1 És láték egy másik, erõs angyalt az égbõl leszállani, a ki felhõbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tûzoszlopok;2 És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre;3 És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az õ szavát.4 És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az õ szavát, le akarám írni; és az égbõl szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd.5 És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,6 És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idõ többé nem lészen:7 Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az õ szolgáinak a prófétáknak.8 És a szózat, a melyet hallottam az égbõl, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, [mely] a tengeren és a földön álló angyal kezében [van.]9 Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz.10 Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezébõl, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.11 És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felõl.

1 Et je vis un autre ange puissant, qui descendait du ciel, environné d'une nuée; et il avait un arc-en-ciel sur la tête, et son visage était comme le soleil, et ses pieds comme des colonnes de feu.2 Il tenait à la main un petit livre ouvert; et il mit le pied droit sur la mer, et le gauche sur la terre;3 Et il s'écria d'une voix forte, comme un lion qui rugit, et après qu'il eut crié, les sept tonnerres firent entendre leurs voix.4 Et quand les sept tonnerres eurent fait entendre leurs voix, j'allais écrire; et j'entendis du ciel une voix qui me disait: Scelle les choses que les sept tonnerres ont dites, et ne les écris point.5 Et l'ange que j'avais vu se tenir sur la mer et sur la terre, leva sa main vers le ciel,6 Et jura par celui qui vit aux siècles des siècles, qui a créé le ciel et les choses qui y sont, la terre et les choses qui y sont, et la mer et les choses qui y sont, qu'il n'y aurait plus de temps,7 Mais qu'aux jours où le septième ange ferait entendre sa voix, quand il sonnerait de la trompette, le mystère de Dieu s'accomplirait, comme il l'avait déclaré à ses serviteurs, les prophètes.8 Et la voix que j'avais entendue du ciel, me parla de nouveau, et me dit: Va, prends le petit livre ouvert dans la main de l'ange, qui se tient sur la mer, et sur la terre.9 J'allai vers l'ange, et lui dis: Donne-moi le petit livre; et il me dit: Prends-le et dévore le; il remplira tes entrailles d'amertume; mais dans ta bouche, il sera doux comme du miel.10 Et je pris le petit livre de la main de l'ange, et le dévorai; et il fut doux dans ma bouche comme du miel, mais quand je l'eus avalé, mes entrailles furent remplies d'amertume.11 Alors il me dit: Il faut que tu prophétises encore, sur un grand nombre de peuples, et de nations, et de langues, et de rois.