1 Azután megáldá Isten Noét és az õ fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
2 És féljen és rettegjen tõletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
3 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam mindazokat.
4 Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek.
5 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
6 A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
8 És szóla az Isten Noénak és vele az õ fiainak, mondván:
9 Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
10 És minden élõ állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök idõkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élõ állat között, mely ti veletek van:
13 Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
14 És lészen, hogy mikor felhõvel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhõben.
15 És megemlékezem az én szövetségemrõl, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testbõl való élõ állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
16 Azért legyen tehát az ív a felhõben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségrõl Isten között és minden testbõl való élõ állat között, mely a földön van.
17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld.
20 Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete.
21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az õ atyjának mezítelenségét, és hírûl adá künnlevõ két testvérének.
23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az õ kisebbik fia cselekedett vala:
25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.
29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendõ; és meghala.
1 En God het Noag en sy seuns geseënen aan hulle gesê: Wees vrugbaar en vermeerder en vul die aarde.
2 Die vrees en die skrik vir julle sal wees oor al die diere van die aarde en al die voëls van die hemel: alles wat op die aarde beweeg, en al die visse van die see. Hulle is in julle hand oorgegee.
3 Alles wat beweeg en lewe, sal julle voedsel wees. Net soos die groen plante, gee Ek dit alles aan julle.
4 Net die vleis met sy siel, met sy bloed, mag julle nie eet nie.
5 Maar wat julle eie bloed betref, dit sal Ek eis: van al die diere sal Ek dit eis. Ook van die mens, van die een teenoor die ander, sal Ek die siel van die mens eis.
6 Hy wat die bloed van 'n mens vergiet, sy bloed sal deur die mens vergiet word; want God het die mens na sy beeld gemaak.
7 Maar julle, wees vrugbaar en vermeerder; wemel op die aarde en vermeerder daarop.
8 Verder het God met Noag en sy seuns by hom gespreek en gesê:
9 Maar Ek, kyk, Ek rig my verbond met julle op en met julle nageslag n julle,
10 en met al die lewende wesens wat by julle is: die voëls, die vee en al die wilde diere van die aarde by julle -- al wat uit die ark uitgegaan het, naamlik al die diere van die aarde.
11 En Ek rig my verbond met julle op, dat alle vlees nie meer deur die waters van die vloed uitgeroei sal word nie, en dat daar geen vloed meer sal wees om die aarde te verwoes nie.
12 En God het gesê: Dit is die teken van die verbond wat Ek sluit tussen My en julle en al die lewende wesens wat by julle is, vir ewige geslagte:
13 my boog gee Ek in die wolke; dit sal 'n teken wees van die verbond tussen My en die aarde.
14 As Ek dan wolke oor die aarde bring en hierdie boog verskyn in die wolke,
15 dan sal Ek dink aan my verbond wat daar bestaan tussen My en julle en al die lewende wesens, in alle vlees. En die waters sal nie meer 'n vloed word om alle vlees te verdelg nie.
16 As die boog dan in die wolke staan, sal Ek dit aansien om gedagtig te wees aan die ewige verbond tussen God en al die lewende wesens in alle vlees wat op die aarde is.
17 En God het vir Noag gesê: Dit is die teken van die verbond wat Ek opgerig het tussen My en alle vlees wat op die aarde is.
18 En die seuns van Noag wat uit die ark uitgegaan het, was Sem en Gam en Jafet. En Gam was die vader van Kana„n.
19 Hierdie drie was die seuns van Noag; en met hulle begin die uitbreiding van al die aardbewoners.
20 En Noag het as landbouer 'n wingerd begin plant.
21 Maar toe hy van die wyn gedrink het, het hy dronk geword en naak in sy tent gelê.
22 En Gam, die vader van Kana„n, het sy vader se naaktheid gesien en dit aan sy twee broers daarbuite te kenne gegee.
23 Toe neem Sem en Jafet die bo-kleed en hou dit op hulle skouers terwyl hulle agteruitloop, en hulle het die naaktheid van hulle vader bedek: hulle gesig was agtertoe gedraai, sodat hulle die naaktheid van hulle vader nie gesien het nie.
24 Toe Noag van sy wyn wakker word en merk wat sy jonger seun hom aangedoen het,
25 sê hy: Vervloek is Kana„n! 'n Kneg van die knegte moet hy wees vir sy broers.
26 Verder het hy gesê: Geseënd is die HERE, die God van Sem. Maar Kana„n moet sy dienskneg wees.
27 Mag God aan Jafet ruimte verskaf, en mag hy woon in die tente van Sem! Maar Kanaän moet sy dienskneg wees.
28 En Noag het n die vloed drie honderd en vyftig jaar gelewe.
29 So was dan al die dae van Noag nege honderd en vyftig jaar, en hy het gesterwe.