1 Majd szóla az Úr nékem, mondván:

2 Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek néked fiaid és leányaid ezen a helyen!

3 Mert ezt mondja az Úr a fiak felõl és leányok felõl, a kik ezen a helyen születnek, és anyjaik felõl, a kik szülik õket, és atyjaik felõl, a kik nemzették õket e földön:

4 Keserves halállal halnak meg, nem sirattatnak el és el sem temettetnek; ganéjjá lesznek a föld színén, s fegyver és éhség miatt pusztulnak el, és az õ holttestök az ég madarainak és a mezei vadaknak lesznek eledelül.

5 Mert ezt mondja az Úr: Ne menj be gyászoló házba, se sírni ne menj, se ne vígasztald õket; mert megvontam e néptõl az én békességemet, azt mondja az Úr: az irgalmasságot és kegyelmet.

6 És meghalnak nagyok és kicsinyek e földön; el sem temetik, meg sem siratják õket, sem össze nem metélik magokat, sem hajokat ki nem tépik õ érettök.

7 [Kenyeret] sem törnek nékik a gyászoláskor, hogy vígasztalják õket a meghaltért; a vígasztalás poharával sem itatják õket az õ atyjokért és anyjokért.

8 A lakodalmas házba se menj be, hogy leülj velök enni és inni.

9 Mert azt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Ímé, én megszüntetem e helyen, a ti szemeitek elõtt, a ti napjaitokban a vigasságnak szavát és az örömnek szavát, a võlegénynek szavát és a menyasszonynak szavát.

10 És hogyha tudtára adod e népnek mind e határozatokat, és ezt mondják néked: Miért határozta az Úr ellenünk mindezt a nagy gonoszt; és micsoda a mi bûnünk és micsoda a mi vétkünk, a melylyel vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen?

11 Akkor ezt mondd nékik: Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották.

12 És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám.

13 Azért kivetlek titeket e földbõl arra a földre, a melyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen isteneknek nappal és éjjel; mivelhogy nem könyörülök rajtatok.

14 Azért ímé, eljõnek a napok, ezt mondja az Úr, a mikor nem mondják többé; Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait Égyiptom földérõl;

15 Hanem [ezt:] Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait északnak földérõl és mindama földekrõl, a melyekbe elszórta õket! Mert visszaviszem õket az õ földjükre, a melyet az õ atyáiknak adtam.

16 Ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki õket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki õket minden hegybõl, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is.

17 Mert szemmel tartom minden útjokat; nem rejtõzhettek el orczám elõl, és nincsen elfedve az õ bûnök szemeim elõl.

18 Elõbb azonban megfizetek nékik az õ bûneikért és vétkeikért kétszeresen, mert megszentségtelenítették az én földemet az õ útálatosságaiknak holttestével, és betöltötték az én örökségemet az õ fertelmességeikkel.

19 Oh Uram, én erõsségem, én bástyám és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jõnek majd a nemzetek a föld határairól, és ezt mondják: Bizony hamis [isteneket] bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó.

20 Csinálhat-é az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek!

21 Azért ímé, megismertetem velök ez úttal, megismertetem velök az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem.

1 E veio a mim a palavra do Senhor, dizendo:

2 Não tomarás a ti mulher, nem terás filhos nem filhas neste lugar.

3 Pois assim diz o Senhor acerca dos filhos e das filhas que nascerem neste lugar, acerca de suas mães, que os tiverem, e de seus pais que os gerarem nesta terra:

4 Morrerão de enfermidades dolorosas, e não serão pranteados nem sepultados; serão como esterco sobre a face da terra; pela espada e pela fome serão consumidos, e os seus cadáveres servirão de pasto para as aves do céu e para os animais da terra.

5 Pois assim diz o Senhor: Não entres na casa que está de luto, nem vás a lamentá-los, nem te compadeças deles; porque deste povo, diz o Senhor, retirei a minha paz, benignidade e misericórdia.

6 E morrerão nesta terra tanto grandes como pequenos; não serão sepultados, e não os prantearão, nem se farão por eles incisões, nem por eles se raparão os cabelos;

7 nem pão se dará aos que estiverem de luto, para os consolar sobre os mortos; nem se lhes dará a beber o copo da consolação pelo pai ou pela mãe.

8 Não entres na casa do banquete, para te assentares com eles a comer e a beber.

9 Pois assim diz o Senhor dos exércitos, o Deus de Israel: Eis que perante os vossos olhos, e em vossos dias, farei cessar deste lugar a voz de gozo e a voz de alegria, a voz do noivo e a voz da noiva.

10 E quando anunciares a este povo todas estas palavras, e eles te disserem: Por que pronuncia o Senhor sobre :nós todo este grande mal? Qual é a nossa iniqüidade? Qual é o pecado que cometemos contra o Senhor nosso Deus?

11 Então lhes dirás: Porquanto vossos pais me deixaram, diz o Senhor, e se foram após outros deuses, e os serviram e adoraram, e a mim me deixaram, e não guardaram a minha lei;

12 e vós fizestes pior do que vossos pais; pois eis que andais, cada um de vós, após o pensamento obstinado do seu mau coração, recusando ouvir-me a mim;

13 portanto eu vos lançarei fora desta terra, para uma terra que não conhecestes, nem vós nem vossos pais; e ali servireis a deuses estranhos de dia e de noite; pois não vos concederei favor algum.

14 Portanto, eis que dias vêm, diz o Senhor, em que não se dirá mais: Vive o Senhor: que fez subir os filhos de Israel da terra do Egito;

15 mas sim: Vive o Senhor, que fez subir os filhos de Israel da terra do norte, e de todas as terras para onde os tinha lançado; porque eu os farei voltar à sua terra, que dei a seus pais.

16 Eis que mandarei vir muitos pescadores, diz o Senhor, os quais os pescarão; e depois mandarei vir muitos caçadores, os quais os caçarão de todo monte, e de todo outeiro, e até das fendas das rochas.

17 Pois os meus olhos estão sobre todos os seus caminhos; não se acham eles escondidos da minha face, nem está a sua iniqüidade encoberta aos meus olhos.

18 E eu retribuirei em dobro a sua iniqüidade e o seu pecado, porque contaminaram a minha terra com os vultos inertes dos seus ídolos detestáveis, e das suas abominações encheram a minha herança.

19 Ó Senhor, força minha e fortaleza minha, e refúgio meu no dia da angústia, a ti virão as nações desde as extremidades da terra, e dirão: Nossos pais herdaram só mentiras, e vaidade, em que não havia proveito.

20 Pode um homem fazer para si deuses? Esses tais não são deuses!

21 Portanto, eis que lhes farei conhecer, sim desta vez lhes farei conhecer o meu poder e a minha força; e saberão que o meu nome é Jeová.