1 És Szárai, az Ábrám felesége nem szûle néki; de vala néki egy Égyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala.2 Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szûljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának.3 Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Égyiptombeli Hágárt, az õ szolgálóját, tíz esztendõvel azután, hogy Ábrám a Kanaán földén letelepedék, és adá azt Ábrámnak az õ férjének feleségül.4 És béméne Hágárhoz, és az fogada az õ méhében; ez pedig a mint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az õ asszonyának õ elõtte.5 Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen elõtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted.6 És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele a mit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta õ elõle.7 És találá õt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, a mely a Súrba menõ úton van.8 És monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elõl futok én.9 Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az õ kezei alatt.10 És monda néki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen.11 És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szûlsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat.12 Az pedig vadtermészetû ember lesz: az õ keze mindenek ellen, és mindenek keze õ ellene; és minden õ atyjafiának ellenébe üti fel sátorát.13 És nevezé Hágár az Úrnak nevét, a ki õ vele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után?14 Annakokáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között.15 És fiat szûle Hágár Ábrámnak, és nevezé Ábrám az õ fiának nevét, a kit Hágár szûl vala néki, Ismáelnek.16 Ábrám pedig nyolczvanhat esztendõs vala, a mikor Hágár Ismáelt szûlé Ábrámnak.

1 Or, Saraï, femme d'Abram, ne lui avait point donné d'enfant; et elle avait une servante égyptienne, nommée Agar.2 Et Saraï dit à Abram: Voici, l'Éternel m'a rendue stérile; viens, je te prie, vers ma servante; peut-être aurai-je des enfants par elle. Et Abram obéit à la voix de Saraï.3 Et Saraï, femme d'Abram, prit Agar, l'Égyptienne, sa servante, et la donna pour femme à Abram son mari, après qu'il eut demeuré dix ans au pays de Canaan.4 Il vint donc vers Agar, et elle conçut. Et quand elle vit qu'elle avait conçu, elle méprisa sa maîtresse.5 Alors Saraï dit à Abram: L'outrage qui m'est fait retombe sur toi. J'ai mis ma servante dans ton sein; et depuis qu'elle a vu qu'elle est enceinte, elle me méprise. Que l'Éternel juge entre moi et toi.6 Et Abram répondit à Saraï: Voici, ta servante est entre tes mains, traite-la comme il te plaira. Et Saraï la maltraita, et elle s'enfuit de devant elle.7 Mais l'ange de l'Éternel la trouva près d'une source d'eau dans le désert, près de la source qui est sur le chemin de Shur.8 Et il lui dit: Agar, servante de Saraï, d'où viens-tu? et où vas-tu? Et elle répondit: Je fuis de devant Saraï ma maîtresse.9 Et l'ange de l'Éternel lui dit: Retourne vers ta maîtresse et humilie-toi sous sa main.10 Et l'ange de l'Éternel lui dit: Je multiplierai tellement ta postérité qu'on ne pourra la compter, tant elle sera nombreuse.11 Et l'ange de l'Éternel lui dit: Voici, tu es enceinte; et tu enfanteras un fils, et tu le nommeras Ismaël (Dieu entend); car l'Éternel t'a entendue dans ton affliction.12 Il sera semblable à un âne sauvage; sa main sera contre tous, et la main de tous contre lui; et il habitera en face de tous ses frères.13 Et elle appela le nom de l'Éternel qui lui avait parlé Atta-El-Roï (tu es le Dieu qui voit). Car elle dit: N'ai-je pas même, ici, vu celui qui me voyait?14 C'est pourquoi on appela ce puits, le puits du Vivant qui me voit (Lachaï-Roï). Voici, il est entre Kadès et Béred.15 Et Agar enfanta un fils à Abram. Et Abram appela son fils, qu'Agar lui avait enfanté, Ismaël.16 Or, Abram était âgé de quatre-vingt-six ans, quand Agar enfanta Ismaël à Abram.