1 Saulus pedig szintén javallta az õ megöletését. És támada azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan eloszlának Júdeának és Samáriának tájaira, az apostolokat kivéve.

2 Istvánt pedig eltakaríták kegyes férfiak, és nagy sírást tõnek õ rajta.

3 Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elõvonszolva, tömlöczbe veti vala.

4 Amazok annakokáért eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az ígét.

5 És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust.

6 A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, a miket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék.

7 Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula.

8 És lõn nagy öröm abban a városban.

9 Egy Simon nevû ember pedig már elõbb gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt és elámította Samária népét, magát valami nagynak állítván:

10 Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytõl nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje!

11 Azért figyeltek pedig rá, mert sok idõn át az ördögi mesterségekkel elámította õket.

12 De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok.

13 És Simon maga is hûn, és megkeresztelkedvén, Fileppel tarta; és látván, hogy jelek és nagy erõk lesznek, álmélkodik vala.

14 Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost;

15 Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket:

16 Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.

17 Akkor kezeiket reájuk veték, és võnek Szent Lelket.

18 Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá õket pénzzel,

19 Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen.

20 De Péter monda néki: A te pénzed veled együtt veszszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehetõ.

21 Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten elõtt.

22 Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatja.

23 Mert látom, hogy te keserûséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel.

24 Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, a miket mondtatok, reám ne jõjjön.

25 Azok annakokáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak ígéjét, megtérének Jeruzsálembe, és a Samaritánusoknak sok falujában prédikálák az evangyéliomot.

26 Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálembõl Gázába megy alá. Járatlan ez.

27 És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az õ egész kincstárának felügyelõje vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe;

28 És visszatérõben volt és az õ szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát.

29 Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!

30 Filep azért oda futamodván, hallá, a mint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, a mit olvasol?

31 Õ pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé.

32 Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az õ nyírõje elõtt néma, azonképen nem nyitotta fel az õ száját.

33 Az õ megaláztatásában az õ ítélete elvétetett, az õ nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földrõl az õ élete.

34 Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kirõl mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakirõl?

35 Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust.

36 Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?

37 Filep pedig monda: Ha teljes szívbõl hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.

38 És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé õt.

39 Mikor pedig a vízbõl feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta õt a komornyik, mert [tovább] méne az õ útján örömmel.

40 Filep pedig találtaték Azótusban; és széjjeljárva hirdeté az evangyéliomot minden városnak, míglen Czézáreába juta.

1 And Saul was consenting unto his death.

And there arose on that day a great persecution against the church which was in Jerusalem; and they were all scattered abroad throughout the regions of Judæa and Samaria, except the apostles. 2 And devout men buried Stephen, and made great lamentation over him. 3 But Saul laid waste the church, entering into every house, and dragging men and women committed them to prison.

4 They therefore that were scattered abroad went about preaching the word. 5 And Philip went down to the city of Samaria, and proclaimed unto them the Christ. 6 And the multitudes gave heed with one accord unto the things that were spoken by Philip, when they heard, and saw the signs which he did. 7 For from many of those that had unclean spirits, they came out, crying with a loud voice: and many that were palsied, and that were lame, were healed. 8 And there was much joy in that city.

9 But there was a certain man, Simon by name, who beforetime in the city used sorcery, and amazed the people of Samaria, giving out that himself was some great one: 10 to whom they all gave heed, from the least to the greatest, saying, This man is that power of God which is called Great. 11 And they gave heed to him, because that of long time he had amazed them with his sorceries. 12 But when they believed Philip preaching good tidings concerning the kingdom of God and the name of Jesus Christ, they were baptized, both men and women. 13 And Simon also himself believed: and being baptized, he continued with Philip; and beholding signs and great miracles wrought, he was amazed.

14 Now when the apostles that were at Jerusalem heard that Samaria had received the word of God, they sent unto them Peter and John: 15 who, when they were come down, prayed for them, that they might receive the Holy Spirit: 16 for as yet it was fallen upon none of them: only they had been baptized into the name of the Lord Jesus. 17 Then laid they their hands on them, and they received the Holy Spirit. 18 Now when Simon saw that through the laying on of the apostles’ hands the Holy Spirit was given, he offered them money, 19 saying, Give me also this power, that on whomsoever I lay my hands, he may receive the Holy Spirit. 20 But Peter said unto him, Thy silver perish with thee, because thou hast thought to obtain the gift of God with money. 21 Thou hast neither part nor lot in this matter: for thy heart is not right before God. 22 Repent therefore of this thy wickedness, and pray the Lord, if perhaps the thought of thy heart shall be forgiven thee. 23 For I see that thou art in the gall of bitterness and in the bond of iniquity. 24 And Simon answered and said, Pray ye for me to the Lord, that none of the things which ye have spoken come upon me.

25 They therefore, when they had testified and spoken the word of the Lord, returned to Jerusalem, and preached the gospel to many villages of the Samaritans.

26 But an angel of the Lord spake unto Philip, saying, Arise, and go toward the south unto the way that goeth down from Jerusalem unto Gaza: the same is desert. 27 And he arose and went: and behold, a man of Ethiopia, a eunuch of great authority under Candace, queen of the Ethiopians, who was over all her treasure, who had come to Jerusalem to worship; 28 and he was returning and sitting in his chariot, and was reading the prophet Isaiah. 29 And the Spirit said unto Philip, Go near, and join thyself to this chariot. 30 And Philip ran to him, and heard him reading Isaiah the prophet, and said, Understandest thou what thou readest? 31 And he said, How can I, except some one shall guide me? And he besought Philip to come up and sit with him. 32 Now the passage of the scripture which he was reading was this,

He was led as a sheep to the slaughter;

And as a lamb before his shearer is dumb,

So he openeth not his mouth:

33 In his humiliation his judgment was taken away:

His generation who shall declare?

For his life is taken from the earth.

34 And the eunuch answered Philip, and said, I pray thee, of whom speaketh the prophet this? of himself, or of some other? 35 And Philip opened his mouth, and beginning from this scripture, preached unto him Jesus. 36 And as they went on the way, they came unto a certain water; and the eunuch saith, Behold, here is water; what doth hinder me to be baptized? 37 38 And he commanded the chariot to stand still: and they both went down into the water, both Philip and the eunuch; and he baptized him. 39 And when they came up out of the water, the Spirit of the Lord caught away Philip; and the eunuch saw him no more, for he went on his way rejoicing. 40 But Philip was found at Azotus: and passing through he preached the gospel to all the cities, till he came to Cæsarea.