1 Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendõs vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én elõttem, és légy tökéletes.

2 És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.

3 És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla õnéki, mondván:

4 A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.

5 És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.

6 És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tõled.

7 És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségûl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.

8 És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.

9 Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megõrizzed, te és a te magod te utánad az õ nemzedékei szerint.

10 Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körûlmetéltessék nálatok.

11 És metéljétek körûl a ti férfitestetek bõrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.

12 Nyolcznapos korában körûlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentõl, a ki nem a te magodból való.

13 Körûlmetéltetvén körûlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségûl lesz az én szövetségem a ti testeteken.

14 A körûlmetéletlen férfi pedig, a ki körûl nem metélteti az õ férfitestének bõrét, az ilyen lélek kivágattatik az õ népe közûl, [mert] felbontotta az én szövetségemet.

15 És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az õ neve.

16 És megáldom õt, és fiat is adok õ tõle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak õ tõle.

17 Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az õ szívében: vajjon száz esztendõs embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendõs lévén, szûlhet-é?

18 És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te elõtted.

19 Az Isten pedig monda: Kétségnélkûl a te feleséged Sára szûl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerõsítem az én szövetségemet õ vele örökkévaló szövetségûl az õ magvának õ utánna.

20 Ismáel felõl is meghallgattalak: Ímé megáldom õt, és megszaporítom õt és megsokasítom õt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem õt.

21 Az én szövetségemet pedig megerõsítem Izsákkal, kit néked szûl Sára ez idõkorban a következõ esztendõben.

22 És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.

23 Vevé azért Ábrahám Ismáelt az õ fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közûl és körûlmetélé férfitestöknek bõrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten.

24 Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendõs vala, mikor körûlmetélé az õ férfitestének bõrét.

25 Ismáel pedig az õ fia tizenhárom esztendõs vala, mikor körûlmetélék az õ férfitestének bõrét.

26 Ugyanazon napon metéltetett körûl Ábrahám és Ismáel az õ fia.

27 És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertõl pénzen vásároltattak, vele együtt körûlmetéltetének.

1 Quando Abrão tinha noventa e nove anos, apareceu-lhe o Senhor e lhe disse: Eu sou o Deus Todo-Poderoso; anda em minha presença, e sê perfeito;

2 e firmarei o meu pacto contigo, e sobremaneira te multiplicarei.

3 Ao que Abrão se prostrou com o rosto em terra, e Deus falou-lhe, dizendo:

4 Quanto a mim, eis que o meu pacto é contigo, e serás pai de muitas nações;

5 não mais serás chamado Abrão, mas Abraão será o teu nome; pois por pai de muitas nações te hei posto;

6 far-te-ei frutificar sobremaneira, e de ti farei nações, e reis sairão de ti;

7 estabelecerei o meu pacto contigo e com a tua descendência depois de ti em suas gerações, como pacto perpétuo, para te ser por Deus a ti e à tua descendência depois de ti.

8 Dar-te-ei a ti e à tua descendência depois de ti a terra de tuas peregrinações, toda a terra de Canaã, em perpétua possessão; e serei o seu Deus.

9 Disse mais Deus a Abraão: Ora, quanto a ti, guardarás o meu pacto, tu e a tua descendência depois de ti, nas suas gerações.

10 Este é o meu pacto, que guardareis entre mim e vós, e a tua descendência depois de ti: todo varão dentre vugar para aquele que me

11 Circuncidar-vos-eis na carne do prepúcio; e isto será por sinal de pacto entre mim e vós.

12 À idade de oito dias, todo varão dentre vós será circuncidado, por todas as vossas gerações, tanto o nascido em casa como o comprado por dinheiro a qualquer estrangeiro, que não for da tua linhagem.

13 Com efeito será circuncidado o nascido em tua casa, e o comprado por teu dinheiro; assim estará o meu pacto na vossa carne como pacto perpétuo.

14 Mas o incircunciso, que não se circuncidar na carne do prepúcio, essa alma será extirpada do seu povo; violou o meu pacto.

15 Disse Deus a Abraão: Quanto a Sarai, tua, mulher, não lhe chamarás mais Sarai, porem Sara será o seu nome.

16 Abençoá-la-ei, e também dela te darei um filho; sim, abençoá-la-ei, e ela será mãe de nações; reis de povos sairão dela.

17 Ao que se prostrou Abraão com o rosto em terra, e riu-se, e disse no seu coração: A um homem de cem anos há de nascer um filho? Dará à luz Sara, que tem noventa anos?

18 Depois disse Abraão a Deus: Oxalá que viva Ismael diante de ti!

19 E Deus lhe respondeu: Na verdade, Sara, tua mulher, te dará à luz um filho, e lhe chamarás Isaque; com ele estabelecerei o meu pacto como pacto perpétuo para a sua descendência depois dele.

20 E quanto a Ismael, também te tenho ouvido; eis que o tenho abençoado, e fá-lo-ei frutificar, e multiplicá-lo-ei grandissimamente; doze príncipes gerará, e dele farei uma grande nação.

21 O meu pacto, porém, estabelecerei com Isaque, que Sara te dará à luz neste tempo determinado, no ano vindouro.

22 Ao acabar de falar com Abraão, subiu Deus diante dele.

23 Logo tomou Abraão a seu filho Ismael, e a todos os nascidos na sua casa e a todos os comprados por seu dinheiro, todo varão entre os da casa de Abraão, e lhes circuncidou a carne do prepúcio, naquele mesmo dia, como Deus lhe ordenara.

24 Abraão tinha noventa e nove anos, quando lhe foi circuncidada a carne do prepúcio;

25 E Ismael, seu filho, tinha treze anos, quando lhe foi circuncidada a carne do prepúcio.

26 No mesmo dia foram circuncidados Abraão e seu filho Ismael.

27 E todos os homens da sua casa, assim os nascidos em casa, como os comprados por dinheiro ao estrangeiro, foram circuncidados com ele.