1 Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az õ születésének napjánál.2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról.3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.4 A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély.9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségbõl származik az ilyen kérdés.11 Jó a bölcseség az örökséggel, és elõmenetelökre van az [embereknek], a kik a napot látják.12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit õ görbévé tett?14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [a mi] reá következik.15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki [az õ életének napjait] meghosszabbítja az õ gonoszságában.16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg idõd elõtt?18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektõl megszabadul!19 A bölcseség megerõsíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tõlem a [bölcseség] távol vala.24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.26 És találtam [egy dolgot,] mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tõr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten elõtt kedves, megszabadul attól; a bûnös pedig megfogattatik attól.27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; õk pedig kerestek sok kigondolást.

1 Melhor é a boa fama do que o melhor unguento, e o dia da morte do que o dia do nascimento de alguém.2 Melhor é ir à casa onde há luto do que ir à casa onde há banquete, porque naquela está o fim de todos os homens, e os vivos o aplicam ao seu coração.3 Melhor é a mágoa do que o riso, porque com a tristeza do rosto se faz melhor o coração.4 O coração dos sábios está na casa do luto, mas o coração dos tolos na casa da alegria.5 Melhor é ouvir a repreensão do sábio, do que ouvir alguém a canção do tolo.6 Porque qual o crepitar dos espinhos debaixo de uma panela, tal é o riso do tolo; também isto é vaidade.7 Verdadeiramente que a opressão faria endoidecer até ao sábio, e o suborno corrompe o coração.8 Melhor é o fim das coisas do que o princípio delas; melhor é o paciente de espírito do que o altivo de espírito.9 Não te apresses no teu espírito a irar-te, porque a ira repousa no íntimo dos tolos.10 Nunca digas: Por que foram os dias passados melhores do que estes? Porque não provém da sabedoria esta pergunta.11 Tão boa é a sabedoria como a herança, e dela tiram proveito os que veem o sol.12 Porque a sabedoria serve de defesa, como de defesa serve o dinheiro; mas a excelência do conhecimento é que a sabedoria dá vida ao seu possuidor.13 Atenta para a obra de Deus; porque quem poderá endireitar o que ele fez torto?14 No dia da prosperidade goza do bem, mas no dia da adversidade considera; porque também Deus fez a este em oposição àquele, para que o homem nada descubra do que há de vir depois dele.15 Tudo isto vi nos dias da minha vaidade: há justo que perece na sua justiça, e há ímpio que prolonga os seus dias na sua maldade.16 Não sejas demasiadamente justo, nem demasiadamente sábio; por que te destruirias a ti mesmo?17 Não sejas demasiadamente ímpio, nem sejas louco; por que morrerias fora de teu tempo?18 Bom é que retenhas isto, e também daquilo não retires a tua mão; porque quem teme a Deus escapa de tudo isso.19 A sabedoria fortalece ao sábio, mais do que dez poderosos que haja na cidade.20 Na verdade que não há homem justo sobre a terra, que faça o bem, e nunca peque.21 Tampouco apliques o teu coração a todas as palavras que se disserem, para que não venhas a ouvir o teu servo amaldiçoar-te.22 Porque o teu coração também já confessou que muitas vezes tu amaldiçoaste a outros.23 Tudo isto provei-o pela sabedoria; eu disse: Sabedoria adquirirei; mas ela ainda estava longe de mim.24 O que já sucedeu é remoto e profundíssimo; quem o achará?25 Eu apliquei o meu coração para saber, e inquirir, e buscar a sabedoria e a razão das coisas, e para conhecer que a impiedade é insensatez e que a estultícia é loucura.26 E eu achei uma coisa mais amarga do que a morte, a mulher cujo coração são redes e laços, e cujas mãos são ataduras; quem for bom diante de Deus escapará dela, mas o pecador virá a ser preso por ela.27 Vedes aqui, isto achei, diz o pregador, conferindo uma coisa com a outra para achar a razão delas;28 A qual ainda busca a minha alma, porém ainda não a achei; um homem entre mil achei eu, mas uma mulher entre todas estas não achei.29 Eis aqui, o que tão somente achei: Que Deus fez ao homem reto, porém eles buscaram muitas astúcias.