1 Mikor leszállott vala a hegyrõl, nagy sokaság követé õt.2 És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula elõtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.3 És kinyújtván kezét, megilleté õt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.4 És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.5 Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén õt,6 És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.7 És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom õt.8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jõjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.9 Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljõ; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.10 Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az õt követõknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.11 De mondom néktek, hogy sokan eljõnek napkeletrõl és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:12 Ez ország fiai pedig kivettetnek a külsõ sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.13 És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.14 És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas.15 És illeté annak kezét, és elhagyta õt a láz; és fölkele, és szolgála nékik.16 Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngõst, és egy szóval kiûzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;17 Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Õ vette el a mi erõtlenségünket, és õ hordozta a mi betegségünket.18 Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.19 És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.20 És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.21 Egy másik pedig az õ tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy elõbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.22 Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az õ halottaikat.23 És mikor a hajóra szállt vala, követék õt az õ tanítványai.24 És ímé nagy háborgás lõn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; õ pedig aluszik vala.25 És az õ tanítványai hozzámenvén, felkölték õt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.26 És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitûek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lõn nagy csendesség.27 Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.28 És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngõs ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.29 És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idõ elõtt meggyötörj minket?30 Tõlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.31 Az ördögök pedig kérik vala õt mondván: Ha kiûzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!32 És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekrõl a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.33 A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngõsökkel történtek vala.34 És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék õt, hogy távozzék az õ határukból.

1 Quand Jésus fut descendu de la montagne, une grande multitude de peuple le suivit.2 Et voici, un lépreux vint l'adorer, et lui dit: Seigneur, si tu le veux, tu peux me nettoyer.3 Et Jésus, étendant la main le toucha, et lui dit: Je le veux, sois nettoyé. Et aussitôt il fut nettoyé de sa lèpre.4 Puis Jésus lui dit: Garde-toi de le dire à personne; mais va toi-même te montrer au sacrificateur, et offre le don que Moïse a ordonné, afin que cela leur serve de témoignage.5 Et Jésus étant entré dans Capernaüm, un centenier vint à lui, le priant, et lui disant:6 Seigneur! mon serviteur est au lit dans la maison, malade de paralysie, et fort tourmenté.7 Et Jésus lui dit: J'irai, et je le guérirai.8 Et le centenier répondit, et lui dit: Seigneur! je ne suis pas digne que tu entres sous mon toit; mais dis seulement une parole, et mon serviteur sera guéri.9 Car quoique je sois un homme soumis à la puissance d'autrui, j'ai sous moi des soldats, et je dis à l'un: Va, et il va; et à l'autre: Viens, et il vient; et à mon serviteur: Fais cela, et il le fait.10 Jésus l'ayant entendu, en fut étonné, et il dit à ceux qui le suivaient: Je vous dis en vérité que je n'ai point trouvé une si grande foi, pas même en Israël.11 Aussi je vous dis que plusieurs viendront d'Orient et d'Occident, et seront à table dans le royaume des cieux, avec Abraham, Isaac et Jacob,12 Mais que les enfants du royaume seront jetés dans les ténèbres de dehors; là seront les pleurs et les grincements de dents.13 Alors Jésus dit au centenier: Va, et qu'il te soit fait selon que tu as cru; et à l'heure même son serviteur fut guéri.14 Puis Jésus, étant venu à la maison de Pierre, vit sa belle-mère couchée au lit et ayant la fièvre.15 Et il lui toucha la main, et la fièvre la quitta; puis elle se leva, et les servit.16 Sur le soir, on lui présenta plusieurs qui furent dominés par des contradictions, et dont il chassa les mauvais esprits par sa Parole; il guérit aussi tous ceux qui étaient malades;17 Afin que s'accomplît ce qui avait été dit par Ésaïe le prophète en ces termes: Il a pris nos langueurs, et s'est chargé de nos maladies.18 Or, Jésus, voyant une grande foule de peuple autour de lui, ordonna qu'on passât à l'autre bord du lac.19 Alors un scribe, s'étant approché, lui dit: Maître! je te suivrai partout où tu iras.20 Et Jésus lui dit: Les renards ont des tanières, et les oiseaux de l'air des nids; mais le Fils de l'homme n'a pas où reposer sa tête.21 Et un autre de ses disciples lui dit: Seigneur! permets que j'aille auparavant ensevelir mon père.22 Mais Jésus lui dit: Suis-moi, et laisse les morts ensevelir leurs morts.23 Ensuite il entra dans la barque, et ses disciples le suivirent.24 Et il s'éleva tout à coup une grande tempête sur la mer, en sorte que la barque était caché par les vagues agitées; mais il dormait.25 Et ses disciples, s'approchant, le réveillèrent, et lui dirent: Seigneur, sauve-nous, nous périssons.26 Et il leur dit: Pourquoi avez-vous peur, gens de petite foi? Et s'étant levé, il parla avec autorité aux vents et à la mer, et il se fit un grand calme.27 Et ces gens-là furent dans l'admiration, et ils disaient: Quel est cet homme, à qui les vents mêmes et la mer obéissent?28 Quand il fut arrivé à l'autre bord, dans le pays des Gergéséniens, deux qui étaient dominés par des contradictions, si furieux que personne n'osait passer par ce chemin-là, sortirent des sépulcres, et vinrent à sa rencontre.29 Et ils se mirent à crier en disant: Qu'y a-t-il entre nous et toi, Jésus, Fils de Dieu? Es-tu venu ici pour nous tourmenter avant le temps?30 Or, il y avait assez loin d'eux un grand troupeau de pourceaux qui paissait.31 Et les contradicteurs le prièrent, et lui dirent: Si tu nous chasses, permets-nous d'aller dans ce troupeau de pourceaux.32 Et il leur dit: Allez. Et étant sortis de sa présence, ils allèrent parmi le troupeau de pourceaux; et aussitôt tout le troupeau de pourceaux se précipita brusquement de l'escarpement dans la mer, et ils moururent dans les eaux.33 Alors ceux qui les paissaient s'enfuirent; et étant venus dans la ville, ils y racontèrent tout et ce qui était arrivé à ceux qui étaient dominés par des contradictions.34 Aussitôt toute la ville sortit au-devant de Jésus; et dès qu'ils le virent, ils le prièrent de se retirer de leurs quartiers.