1 És monda az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz mind a fegyverfogható népet, és kelj fel és menj fel Aiba, meglásd: kezedbe adom Ainak királyát és az õ népét, városát és földét.

2 Úgy cselekedjél Aival és az õ királyával, a mint cselekedtél Jérikhóval és az õ királyával; de zsákmányolni valóját és barmait magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a városnak, annak háta megett!

3 Felkele azért Józsué és az egész fegyverfogható nép, hogy felmenjenek Aiba, és kiválaszta Józsué harminczezer erõs férfiút és elküldé õket éjjel.

4 És parancsola nékik, mondván: Vigyázzatok! Ti lest vettek a városnak, a város háta megett; igen messzire ne menjetek a várostól, és mindnyájan készen legyetek!

5 Én pedig és az egész nép, a mely velem van, megközelítjük a várost. És ha kijönnek ellenünk, mint elõször, akkor megfutamodunk elõttök.

6 És utánunk jönnek, mígnem elszakasztjuk õket a várostól, mert azt fogják mondani: Futnak elõlünk, mint elõször. És a míg futunk elõttök,

7 Ti támadjatok elõ a leshelybõl, és foglaljátok el a várost, mert az Úr, a ti Istenetek adja azt a ti kezetekbe.

8 És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok fel a várost tûzzel. Az Úrnak szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam néktek!

9 Elküldé azért õket Józsué, és elmenének a leshelyre, és megszállának Béthel és Ai között, Aitól napnyugat felé; Józsué pedig ez éjszakán a nép között hála.

10 És felkele Józsué, jó reggel, és megszemlélé a népet, és felméne õ és Izráelnek vénei a nép elõtt Aiba.

11 És felméne a fegyverfogható nép is mind, a mely vele vala, és elközelítének és jutának a város elé, és táborba szállának Aitól északra, a völgy pedig köztök és Ai közt vala.

12 És võn mintegy ötezer férfiút, és lesbe állítá õket Béthel és Ai között a városnak nyugati részén.

13 Így állíták fel a népet, az egész tábort, a mely Aitól észak felé, utócsapatja pedig a várostól napnyugot felé vala. Józsué pedig beméne ez éjszakán a völgynek közepébe.

14 És lõn, hogy mikor meglátta vala Ainak királya, sietve felkelének, és kijövének a város férfiai Izráel ellen a harczra; õ és egész népe a megszabott helyre, a síkság elejére, mert nem tudja vala, hogy lest vetének néki a város háta mögött.

15 Józsué pedig és az egész Izráel mintha megverettek volna elõttök futnak vala a puszta felé [vivõ] úton.

16 És felriasztaték az egész nép, a mely a városban vala, hogy üldözze õket. És üldözék Józsuét, és elszakadának a várostól.

17 És nem marada ember Aiban, sem Béthelben, a ki nem jött volna Izráel után, és ott hagyák a várost kinyitva, és üldözék Izráelt.

18 Az Úr pedig monda Józsuénak: Emeld fel a kopját, a mely kezedben van, Ai felé, mert kezedbe adom azt. És felemelé Józsué a kopját, a mely kezében vala, a város felé.

19 A lesben levõk pedig nagy hamarsággal felkelének helyökrõl, és a mint felemelte vala kezét, futásnak eredének, és bemenének a városba, és bevevék azt, és nagy hamarsággal tûzbe boríták a várost.

20 Ai férfiai pedig hátratekintének, és láták, hogy ímé a városnak füstje felszáll vala az ég felé, és hogy nincsen módjukban imide vagy amoda elfutni, mert a nép, a mely fut vala a pusztának, visszafordul vala az üldözõ felé.

21 Józsué ugyanis és az egész Izráel látták vala, hogy a lesben levõk bevették a várost, és hogy a városnak füstje felszállott vala: visszafordulának azért és vágák Ainak férfiait.

