1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.
5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.
9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.
10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.
12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.
15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!
20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?
21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
1 Dink, HERE, aan wat oor ons gekom het, sien en aanskou ons smaad.
2 Ons erfdeel het na vreemdes oorgegaan, ons huise na uitlanders.
3 Ons het wese geword, sonder 'n vader, ons moeders is soos weduwees.
4 Ons water drink ons vir geld, ons hout kom teen betaling in.
5 Ons vervolgers is op ons nek; ons is afgemat sonder dat daar rus aan ons gegun word.
6 Na Egipte het ons die hand uitgestrek, na Assur om met brood versadig te word.
7 Ons vaders het gesondig; hulle is daar nie meer nie, en ons dra hulle ongeregtighede.
8 Knegte heers oor ons, niemand ruk ons uit hulle hand weg nie.
9 Met lewensgevaar bring ons ons brood in vanweë die swaard van die woestyn.
10 Ons vel gloei soos 'n oond vanweë die gloed van die honger.
11 Hulle het vroue in Sion onteer, jonkvroue in die stede van Juda.
12 Vorste is deur hulle hand opgehang, die persoon van die grysaards nie geëer nie.
13 Jongmanne dra die handmeul, en seuns struikel onder die drag hout.
14 Die oudstes is nie meer in die poort nie, die jongmanne sonder hulle snarespel.
15 Die vreugde van ons hart het opgehou, ons koordans het in treurigheid verander.
16 Die kroon van ons hoof het geval; wee ons, dat ons gesondig het.
17 Hierom het ons hart krank geword, hierom is ons oë verduister:
18 ter wille van die berg Sion wat woes lê, waar die jakkalse op rondloop.
19 U, HERE, sit vir ewig, u troon is van geslag tot geslag.
20 Waarom sou U ons vir altyd vergeet, ons verlaat tot in lengte van dae?
21 Bekeer ons tot U, HERE, dan sal ons ons bekeer; vernuwe ons dae soos in die voortyd.
22 Of het U ons heeltemal verwerp, is u toorn teen ons alte groot?