1 Mert minden fõpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten elõtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bûnökért,2 A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygõkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal.3 És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bûnökért.4 És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a [kit] Isten hív el, miként Áront is.5 Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsõítette meg magát azzal, hogy fõpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szûltelek téged.6 Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.7 Ki az õ testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erõs kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani õt a halálból, és meghallgattatott az õ istenfélelméért,8 Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;9 És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzõje lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek,10 Neveztetvén az Istentõl Melkisédek rendje szerint való fõpapnak.11 A kirõl nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra.12 Mert noha ez idõ szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdõ elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.13 Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú:14 Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.

1 Porque todo o sumo sacerdote, tomado dentre os homens, é constituído a favor dos homens nas coisas concernentes a Deus, para que ofereça dons e sacrifícios pelos pecados;2 E possa compadecer-se ternamente dos ignorantes e errados; pois também ele mesmo está rodeado de fraqueza.3 E por esta causa deve ele, tanto pelo povo, como também por si mesmo, fazer oferta pelos pecados.4 E ninguém toma para si esta honra, senão o que é chamado por Deus, como Arão.5 Assim também Cristo não se glorificou a si mesmo, para se fazer sumo sacerdote, mas aquele que lhe disse: Tu és meu Filho, hoje te gerei.6 Como também diz, noutro lugar: Tu és sacerdote eternamente, segundo a ordem de Melquisedeque.7 O qual, nos dias da sua carne, oferecendo, com grande clamor e lágrimas, orações e súplicas ao que o podia livrar da morte, foi ouvido quanto ao que temia.8 Ainda que era Filho, aprendeu a obediência, por aquilo que padeceu.9 E, sendo ele consumado, veio a ser a causa da eterna salvação para todos os que lhe obedecem;10 Chamado por Deus sumo sacerdote, segundo a ordem de Melquisedeque.11 Do qual muito temos que dizer, de difícil interpretação; porquanto vos fizestes negligentes para ouvir.12 Porque, devendo já ser mestres pelo tempo, ainda necessitais de que se vos torne a ensinar quais sejam os primeiros rudimentos das palavras de Deus; e vos haveis feito tais que necessitais de leite, e não de sólido mantimento.13 Porque qualquer que ainda se alimenta de leite não está experimentado na palavra da justiça, porque é menino.14 Mas o mantimento sólido é para os perfeitos, os quais, em razão do costume, têm os sentidos exercitados para discernir tanto o bem como o mal.