1 Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bûnöket lecsendesít.

2 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtõl származik.

3 [Hogy] a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony [sors]ban ülnek.

4 Láttam, hogy a szolgák lovakon [ültek;] a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.

5 A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepût elhányja, megmarja azt a kígyó.

6 A ki a köveket helyökbõl kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt.

7 Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig [minden dolognak] eligazítására nagy elõmenetel.

8 Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.

9 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik õt.

10 Az õ szája beszédinek kezdete bolondság, és az õ szája [beszédinek] vége gonosz balgatagság.

11 És a bolond szaporítja a szót, [pedig] nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?

12 A bolondnak munkája elfárasztja õt, mert a városba sem tud menni.

13 Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek.

14 Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a [testnek] erejéért és nem az italért.

15 A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.

16 Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élõket: és a pénz szerzi meg mindezeket.

17 Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.

18

19

20

1 Dead flies cause the oil of the perfumer to send forth an evil odor; so doth a little folly outweigh wisdom and honor. 2 A wise man’s heart is at his right hand; but a fool’s heart at his left. 3 Yea also, when the fool walketh by the way, his understanding faileth him, and he saith to every one that he is a fool. 4 If the spirit of the ruler rise up against thee, leave not thy place; for gentleness allayeth great offences. 5 There is an evil which I have seen under the sun, as it were an error which proceedeth from the ruler: 6 folly is set in great dignity, and the rich sit in a low place. 7 I have seen servants upon horses, and princes walking like servants upon the earth. 8 He that diggeth a pit shall fall into it; and whoso breaketh through a wall, a serpent shall bite him. 9 Whoso heweth out stones shall be hurt therewith; and he that cleaveth wood is endangered thereby. 10 If the iron be blunt, and one do not whet the edge, then must he put to more strength: but wisdom is profitable to direct. 11 If the serpent bite before it is charmed, then is there no advantage in the charmer. 12 The words of a wise man’s mouth are gracious; but the lips of a fool will swallow up himself. 13 The beginning of the words of his mouth is foolishness; and the end of his talk is mischievous madness. 14 A fool also multiplieth words: yet man knoweth not what shall be; and that which shall be after him, who can tell him? 15 The labor of fools wearieth every one of them; for he knoweth not how to go to the city. 16 Woe to thee, O land, when thy king is a child, and thy princes eat in the morning! 17 Happy art thou, O land, when thy king is the son of nobles, and thy princes eat in due season, for strength, and not for drunkenness! 18 By slothfulness the roof sinketh in; and through idleness of the hands the house leaketh. 19 A feast is made for laughter, and wine maketh glad the life; and money answereth all things. 20 Revile not the king, no, not in thy thought; and revile not the rich in thy bedchamber: for a bird of the heavens shall carry the voice, and that which hath wings shall tell the matter.