1 Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.3 Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.4 Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:5 Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [vagyunk.]6 Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint [teljesítsük;]7 Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;8 Akár intõ, az intésben; az adakozó szelídségben; az elõljáró szorgalmatossággal; a könyörülõ vídámsággal [mívelje.]9 A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.10 Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelõzõk [legyetek.]11 Az igyekezetben ne [legyetek] restek; lélekben buzgók [legyetek;] az Úrnak szolgáljatok.12 A reménységben örvendezõk; a háborúságban tûrõk; a könyörgésben állhatatosak;13 A szentek szükségeire adakozók [legyetek;] a vendégszeretetet gyakoroljátok.14 Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.15 Örüljetek az örülõkkel, és sírjatok a sírókkal.16 Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.17 Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember elõtt.18 Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.19 Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyûjtesz az õ fejére.21 Ne gyõzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval gyõzd meg.

1 Rogo-vos, pois, irmãos, pela compaixão de Deus, que apresenteis os vossos corpos em sacrifício vivo, santo e agradável a Deus, que é o vosso culto racional.2 E não sejais conformados com este mundo, mas sede transformados pela renovação do vosso entendimento, para que experimenteis qual seja a boa, agradável, e perfeita vontade de Deus.3 Porque pela graça que me é dada, digo a cada um dentre vós que não pense de si mesmo além do que convém; antes, pense com moderação, conforme a medida da fé que Deus repartiu a cada um.4 Porque assim como em um corpo temos muitos membros, e nem todos os membros têm a mesma operação,5 Assim nós, que somos muitos, somos um só corpo em Cristo, mas individualmente somos membros uns dos outros.6 De modo que, tendo diferentes dons, segundo a graça que nos é dada, se é profecia, seja ela segundo a medida da fé;7 Se é ministério, seja em ministrar; se é ensinar, haja dedicação ao ensino;8 Ou o que exorta, use esse dom em exortar; o que reparte, faça-o com liberalidade; o que preside, com cuidado; o que exercita misericórdia, com alegria.9 O amor seja não fingido. Aborrecei o mal e apegai-vos ao bem.10 Amai-vos cordialmente uns aos outros com amor fraternal, preferindo-vos em honra uns aos outros.11 Não sejais vagarosos no cuidado; sede fervorosos no espírito, servindo ao Senhor;12 Alegrai-vos na esperança, sede pacientes na tribulação, perseverai na oração;13 Comunicai com os santos nas suas necessidades, segui a hospitalidade;14 Abençoai aos que vos perseguem, abençoai, e não amaldiçoeis.15 Alegrai-vos com os que se alegram; e chorai com os que choram;16 Sede unânimes entre vós; não ambicioneis coisas altas, mas acomodai-vos às humildes; não sejais sábios em vós mesmos;17 A ninguém torneis mal por mal; procurai as coisas honestas, perante todos os homens.18 Se for possível, quanto estiver em vós, tende paz com todos os homens.19 Não vos vingueis a vós mesmos, amados, mas dai lugar à ira, porque está escrito: Minha é a vingança; eu recompensarei, diz o Senhor.20 Portanto, se o teu inimigo tiver fome, dá-lhe de comer; se tiver sede, dá-lhe de beber; porque, fazendo isto, amontoarás brasas de fogo sobre a sua cabeça.21 Não te deixes vencer do mal, mas vence o mal com o bem.