1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

2 Mikor vétkezik valaki, és hûtlenséget követ el az Úr ellen, [tudniillik] eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott holmiját, vagy megrabolja vagy zsarolja felebarátját;

3 Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, a mit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele:

4 Mivelhogy azért bûnössé lett és vétkezett, térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, a mit zsarolt, vagy a reá bízottat, a mi reá bízatott, vagy az elveszettet, a mit megtalált;

5 Vagy akármi legyen, a mire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, a kié volt, bûnbevallásának napján.

6 Az õ bûnéért pedig vigyen az Úrnak a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bûnért való áldozatul.

7 Így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt, és megbocsáttatik néki mindaz, a mit cselekedett, és a miben vétkezett.

8 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

9 Parancsolj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Ez az egészen égõáldozat törvénye: Legyen az egészen égõáldozat az oltáron levõ tüzelõhelyen egész éjszaka, mind reggelig, és az oltárnak tüze égve maradjon azon.

10 A pap öltse fel az õ gyolcs ruháját, és a gyolcs lábravalót is öltse fel az õ testére, és szedje el a hamut, a mivé égette a tûz az égõáldozatot az oltáron, és töltse azt az oltár mellé.

11 Azután vesse le azt a ruháját, és öltözzék más ruhába, és vigye ki a hamut a táboron kivül, tiszta helyre.

12 Az oltáron lévõ tûz pedig égve maradjon azon, el ne aludjék, hanem égessen fát rajta a pap minden reggel, és rakja reá az egészen égõáldozatot, és azon füstölögtesse el a hálaáldozat kövérjét [is].

13 A tûz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék.

14 Ez pedig az ételáldozatnak törvénye: az Áron fiai áldozzák azt az Úr elõtt az oltáron.

15 És vegyen valaki közülök az ételáldozat lisztlángjából egy marokkal, és annak olajából is, a tömjént pedig, a mely az ételáldozathoz való, mind; és égesse el az oltáron; annak emlékeztetõ része kedves illat az Úr elõtt.

16 A mi pedig megmarad belõle, egyék meg Áron és az õ fiai, kovásztalanul egyék meg, szenthelyen, a gyülekezet sátorának pitvarában egyék meg azt.

17 Ne süssék [azt] kovászszal, [mert] nékik adtam azt, részökül az én tûzáldozataimból; igen szentséges az, mint a bûnért és vétekért való áldozat.

18 Az Áron fiai közül minden férfiú egye azt. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél az Úrnak tûzáldozatai felõl. Valaki illeti azokat, szent legyen.

19 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

20 Ez Áronnak és az õ fiainak áldozatjok, a melyet az Úrnak áldozzanak, mikor felkenik õket: Egy efa lisztlángnak tizedrésze mindenkor ételáldozatul, fele reggel, fele pedig estve.

21 Serpenyõben készíttessék, olajjal összegyúrva vidd el azt, az ételáldozati süteményeket darabokban áldozd az Úrnak kedves illatul.

22 A mely pap az õ helyébe kenetik fel az õ fiai közül, az mívelje ezt. Örökkévaló rendtartás ez, az Úrnak mindenestõl füstölögtessék el.

23 Mert a pap minden ételáldozatának mindenestõl meg kell égettetni, nem kell [abból semmit] megenni.

24 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

25 Szólj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Ez a bûnért való áldozat törvénye: a mely helyen meg szokták ölni az egészen égõáldozatot, azon a helyen öljék meg a bûnért való áldozatot az Úr elõtt; igen szentséges az.

26 A mely pap megáldozza azt a bûnért, az egye meg azt, szent helyen egye meg, a gyülekezet sátorának pitvarában.

27 Valami annak a húsát érinti, szent legyen, és ha annak vérébõl valami a ruhájára esik [valakinek], azt, a mire a vér esett, mosd meg szenthelyen.

28 És a cserépedényt, a melyben azt fõzték, törjék el; hogyha pedig érczfazékban fõzték, súrolják meg, és mossák meg vízzel.

29 A papok között minden férfiú eheti azt; igen szentséges az.

30 Valamely bûnért való áldozat vérébõl bevisznek a gyülekezet sátorába, a szenthelyen való engesztelés végett, az meg nem ehetõ: tûzzel égettessék meg.

