1 És lõn Józsué halála után, hogy megkérdék az Izráel fiai az Urat, mondván: Ki menjen legelõször közülünk a Kananeusra, hogy hadakozzék õ ellene?2 És monda az Úr: Júda menjen! Ímé az õ kezébe adtam [azt] a földet.3 Ekkor monda Júda az õ atyjafiának Simeonnak: Jer velem együtt a nékem sors által jutott örökségbe, hogy hadakozzunk a Kananeus ellen, és én is elmegyek veled a néked sors által jutott örökségbe. És Simeon elméne vele.4 És felméne Júda, és kezökbe adá az Úr a Kananeust és a Perizeust, és levágtak közülök Bézekben tízezer embert.5 És találák Adonibézeket Bézekben, és hadakozának õ ellene, és megverék a Kananeust és a Perizeust.6 És megfutamodott Adonibézek, de ûzõbe vevék, és elfogván õt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykújjait.7 Ekkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget vala asztalom alatt, a kiknek elvágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait; a mint én cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isten. Azután elvivék õt Jeruzsálembe, és ott meghala.8 Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, [lakosait] levágták fegyvernek élivel, a várost pedig lángba borították.9 Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harczoljanak a hegységen, a déli tartományban és a lapályon lakó Kananeus ellen.10 És elment Júda a Hebronban lakó Kananeus ellen, - Hebron neve azelõtt Kirjáth-Arba volt, - és megverték Sésait, Achimánt és Thalmáit.11 Onnan pedig méne Debir lakói ellen. Debir neve pedig azelõtt Kirjáth- Széfer volt.12 És monda Káleb: A ki Kirjáth-Széfert megveri és elfoglalja, annak feleségül adom az én leányomat, Akszát.13 És elfoglalá azt Othniel, Kénáz fia, Káleb öcscse, és néki adá Akszát, az õ leányát feleségül.14 És lõn, hogy a mikor eljöve az, biztatá õt, hogy kérjen mezõt az õ atyjától. Leszálla azért a szamárról, Káleb pedig monda néki: Mi bajod van?15 Õ pedig monda néki: Adj áldást nékem: mert déli vidékre helyheztettél engem, adj most vízforrásokat is. És néki adá Káleb a felsõ forrást és az alsó forrást.16 És Keneusnak, a Mózes ipának fiai is felmentek a pálmák városából a Júda fiaival a Júda pusztájára, mely délre van Aradtól, és elmentek és letelepedtek a nép között.17 És elment Júda az õ atyjafiával, Simeonnal, és megverék a Czéfátban lakó Kananeust, és elpusztították azt, és elnevezték a várost Hormának.18 Azután elfoglalta Júda Gázát és annak határát, Askelont és annak határát, Ekront és annak határát.19 Vala pedig az Úr Júdával, és kiûzé a hegység [lakóit]; de a völgy lakóit nem lehetett kiûzni, mert vas-szekereik voltak.20 És Kálebnek adták Hebront, a mint meghagyta volt Mózes, és kiûzé onnan Anák három fiát.21 De a Jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem ûzték el a Benjámin fiai, és ezért lakik a Jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is.22 És felméne a József háza is, Béthel ellen, és az Úr volt õ vele.23 És kikémlelteté a József háza Béthelt. A város neve pedig régenten Lúz volt.24 És látának a kémek egy férfiút, a ki a városból jött vala, és mondának néki: Mutasd meg a város bejárását, és irgalmasságot cselekszünk veled.25 És mikor ez megmutatta nékik a város bejárását, a várost fegyver élére hányták; de azt a férfiút és egész házanépét elbocsáták.26 És elment az a férfiú a Khitteusok földére, és várost épített, és elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig.27 És nem ûzte el Manassé [a lakosokat] sem Béthseánból és annak mezõvárosaiból, sem Taanakból és mezõvárosaiból, sem Dórból és mezõvárosaiból, sem a Jibleámnak és mezõvárosainak lakosait, sem Megiddónak és mezõvárosainak lakosait. És a Kananeusnak tetszett ott lakni azon a földön.28 És mikor Izráel megerõsödött, adófizetõjévé tette a Kananeust; de elûzni nem ûzte el.29 És Efraim sem ûzte ki a Kananeust, a ki Gézerben lakott; hanem a Kananeus ott lakott közöttük Gézerben.30 Zebulon sem ûzte el sem Kitron lakosait, sem Nahalólnak lakóit, hanem közöttük lakozott a Kananeus, és adófizetõikké lettek.31 Áser sem ûzte el sem Akkó, sem Sidon, sem Akhláb, sem Akzib, sem Helba, sem Afik, sem Rehob lakóit.32 És ott lakott Áser a Kananeusok, a föld lakói között, mert nem ûzte el õket.33 Nafthali sem ûzte el sem Béth-Semes lakosait, sem Béth-Anath lakóit, hanem [ott] lakott a Kananeusok, a föld lakói között, és Béth-Semes és Béth-Anath lakói adófizetõikké lettek.34 Az Emoreusok pedig felszorították a Dán fiait a hegységbe, mert nem engedték meg, hogy lejõjjenek a völgybe.35 És az Emoreusoknak tetszett ott lakni a Héresz hegységen, Ajalonban és Saalbimban; de mikor a József házának keze rájok nehezedett, adófizetõkké lettek.36 Az Emoreusok határa pedig az Akrabbim hágójától és Sélától fölfelé volt.

