1 Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.2 Hogy a nyomorúság sok próbái közt [is] bõséges az õ örömük és igen nagy szegénységük jószívûségük gazdagságává növekedett.3 Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sõt erejük felett is adakoznak,4 Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be õket.5 És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták elõször az Úrnak, és nekünk [is] az Isten akaratjából.6 Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.7 Azért, miképen mindenben bõvölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bõvölködjetek.8 Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az õ szegénysége által meggazdagodjatok.10 Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.11 Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, azonképen a végrehajtás is ahhoz képest [legyen,] a mitek van.12 Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, [és] nem a szerint, a mije nincs.13 Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok [legyen,] hanem egyenlõség szerint; e mostani idõben a ti bõségtek [pótolja] amazoknak fogyatkozását;14 Hogy amazoknak bõsége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy [így] egyenlõség legyen;15 A mint megvan írva: a ki sokat [szedett,] nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.16 Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta értetek a Titus szívébe.17 Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.18 Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért;19 Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsõségére és a ti készségetekre;20 Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bõséges jótétemény miatt;21 Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr elõtt, hanem az emberek elõtt is.22 Sõt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva.23 Akár Titusról [van szó,] õ az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felõl, õk a gyülekezetek követei, Krisztus dicsõsége:24 Adjátok azért szereteteteknek és felõletek való dicsekvésünknek, bizonyságát irántuk a gyülekezetek elõtt is.

1 Também, irmãos, vos fazemos conhecer a graça de Deus dada às igrejas da Macedônia;2 Como em muita prova de tribulação houve abundância do seu gozo, e como a sua profunda pobreza abundou em riquezas da sua generosidade.3 Porque, segundo o seu poder (o que eu mesmo testifico) e ainda acima do seu poder, deram voluntariamente.4 Pedindo-nos com muitos rogos que aceitássemos a graça e a comunicação deste serviço, que se fazia para com os santos.5 E não somente fizeram como nós esperávamos, mas a si mesmos se deram primeiramente ao Senhor, e depois a nós, pela vontade de Deus.6 De maneira que exortamos a Tito que, assim como antes tinha começado, assim também acabasse esta graça entre vós.7 Portanto, assim como em tudo abundais em fé, e em palavra, e em conhecimento, e em toda a diligência, e em vosso amor para conosco, assim também abundeis nesta graça.8 Não digo isto como quem manda, mas para provar, pela diligência dos outros, a sinceridade de vosso amor.9 Porque já sabeis a graça de nosso Senhor Jesus Cristo que, sendo rico, por amor de vós se fez pobre; para que pela sua pobreza enriquecêsseis.10 E nisto dou o meu parecer; pois isto convém a vós que, desde o ano passado, começastes; e não foi só praticar, mas também querer.11 Agora, porém, completai também o já começado, para que, assim como houve a prontidão de vontade, haja também o cumprimento, segundo o que tendes.12 Porque, se há prontidão de vontade, será aceita segundo o que qualquer tem, e não segundo o que não tem.13 Mas, não digo isto para que os outros tenham alívio, e vós opressão,14 Mas para igualdade; neste tempo presente, a vossa abundância supra a falta dos outros, para que também a sua abundância supra a vossa falta, e haja igualdade;15 Como está escrito: O que muito colheu não teve demais; e o que pouco, não teve de menos.16 Mas, graças a Deus, que pôs a mesma solicitude por vós no coração de Tito;17 Pois aceitou a exortação, e muito diligente partiu voluntariamente para vós.18 E com ele enviamos aquele irmão cujo louvor no evangelho está espalhado em todas as igrejas.19 E não só isto, mas foi também escolhido pelas igrejas para companheiro da nossa viagem, nesta graça que por nós é ministrada para glória do mesmo Senhor, e prontidão do vosso ânimo;20 Evitando isto, que alguém nos vitupere por esta abundância, que por nós é ministrada;21 Pois procuramos o que é honesto, não só diante do Senhor, mas também diante dos homens.22 Com eles enviamos também outro nosso irmão, o qual muitas vezes, e em muitas coisas, já experimentamos ser diligente, e agora muito mais diligente ainda pela muita confiança que em vós tem.23 Quanto a Tito, é meu companheiro, e cooperador para convosco; quanto a nossos irmãos, são embaixadores das igrejas e glória de Cristo.24 Portanto, mostrai para com eles, e perante a face das igrejas, a prova do vosso amor, e da nossa glória acerca de vós.