1 Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.

2 Hogy a nyomorúság sok próbái közt [is] bõséges az õ örömük és igen nagy szegénységük jószívûségük gazdagságává növekedett.

3 Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sõt erejük felett is adakoznak,

4 Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be õket.

5 És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták elõször az Úrnak, és nekünk [is] az Isten akaratjából.

6 Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.

7 Azért, miképen mindenben bõvölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bõvölködjetek.

8 Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.

9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az õ szegénysége által meggazdagodjatok.

10 Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.

11 Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, azonképen a végrehajtás is ahhoz képest [legyen,] a mitek van.

12 Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, [és] nem a szerint, a mije nincs.

13 Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok [legyen,] hanem egyenlõség szerint; e mostani idõben a ti bõségtek [pótolja] amazoknak fogyatkozását;

14 Hogy amazoknak bõsége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy [így] egyenlõség legyen;

15 A mint megvan írva: a ki sokat [szedett,] nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.

16 Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta értetek a Titus szívébe.

17 Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.

18 Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért;

19 Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsõségére és a ti készségetekre;

20 Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bõséges jótétemény miatt;

21 Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr elõtt, hanem az emberek elõtt is.

22 Sõt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva.

23 Akár Titusról [van szó,] õ az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felõl, õk a gyülekezetek követei, Krisztus dicsõsége:

24 Adjátok azért szereteteteknek és felõletek való dicsekvésünknek, bizonyságát irántuk a gyülekezetek elõtt is.

1 Moreover, brethren, we make known to you the grace of God which hath been given in the churches of Macedonia; 2 how that in much proof of affliction the abundance of their joy and their deep poverty abounded unto the riches of their liberality. 3 For according to their power, I bear witness, yea and beyond their power, they gave of their own accord, 4 beseeching us with much entreaty in regard of this grace and the fellowship in the ministering to the saints: 5 and this, not as we had hoped, but first they gave their own selves to the Lord, and to us through the will of God. 6 Insomuch that we exhorted Titus, that as he had made a beginning before, so he would also complete in you this grace also. 7 But as ye abound in everything, in faith, and utterance, and knowledge, and in all earnestness, and in your love to us, see that ye abound in this grace also. 8 I speak not by way of commandment, but as proving through the earnestness of others the sincerity also of your love. 9 For ye know the grace of our Lord Jesus Christ, that, though he was rich, yet for your sakes he became poor, that ye through his poverty might become rich. 10 And herein I give my judgment: for this is expedient for you, who were the first to make a beginning a year ago, not only to do, but also to will. 11 But now complete the doing also; that as there was the readiness to will, so there may be the completion also out of your ability. 12 For if the readiness is there, it is acceptable according as a man hath, not according as he hath not. 13 For I say not this that others may be eased and ye distressed; 14 but by equality: your abundance being a supply at this present time for their want, that their abundance also may become a supply for your want; that there may be equality: 15 as it is written, He that gathered much had nothing over; and he that gathered little had no lack.

16 But thanks be to God, who putteth the same earnest care for you into the heart of Titus. 17 For he accepted indeed our exhortation; but being himself very earnest, he went forth unto you of his own accord. 18 And we have sent together with him the brother whose praise in the gospel is spread through all the churches; 19 and not only so, but who was also appointed by the churches to travel with us in the matter of this grace, which is ministered by us to the glory of the Lord, and to show our readiness: 20 avoiding this, that any man should blame us in the matter of this bounty which is ministered by us: 21 for we take thought for things honorable, not only in the sight of the Lord, but also in the sight of men. 22 And we have sent with them our brother, whom we have many times proved earnest in many things, but now much more earnest, by reason of the great confidence which he hath in you. 23 Whether any inquire about Titus, he is my partner and my fellow-worker to you-ward; or our brethren, they are the messengers of the churches, they are the glory of Christ. 24 Show ye therefore unto them in the face of the churches the proof of your love, and of our glorying on your behalf.