1 Disse ainda o Senhor a Moisés:

2 Se alguém pecar e cometer uma transgressão contra o Senhor, e se houver dolosamente para com o seu próximo no tocante a um depósito, ou penhor, ou roubo, ou tiver oprimido a seu próximo;

3 se achar o perdido, e nisso se houver dolosamente e jurar falso; ou se fizer qualquer de todas as coisas em que o homem costuma pecar;

4 se, pois, houver pecado e for culpado, restituirá o que roubou, ou o que obteve pela opressão, ou o depósito que lhe foi dado em guarda, ou o perdido que achou,

5 ou qualquer coisa sobre que jurou falso; por inteiro o restituirá, e ainda a isso acrescentará a quinta parte; a quem pertence, lho dará no dia em que trouxer a sua oferta pela culpa.

6 E como a sua oferta pela culpa, trará ao Senhor um carneiro sem defeito, do rebanho; conforme a tua avaliação para oferta pela culpa trá-lo-á ao sacerdote;

7 e o sacerdote fará expiação por ele diante do Senhor, e ele será perdoado de todas as coisas que tiver feito, nas quais se tenha tornado culpado.

8 Disse mais o Senhor a Moisés:

9 Dá ordem a Arão e a seus filhos, dizendo: Esta é a lei do holocausto: o holocausto ficará a noite toda, até pela manhã, sobre a lareira do altar, e nela se conservará aceso o fogo do altar.

10 E o sacerdote vestirá a sua veste de linho, e vestirá as calças de linho sobre a sua carne; e levantará a cinza, quando o fogo houver consumido o holocausto sobre o altar, e a porá junto ao altar.

11 Depois despirá as suas vestes, e vestirá outras vestes; e levará a cinza para fora do arraial a um lugar limpo.

12 O fogo sobre o altar se conservará aceso; não se apagará. O sacerdote acenderá lenha nele todos os dias pela manhã, e sobre ele porá em ordem o holocausto, e queimará a gordura das ofertas pacíficas.

13 O fogo se conservará continuamente aceso sobre o altar; não se apagará.

14 Esta é a lei da oferta de cereais: os filhos de Arão a oferecerão perante o Senhor diante do altar.

15 O sacerdote tomará dela um punhado, isto é, da flor de farinha da oferta de cereais e do azeite da mesma, e todo o incenso que estiver sobre a oferta de cereais, e os queimará sobre o altar por cheiro suave ao Senhor, como o memorial da oferta.

16 E Arão e seus filhos comerão o restante dela; comê-lo-ão sem fermento em lugar santo; no átrio da tenda da revelação o comerão.

17 Levedado não se cozerá. Como a sua porção das minhas ofertas queimadas lho tenho dado; coisa santíssima é, como a oferta pelo pecado, e como a oferta pela culpa.

18 Todo varão entre os filhos de Arão comerá dela, como a sua porção das ofertas queimadas do Senhor; estatuto perpétuo será para as vossas gerações; tudo o que as tocar será santo.

19 Disse mais o Senhor a Moisés:

20 Esta é a oferta de Arão e de seus filhos, a qual oferecerão ao Senhor no dia em que ele for ungido: a décima parte duma efa de flor de farinha, como oferta de cereais, perpetuamente, a metade dela pela amanhã, e a outra metade à tarde.

21 Numa assadeira se fará com azeite; bem embebida a trarás; em pedaços cozidos oferecerás a oferta de cereais por cheiro suave ao Senhor.

22 Também o sacerdote que, de entre seus filhos, for ungido em seu lugar, a oferecerá; por estatuto perpétuo será ela toda queimada ao Senhor.

23 Assim toda oferta de cereais do sacerdote será totalmente queimada; não se comerá.

24 Disse mais o Senhor a Moisés:

25 Fala a Arão e a seus filhos, dizendo: Esta é a lei da oferta pelo pecado: no lugar em que se imola o holocausto se imolará a oferta pelo pecado perante o Senhor; coisa santíssima é.

26 O sacerdote que a oferecer pelo pecado a comerá; comê-la-á em lugar santo, no átrio da tenda da revelação.

27 Tudo o que tocar a carne da oferta será santo; e quando o sangue dela for espargido sobre qualquer roupa, lavarás em lugar santo a roupa sobre a qual ele tiver sido espargido.

28 Mas o vaso de barro em que for cozida será quebrado; e se for cozida num vaso de bronze, este será esfregado, e lavado, na água.

29 Todo varão entre os sacerdotes comerá dela; coisa santíssima é.

30 Contudo não se comerá nenhuma oferta pelo pecado, da qual uma parte do sangue é trazida dentro da tenda da revelação, para fazer expiação no lugar santo; no fogo será queimada.