22 Amazok pedig a városból jövének ki ellenök, és így közben valának Izráelnek: ezek innen, amazok meg amonnan, és vágák õket mindaddig, a míg egy sem marada közülök élve, vagy a ki elszaladt volna.

23 Ainak királyát is elfogák élve, és elvivék õt Józsué elé.

24 Mikor pedig leöldösé Izráel Ainak minden lakosát a mezõn, a pusztában, a hol üldözték vala õket, és mikor mindnyájan elhullottak vala az utolsóig fegyver éle alatt: visszafordula az egész Izráel Ai ellen, és vágá azt fegyver élével.

25 Mindazok pedig, a kik e napon elhullottak, férfiak és asszonyok együtt, tizenkét ezeren valának; Ainak minden embere.

26 Józsué ugyanis nem voná vissza a kezét, a melyet a kopjával együtt felemelt vala, míglen megölék Ainak minden lakosát.

27 A barmot azonban és a mi zsákmányolni valója volt ennek a városnak, magának zsákmányolá el Izráel az Úr rendelete szerint. A mint utasította vala Józsuét.

28 Ait pedig felgyujtatá Józsué és tevé örökkévaló kõhalommá, pusztassággá mind e napig.

29 Ainak királyát pedig felakasztá fára [és ott vala] estvéig; de naplementekor parancsolt Józsué, és levevék annak holttestét a fáról, és veték a város kapujának bejáratához, és nagy rakás követ hordának fölébe, mind e napig.

30 Majd oltárt építe Józsué az Úrnak, Izráel Istenének Ebál hegyén,

31 Miképen megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája Izráel fiainak, a mint meg van írva Mózes törvényének könyvében; oltárt ép kövekbõl, melyeket vas nem érintett és vivének arra egészen égõáldozatot az Úrnak, és áldozának hálaáldozatokat.

32 És felírá ott kövekre a Mózes törvényének mását, a melyet az írt vala Izráel fiai elé.

33 Az egész Izráel pedig és az õ vénei, vezérei és bírái ott álltak vala kétfelõl a láda mellett, a Lévita-papok elõtt, a kik az Úrnak frigyládáját hordozták vala, úgy a jövevény, mint a benszülött, fele a Garizim hegye felé, fele pedig Ebál hegye felé, a mint megparancsolta Mózes az Úr szolgája, hogy megáldaná az Izráel népét elõször.

34 Azután pedig felolvasta a törvénynek minden ígéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, a mint meg van írva a törvény könyvében.

35 Nem volt egy íge sem azok közül, a melyeket Mózes parancsolt vala, a melyet fel nem olvasott volna Józsué, az Izráelnek egész gyülekezete elõtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények elõtt is, a kik járnak vala közöttök.

1 And Jehovah said unto Joshua, Fear not, neither be thou dismayed: take all the people of war with thee, and arise, go up to Ai; see, I have given into thy hand the king of Ai, and his people, and his city, and his land; 2 And thou shalt do to Ai and her king as thou didst unto Jericho and her king: only the spoil thereof, and the cattle thereof, shall ye take for a prey unto yourselves: set thee an ambush for the city behind it.

3 So Joshua arose, and all the people of war, to go up to Ai: and Joshua chose out thirty thousand men, the mighty men of valor, and sent them forth by night. 4 And he commanded them, saying, Behold, ye shall lie in ambush against the city, behind the city; go not very far from the city, but be ye all ready: 5 and I, and all the people that are with me, will approach unto the city. And it shall come to pass, when they come out against us, as at the first, that we will flee before them; 6 and they will come out after us, till we have drawn them away from the city; for they will say, They flee before us, as at the first: so we will flee before them; 7 and ye shall rise up from the ambush, and take possession of the city: for Jehovah your God will deliver it into your hand. 8 And it shall be, when ye have seized upon the city, that ye shall set the city on fire; according to the word of Jehovah shall ye do: see, I have commanded you. 9 And Joshua sent them forth; and they went to the ambushment, and abode between Beth-el and Ai, on the west side of Ai: but Joshua lodged that night among the people.

