1 Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és fõpapjára, Krisztus Jézusra,

2 A ki hû ahhoz, a ki õt rendelte, valamint Mózes is az õ egész házában.

3 Mert ez nagyobb dicsõségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építõjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.

4 Mert minden háznak van építõje, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az.

5 Mózes is hû volt ugyan az õ egész házában, mint szolga, a hirdetendõknek bizonyságára,

6 Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erõsen megtartjuk.

7 Annakokáéért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az õ szavát halljátok,

8 Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,

9 A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.

10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; õk pedig nem ismerték meg az én útaimat.

11 Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.

12 Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikõtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élõ Istentõl elszakadjon;

13 Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikõtök se keményíttessék meg a bûnnek csalárdsága által:

14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erõsen megtartjuk.

15 E mondás szerint: Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.

16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által?

17 Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában?

18 Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az õ nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?

19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.

1 Wherefore, holy brethren, partakers of a heavenly calling, consider the Apostle and High Priest of our confession, even Jesus; 2 who was faithful to him that appointed him, as also was Moses in all his house. 3 For he hath been counted worthy of more glory than Moses, by so much as he that built the house hath more honor than the house. 4 For every house is builded by some one; but he that built all things is God. 5 And Moses indeed was faithful in all his house as a servant, for a testimony of those things which were afterward to be spoken; 6 but Christ as a son, over his house; whose house are we, if we hold fast our boldness and the glorying of our hope firm unto the end. 7 Wherefore, even as the Holy Spirit saith,

To-day if ye shall hear his voice,

8 Harden not your hearts, as in the provocation,

Like as in the day of the trial in the wilderness,

9 Where your fathers tried me by proving me,

And saw my works forty years.

10 Wherefore I was displeased with this generation,

And said, They do always err in their heart:

But they did not know my ways;

11 As I sware in my wrath,

They shall not enter into my rest.

12 Take heed, brethren, lest haply there shall be in any one of you an evil heart of unbelief, in falling away from the living God: 13 but exhort one another day by day, so long as it is called To-day; lest any one of you be hardened by the deceitfulness of sin: 14 for we are become partakers of Christ, if we hold fast the beginning of our confidence firm unto the end: 15 while it is said,

To-day if ye shall hear his voice,

Harden not your hearts, as in the provocation.

16 For who, when they heard, did provoke? nay, did not all they that came out of Egypt by Moses? 17 And with whom was he displeased forty years? was it not with them that sinned, whose bodies fell in the wilderness? 18 And to whom sware he that they should not enter into his rest, but to them that were disobedient? 19 And we see that they were not able to enter in because of unbelief.