1 Jövendölés a látás völgye ellen.
2 Te lármával teljes, zajos város, örvendezõ város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!
3 Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív elõtt, [de] megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, [midõn] futni akartak messzire.
4 Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.
5 Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja [jõ] Istentõl, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kõfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
6 És Élám fölvette a tegezt, és [jõ] szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
7 És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
8 És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdõ házának fegyverzetére,
9 És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyûjtitek az alsó tó vizét.
10 És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kõfalat megerõsíthessétek;
11 És árkot csináltok a két kõfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Õt nem látjátok!
12 És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13 És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14 És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bûn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
15 Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház fõemberéhez, [és mondd meg néki:]
16 Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!
17 Ímé az Úr elhajít téged erõs hajítással, és megragadván megragad,
18 Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda [mennek] dicsõséged szekerei, te, urad házának gyalázata!
19 És kivetlek állásodból és lerántlak helyedrõl.
20 És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,
21 S felöltöztetem õt öltözetedbe, és öveddel megerõsítem, és uralmadat kezébe adom, és õ lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
22 S az õ vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
23 S beverem õt, mint szeget erõs helyre, és lészen dicsõséges székül az õ atyja házának;
24 S reá függesztik atyja házának minden dicsõségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektõl a tömlõknek minden edényeiig.
25 Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erõs helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.
1 Godspraak oor die dal van die gesig. Wat is dit dan met jou dat jy, jou hele bevolking, op die dakke geklim het,
2 rumoerige, woelige stad, uitgelate vesting? Die wat in jou verslaan is, is nie deur die swaard verslaan en het nie in die oorlog gesterwe nie.
3 Al jou owerstes het almal saam gevlug, sonder boog is hulle gebind; almal wat in jou gegryp is, is almal saam gebind; hulle het ver weggevlug.
4 Daarom sê ek: Kyk weg van my af, dat ek bitterlik kan ween; dring nie aan om my te troos oor die verwoesting van die dogter van my volk nie;
5 want dit is 'n dag van rumoer en vertrapping en verwarring deur die Here, die HERE van die leërskare, in die dal van die gesig -- omgooi van mure en geskreeu na die gebergte toe!
6 En Elam het die pylkoker geneem, met waens, manskappe, ruiters; en Kir het die skild ontbloot.
7 Dan word jou beste dale met strydwaens gevul, en die ruiters staan gereed in die rigting van die poort;
8 en die beskutting van Juda word weggeneem. En in die dag kyk jy na die wapens in die Huis van die Bos,
9 en julle sien die skeure van die stad van Dawid, dat hulle baie is, en julle vang die waters van die Onderste Dam op.
10 En julle tel die huise van Jerusalem, en die huise breek julle af om die muur te versterk.
11 En julle maak 'n dam tussen die twee mure vir die water van die Ou Dam; maar julle kyk nie na Hom wat dit gedoen het nie, en Hom wat dit lankal beskik het, sien julle nie.
12 En in die dag roep die Here, die HERE van die leërskare, tot geween en tot rouklag en tot kaalskering en tot omgording van die roukleed;
13 maar kyk, daar is vreugde en vrolikheid, beeste word doodgemaak en skape geslag, vleis geëet en wyn gedrink, met die woorde: Laat ons eet en drink, want môre sterf ons.
14 Maar die HERE van die leërskare het Hom in my ore geopenbaar en gesê: Waarlik, hierdie ongeregtigheid word vir julle nie versoen totdat julle sterwe nie! sê die Here, die HERE van die leërskare.
15 So sê die Here, die HERE van die leërskare: Kom, gaan in by daardie bestuurder, by Sebna, wat oor die paleis aangestel is, en sê:
16 Wat het jy hier, en wie het jy hier, dat jy vir jou hier 'n graf uitgekap het soos een wat in die hoogte sy graf uitkap, wat in die rots vir hom 'n woning uithol?
17 Kyk, die HERE sal jou wegslinger, soos 'n man iets wegslinger, en jou vas inmekaar rol,
18 jou vas inmekaar draai soos 'n tol garing, jou soos 'n bal wegslinger na 'n land wat alkante toe wyd is; daar sal jy sterwe, en daar sal jou pronkwaens wees, o skandvlek van die huis van jou heer!
19 En Ek sal jou wegstoot uit jou pos, en uit jou plek sal Hy jou wegruk.
20 En in die dag sal Ek my kneg Âljakim, die seun van Hilk¡a, roep;
21 en Ek sal hom jou gewaad aantrek en hom gord met jou gordel, en jou mag sal Ek in sy hand lê, en hy sal vir die inwoners van Jerusalem en vir die huis van Juda 'n vader wees.
22 En Ek sal die sleutel van die huis van Dawid op sy skouer lê; en hy sal oopmaak, en niemand sal sluit nie; en hy sal sluit, en niemand sal oopmaak nie.
23 En Ek sal hom inslaan soos 'n pen in 'n vaste plek, en hy sal 'n eretroon wees vir die huis van sy vader.
24 En hulle sal aan hom ophang die hele swaarte van die huis van sy vader, die spruite en die wilde lote, al die klein huisraad, van komme af tot allerhande kruike toe.
25 In die dag, spreek die HERE van die leërskare, sal die pen padgee wat in 'n vaste plek ingeslaan is: dit word afgebreek en val, en die drag goed wat daaraan hang, raak tot niet, want die HERE het dit gespreek.