1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]
5 Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.
23 Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.
31 Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!
1 Roep die Wysheid nie, en verhef die Verstandigheid nie haar stem nie?
2 Op die top van die hoogtes langs die weg, op die kruispunt van die paaie staan sy,
3 aan die kant van die poorte by die uitgang van die stad, by die ingang van die deure roep sy hardop:
4 Ek roep na julle, manne, en my stem is tot die mensekinders.
5 Leer tog skranderheid verstaan, eenvoudiges, en dwase, leer verstandigheid verstaan.
6 Hoor, want ek sal voortreflike dinge spreek, en my lippe gaan oop vir wat reg is.
7 Want my verhemelte spreek waarheid, en goddeloosheid is vir my lippe 'n gruwel.
8 Al die woorde van my mond is reg, daarin is niks wat slinks of vals is nie,
9 hulle is almal duidelik vir die verstandige en reg vir die wat kennis gevind het.
10 Neem my tug aan, en nie silwer nie, en kennis liewer as uitgesoekte goud.
11 Want wysheid is beter as korale, en al die kleinode kan daar nie mee vergelyk word nie.
12 Ek, Wysheid, is vertroud met die skranderheid, en ek vind kennis van regte oorleg.
13 Die vrees van die HERE is om te haat wat sleg is; hoogmoed en trotsheid en 'n slegte wandel en 'n huigelagtige mond haat ek.
14 Raad en beleid is myne, ek is die insig, sterkte is myne.
15 Deur my regeer die konings en stel die maghebbers vas wat reg is;
16 deur my heers die vorste en die edeles, al die regters van die aarde.
17 Âk het lief die wat my liefhet, en die wat my soek, sal my vind.
18 Rykdom en eer is by my, duursame goed en geregtigheid.
19 My vrug is beter as goud en as fyn goud, en my opbrings as uitgesoekte silwer.
20 Ek wandel op die weg van geregtigheid, in die middel van die paaie van reg,
21 om die wat my liefhet, 'n besitting te laat erwe, en hulle skatkamers maak ek vol.
22 Die HERE het my berei as eersteling van sy weg, voor sy werke, van ouds af.
23 Van ewigheid af is ek geformeer, van die begin af, van die voortyd van die aarde af.
24 Toe daar nog geen wêreldvloede was nie, is ek gebore; toe fonteine, swaar van water, nog nie daar was nie;
25 voordat die berge ingesink het, voor die heuwels is ek gebore;
26 toe Hy die aarde en die velde en al die stoffies van die wêreld nog nie gemaak het nie.
27 Toe Hy die hemele berei het, was ek daar; toe Hy 'n kring afgetrek het op die oppervlakte van die wêreldvloed;
28 toe Hy die wolke daarbo bevestig het, toe die bronne van die wêreldvloed sterk geword het;
29 toe Hy vir die see sy grens gestel het, dat die waters sy bevel nie sou oortree nie; toe Hy die fondamente van die aarde vasgelê het --
30 toe was ek 'n kunstenaar naas Hom, en ek was dag vir dag vol verlustiging en het gespeel voor sy aangesig altyd,
31 en het gespeel op sy wêreldrond, en my verlustiginge was met die mensekinders.
32 Luister dan nou na my, seuns; want gelukkig is hulle wat my weë bewaar.
33 Luister na tug en word wys, en verwerp dit nie.
34 Gelukkig is die mens wat na my luister, om dag vir dag te waak aan my deure, by die syposte van my poorte die wag te hou.
35 Want hy wat my vind, het die lewe gevind en verkry 'n welbehae van die HERE.
36 Maar hy wat my mis, benadeel sy eie lewe; almal wat my haat, het die dood lief.