent helyei; és fegyverrel támadok a Jeroboám háza ellen.10 És elkülde Amáziás, Béth-El papja Jeroboámhoz, Izráel királyához, ezt üzenvén: Pártot ütött ellened Ámós az Izráel házában; nem tûrheti az ország az õ mindenféle beszédét.11 Mert így beszél Ámós: Fegyver által hal meg Jeroboám, az Izráel pedig fogságba vitetik az õ földérõl!12 Ámósnak pedig így szólt Amáziás: Menj el, próféta! Fuss el a Júda földére; ott egyed kenyered és ottan prófétálj!13 Béth-Elben pedig ne prófétálj többé; mert a király szenthelye és az ország székháza ez!14 És felele Ámós, és mondá Amáziásnak: Nem vagyok próféta, sem prófétának fia; barom-pásztor vagyok és vad fügét szedek;15 De elhívott engem az Úr a nyáj mellõl, és mondá nékem az Úr: Menj el és prófétálj az én népemnek, az Izráelnek!16 Most azért halld meg az Úrnak beszédét! Te azt mondod: Ne prófétálj az Izráel ellen, és ne szólj az Izsák háza ellen!17 Azért így szól az Úr: Feleséged paráznává lesz a városban; fiaid és leányaid fegyver által hullnak el; földedet felosztják kötéllel, és te magad tisztátalan földön halsz meg; az Izráel pedig fogságba vitetik az õ földérõl.

1 O Senhor Deus assim me fez ver: e eis que ele formava gafanhotos no princípio do rebentar da erva serôdia, e eis que era a erva serôdia depois da segada do rei.2 E quando eles tinham comido completamente a erva da terra, eu disse: Senhor Deus, perdoa, peço-te; como subsistirá Jacó? pois ele é pequeno.3 Então o Senhor se arrependeu disso. Não acontecerá, disse o Senhor.4 Assim me mostrou o Senhor Deus: eis que o Senhor Deus ordenava que por meio do fogo se decidisse o pleito; o fogo, pois, consumiu o grande abismo, e também queria consumir a terra.5 Então eu disse: Senhor Deus, cessa agora; como subsistirá Jacó? pois ele é pequeno.6 Também disso se arrependeu o Senhor. Nem isso acontecerá, disse o Senhor Deus.7 Mostrou-me também assim: eis que o senhor estava junto a um muro levantado a prumo, e tinha um prumo na mão.8 Perguntou-me o Senhor: Que vês tu, Amós? Respondi: Um prumo. Então disse o Senhor: Eis que eu porei o prumo no meio do meu povo Israel; nunca mais passarei por ele.9 Mas os altos de Isaque serão assolados, e destruídos os santuários de Israel; e levantar-me-ei com a espada contra a casa de Jeroboão.10 Então Amazias, o sacerdote de Betel, mandou dizer a Jeroboão, rei de Israel: Amós tem conspirado contra ti no meio da casa de Israel; a terra não poderá suportar todas as suas palavras.11 Pois assim diz Amós: Jeroboão morrerá à espada, e Israel certamente será levado cativo para fora da sua terra.12 Depois Amazias disse a Amós: Vai-te, ó vidente, foge para a terra de Judá, e ali come o pão, e ali profetiza;13 mas em Betel daqui por diante não profetizarás mais, porque é o santuário do rei, e é templo do reino.14 E respondeu Amós, e disse a Amazias: Eu não sou profeta, nem filho de profeta, mas boieiro, e cultivador de sicômoros.15 Mas o Senhor me tirou de após o gado, e o Senhor me disse: Vai, profetiza ao meu povo Israel.16 Agora, pois, ouve a palavra do Senhor: Tu dizes: Não profetizes contra Israel, nem fales contra a casa de Isaque.17 Portanto assim diz o Senhor: Tua mulher se prostituirá na cidade, e teus filhos e tuas filhas cairão à espada, e a tua terra será repartida a cordel; e tu morrerás numa terra imunda, e Israel certamente será levado cativo para fora da sua terra.