10 And Joshua arose up early in the morning, and mustered the people, and went up, he and the elders of Israel, before the people to Ai. 11 And all the people, even the men of war that were with him, went up, and drew nigh, and came before the city, and encamped on the north side of Ai: now there was a valley between him and Ai. 12 And he took about five thousand men, and set them in ambush between Beth-el and Ai, on the west side of the city. 13 So they set the people, even all the host that was on the north of the city, and their liers-in-wait that were on the west of the city; and Joshua went that night into the midst of the valley. 14 And it came to pass, when the king of Ai saw it, that they hasted and rose up early, and the men of the city went out against Israel to battle, he and all his people, at the time appointed, before the Arabah; but he knew not that there was an ambush against him behind the city. 15 And Joshua and all Israel made as if they were beaten before them, and fled by the way of the wilderness. 16 And all the people that were in the city were called together to pursue after them: and they pursued after Joshua, and were drawn away from the city. 17 And there was not a man left in Ai or Beth-el, that went not out after Israel: and they left the city open, and pursued after Israel.

18 And Jehovah said unto Joshua, Stretch out the javelin that is in thy hand toward Ai; for I will give it into thy hand. And Joshua stretched out the javelin that was in his hand toward the city. 19 And the ambush arose quickly out of their place, and they ran as soon as he had stretched out his hand, and entered into the city, and took it; and they hasted and set the city on fire. 20 And when the men of Ai looked behind them, they saw, and, behold, the smoke of the city ascended up to heaven, and they had no power to flee this way or that way: and the people that fled to the wilderness turned back upon the pursuers. 21 And when Joshua and all Israel saw that the ambush had taken the city, and that the smoke of the city ascended, then they turned again, and slew the men of Ai. 22 And the others came forth out of the city against them; so they were in the midst of Israel, some on this side, and some on that side: and they smote them, so that they let none of them remain or escape. 23 And the king of Ai they took alive, and brought him to Joshua.

24 And it came to pass, when Israel had made an end of slaying all the inhabitants of Ai in the field, in the wilderness wherein they pursued them, and they were all fallen by the edge of the sword, until they were consumed, that all Israel returned unto Ai, and smote it with the edge of the sword. 25 And all that fell that day, both of men and women, were twelve thousand, even all the men of Ai. 26 For Joshua drew not back his hand, wherewith he stretched out the javelin, until he had utterly destroyed all the inhabitants of Ai. 27 Only the cattle and the spoil of that city Israel took for prey unto themselves, according unto the word of Jehovah which he commanded Joshua. 28 So Joshua burnt Ai, and made it a heap for ever, even a desolation, unto this day. 29 And the king of Ai he hanged on a tree until the eventide: and at the going down of the sun Joshua commanded, and they took his body down from the tree, and cast it at the entrance of the gate of the city, and raised thereon a great heap of stones, unto this day.

30 Then Joshua built an altar unto Jehovah, the God of Israel, in mount Ebal, 31 as Moses the servant of Jehovah commanded the children of Israel, as it is written in the book of the law of Moses, an altar of unhewn stones, upon which no man had lifted up any iron: and they offered thereon burnt-offerings unto Jehovah, and sacrificed peace-offerings. 32 And he wrote there upon the stones a copy of the law of Moses, which he wrote, in the presence of the children of Israel. 33 And all Israel, and their elders and officers, and their judges, stood on this side of the ark and on that side before the priests the Levites, that bare the ark of the covenant of Jehovah, as well the sojourner as the homeborn; half of them in front of mount Gerizim, and half of them in front of mount Ebal; as Moses the servant of Jehovah had commanded at the first, that they should bless the people of Israel. 34 And afterward he read all the words of the law, the blessing and the curse, according to all that is written in the book of the law. 35 There was not a word of all that Moses commanded, which Joshua read not before all the assembly of Israel, and the women, and the little ones, and the sojourners that were among them.