1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengõ ércz vagy pengõ czimbalom.

2 És ha jövendõt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökrõl, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.

3 És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tûzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

4 A szeretet hosszútûrõ, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

5 Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

7 Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltûr.

8 A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendõmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.

9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:

10 De mikor eljõ a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.

11 Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illõ dolgokat.

12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrõl-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

13 Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

1 If I speak with the tongues of men and of angels, but have not love, I am become sounding brass, or a clanging cymbal. 2 And if I have the gift of prophecy, and know all mysteries and all knowledge; and if I have all faith, so as to remove mountains, but have not love, I am nothing. 3 And if I bestow all my goods to feed the poor, and if I give my body to be burned, but have not love, it profiteth me nothing. 4 Love suffereth long, and is kind; love envieth not; love vaunteth not itself, is not puffed up, 5 doth not behave itself unseemly, seeketh not its own, is not provoked, taketh not account of evil; 6 rejoiceth not in unrighteousness, but rejoiceth with the truth; 7 beareth all things, believeth all things, hopeth all things, endureth all things. 8 Love never faileth: but whether there be prophecies, they shall be done away; whether there be tongues, they shall cease; whether there be knowledge, it shall be done away. 9 For we know in part, and we prophesy in part; 10 but when that which is perfect is come, that which is in part shall be done away. 11 When I was a child, I spake as a child, I felt as a child, I thought as a child: now that I am become a man, I have put away childish things. 12 For now we see in a mirror, darkly; but then face to face: now I know in part; but then shall I know fully even as also I was fully known. 13 But now abideth faith, hope, love, these three; and the greatest of these is love.