1 E sucedeu, depois da morte de Josué, que os filhos de Israel perguntaram ao Senhor, dizendo: Quem dentre nós primeiro subirá aos cananeus, para pelejar contra eles?2 E disse o Senhor: Judá subirá; eis que entreguei esta terra na sua mão.3 Então disse Judá a Simeão, seu irmão: Sobe comigo à minha herança. E pelejemos contra os cananeus, e também eu contigo subirei à tua herança. E Simeão partiu com ele.4 E subiu Judá, e o Senhor lhe entregou na sua mão os cananeus e os perizeus; e feriram deles, em Bezeque, a dez mil homens.5 E acharam Adoni-Bezeque em Bezeque, e pelejaram contra ele; e feriram aos cananeus e aos perizeus.6 Porém Adoni-Bezeque fugiu, mas o seguiram, e prenderam-no e cortaram-lhe os dedos polegares das mãos e dos pés.7 Então disse Adoni-Bezeque: Setenta reis, com os dedos polegares das mãos e dos pés cortados, apanhavam as migalhas debaixo da minha mesa; assim como eu fiz, assim Deus me pagou. E levaram-no a Jerusalém, e morreu ali.8 E os filhos de Judá pelejaram contra Jerusalém, e tomando-a, feriram-na ao fio da espada; e puseram fogo na cidade.9 E depois os filhos de Judá desceram a pelejar contra os cananeus, que habitavam nas montanhas, e no sul, e nas planícies.10 E partiu Judá contra os cananeus que habitavam em Hebrom (era porém outrora o nome de Hebrom, Quiriate-Arba), e feriram a Sesai, e a Aimã e Talmai.11 E dali partiu contra os moradores de Debir; e era outrora o nome de Debir, Quiriate-Sefer.12 E disse Calebe: Quem ferir a Quiriate-Sefer, e a tomar, lhe darei a minha filha Acsa por mulher.13 E tomou-a Otniel, filho de Quenaz, o irmão de Calebe, mais novo do que ele; e Calebe lhe deu a sua filha Acsa por mulher.14 E sucedeu que, indo ela a ele, o persuadiu que pedisse um campo a seu pai; e ela desceu do jumento, e Calebe lhe disse: Que é que tens?15 E ela lhe disse: Dá-me uma bênção; pois me deste uma terra seca, dá-me também fontes de águas. E Calebe lhe deu as fontes superiores e as fontes inferiores.16 Também os filhos do queneu, sogro de Moisés, subiram da cidade das palmeiras com os filhos de Judá ao deserto de Judá, que está ao sul de Arade, e foram, e habitaram com o povo.17 E foi Judá com Simeão, seu irmão, e feriram aos cananeus que habitavam em Zefate; e totalmente a destruíram, e chamou-se o nome desta cidade Hormá.18 Tomou mais Judá a Gaza com o seu termo, e a Ascalom com o seu termo, e a Ecrom com o seu termo.19 E estava o Senhor com Judá, e despovoou as montanhas; porém não expulsou aos moradores do vale, porquanto tinham carros de ferro.20 E deram Hebrom a Calebe, como Moisés o dissera; e dali expulsou os três filhos de Anaque.21 Porém os filhos de Benjamim não expulsaram os jebuseus que habitavam em Jerusalém; antes os jebuseus ficaram habitando com os filhos de Benjamim em Jerusalém, até ao dia de hoje,22 E subiu também a casa de José contra Betel, e foi o Senhor com eles.23 E a casa de José mandou espias a Betel, e foi antes o nome desta cidade Luz.24 E viram os espias a um homem, que saía da cidade, e lhe disseram: Ora, mostra-nos a entrada da cidade, e usaremos contigo de misericórdia.25 E, mostrando-lhes ele a entrada da cidade, feriram-na ao fio da espada; porém àquele homem e a toda a sua família deixaram ir.26 Então aquele homem se foi à terra dos heteus, e edificou uma cidade, e chamou o seu nome Luz; este é o seu nome até ao dia de hoje.27 Manassés não expulsou os habitantes de Bete-Seã, nem mesmo dos lugares da sua jurisdição; nem a Taanaque, com os lugares da sua jurisdição; nem os moradores de Dor, com os lugares da sua jurisdição; nem os moradores de Ibleão, com os lugares da sua jurisdição; nem os moradores de Megido, com os lugares da sua jurisdição; e resolveram os cananeus habitar na mesma terra.28 E sucedeu que, quando Israel cobrou mais forças, fez dos cananeus tributários; porém não os expulsou de todo.29 Tampouco expulsou Efraim os cananeus que habitavam em Gezer; antes os cananeus ficaram habitando com ele, em Gezer.30 Tampouco expulsou Zebulom os moradores de Quitrom, nem os moradores de Naalol; porém os cananeus ficaram habitando com ele, e foram tributários.31 Tampouco Aser expulsou os moradores de Aco, nem os moradores de Sidom; como nem de Alabe, nem de Aczibe, nem de Helba, nem de Afeque, nem de Reobe;32 Porém os aseritas habitaram no meio dos cananeus que habitavam na terra; porquanto não os expulsaram.33 Tampouco Naftali expulsou os moradores de Bete-Semes, nem os moradores de Bete-Anate; mas habitou no meio dos cananeus que habitavam na terra; porém lhes foram tributários os moradores de Bete-Semes e Bete-Anate.34 E os amorreus impeliram os filhos de Dã até às montanhas; porque nem os deixavam descer ao vale.35 Também os amorreus quiseram habitar nas montanhas de Heres, em Aijalom e em Saalbim; porém prevaleceu a mão da casa de José, e ficaram tributários.36 E foi o termo dos amorreus desde a subida de Acrabim, desde a penha, e dali para cima.