1 Abban az idõben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,2 És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelõ János; õ támadt fel a halálból, és azért mûködnek benne az erõk.3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az õ testvérének, Fülöpnek feleségéért.4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked õvele élned.5 De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala õt.6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya õ elõttük, és megtetszék Heródesnek;7 Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.8 A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelõ János fejét.9 És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.10 És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.11 És elõhozák az õ fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az õ anyjának.12 És elõjövén az õ tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.13 És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé õt a városokból.14 És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná õket, és azoknak betegeit meggyógyítá.15 Mikor pedig estveledék, hozzá menének az õ tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idõ már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.18 Õ pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.19 És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.20 És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.21 A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.22 És mindjárt kényszeríté Jézus az õ tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át elõre a túlsó partra, míg õ elbocsátja a sokaságot.23 És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.24 A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.25 Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.26 És mikor látták a tanítványok, hogy õ a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!28 Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.29 Õ pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.30 De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!31 Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá õt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?32 És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.33 A hajóban levõk pedig hozzámenvén, leborulának elõtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!34 És általkelvén, eljutának Genezáret földére.35 És mikor megismerték õt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;36 És kérik vala õt, hogy csak az õ ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.

1 Naquele tempo Herodes, o tetrarca, ouviu a fama de Jesus,2 e disse aos seus cortesãos: Este é João, o Batista; ele ressuscitou dentre os mortos, e por isso estes poderes milagrosos operam nele.3 Pois Herodes havia prendido a João, e, maniatando-o, o guardara no cárcere, por causa de Herodias, mulher de seu irmão Felipe;4 porque João lhe dizia: Não te é lícito possuí-la.5 E queria matá-lo, mas temia o povo; porque o tinham como profeta.6 Festejando-se, porém, o dia natalício de Herodes, a filha de Herodias dançou no meio dos convivas, e agradou a Herodes,7 pelo que este prometeu com juramento dar-lhe tudo o que pedisse.8 E instigada por sua mãe, disse ela: Dá-me aqui num prato a cabeça de João, o Batista.9 Entristeceu-se, então, o rei; mas, por causa do juramento, e dos que estavam à mesa com ele, ordenou que se lhe desse,10 e mandou degolar a João no cárcere;11 e a cabeça foi trazida num prato, e dada à jovem, e ela a levou para a sua mãe.12 Então vieram os seus discípulos, levaram o corpo e o sepultaram; e foram anunciá-lo a Jesus.13 Jesus, ouvindo isto, retirou-se dali num barco, para um, lugar deserto, à parte; e quando as multidões o souberam, seguiram-no a pé desde as cidades.14 E ele, ao desembarcar, viu uma grande multidão; e, compadecendo-se dela, curou os seus enfermos.15 Chegada a tarde, aproximaram-se dele os discípulos, dizendo: O lugar é deserto, e a hora é já passada; despede as multidões, para que vão às aldeias, e comprem o que comer.16 Jesus, porém, lhes disse: Não precisam ir embora; dai-lhes vós de comer.17 Então eles lhe disseram: Não temos aqui senão cinco pães e dois peixes.18 E ele disse: trazei-mos aqui.19 Tendo mandado às multidões que se reclinassem sobre a relva, tomou os cinco pães e os dois peixes e, erguendo os olhos ao céu, os abençoou; e partindo os pães, deu-os aos discípulos, e os discípulos às multidões.20 Todos comeram e se fartaram; e dos pedaços que sobejaram levantaram doze cestos cheios.21 Ora, os que comeram foram cerca de cinco mil homens, além de mulheres e crianças.22 Logo em seguida obrigou os seus discípulos a entrar no barco, e passar adiante dele para o outro lado, enquanto ele despedia as multidões.23 Tendo-as despedido, subiu ao monte para orar à parte. Ao anoitecer, estava ali sozinho.24 Entrementes, o barco já estava a muitos estádios da terra, açoitado pelas ondas; porque o vento era contrário.25 À quarta vigília da noite, foi Jesus ter com eles, andando sobre o mar.26 Os discípulos, porém, ao vê-lo andando sobre o mar, assustaram-se e disseram: É um fantasma. E gritaram de medo.27 Jesus, porém, imediatamente lhes falou, dizendo: Tende ânimo; sou eu; não temais.28 Respondeu-lhe Pedro: Senhor! se és tu, manda-me ir ter contigo sobre as águas.29 Disse-lhe ele: Vem. Pedro, descendo do barco, e andando sobre as águas, foi ao encontro de Jesus.30 Mas, sentindo o vento, teve medo; e, começando a submergir, clamou: Senhor, salva-me.31 Imediatamente estendeu Jesus a mão, segurou-o, e disse-lhe: Homem de pouca fé, por que duvidaste?32 E logo que subiram para o barco, o vento cessou.33 Então os que estavam no barco adoraram-no, dizendo: Verdadeiramente tu és Filho de Deus.34 Ora, terminada a travessia, chegaram à terra em Genezaré.35 Quando os homens daquele lugar o reconheceram, mandaram por toda aquela circunvizinhança, e trouxeram-lhe todos os enfermos;36 e rogaram-lhe que apenas os deixasse tocar a orla do seu manto; e todos os que a tocaram ficaram curados.