1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.

2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.

3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.

4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.

5 Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;

6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.

7 Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.

8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.

9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.

10 Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.

11 Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

12 Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.

13 Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!

14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!

15 Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;

16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.

17 Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,

18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.

19 Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;

20 Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:

21 Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.

22 [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.

23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.

24 Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;

25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;

26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.

27 Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.

28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!

29 Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.

30 Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.

31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!

32 Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.

33 Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.

34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.

35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!

36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.

37 Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,

38 Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.

39 Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;

40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,

41 Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.

42 És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].

43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.

1 Dupăce au adus chivotul lui Dumnezeu, l-au pus în mijlocul cortului pe care -l întinsese David pentru el, şi au adus înaintea lui Dumnezeu arderi de tot şi jertfe de mulţămiri.

2 Cînd a isprăvit David de adus arderile de tot şi jertfele de mulţămiri, a binecuvîntat poporul în Numele Domnului.

3 Apoi a împărţit tuturor celor din Israel bărbaţi şi femei, fiecăruia cîte o pîne, o bucată de carne şi o turtă de stafide.

4 A dat Leviţilor sarcina să facă slujba înaintea chivotului Domnului, să chieme, să laude şi să slăvească pe Domnul, Dumnezeul lui Israel.

5 Aceştia erau: Asaf, căpetenia; Zaharia, al doilea după el, Ieiel, Şemiramot, Iehiel, Matitia, Eliab, Benaia, Obed-Edom şi Ieiel. Ei aveau instrumente de muzică, alăute şi arfe, şi Asaf suna din ţimbale.

6 Preoţii Benaia şi Iahaziel sunau mereu din trîmbiţe înaintea chivotului legămîntului lui Dumnezeu.

7 În ziua aceea David a însărcinat pentru întîiaş dată pe Asaf şi fraţii săi să vestească laudele Domnului.

8 Lăudaţi pe Domnul, chemaţi Numele Lui: faceţi cunoscut printre popoare faptele Lui înalte!

9 Cîntaţi, cîntaţi în cinstea Lui! Vorbiţi despre toate minunile Lui!

10 Făliţi-vă cu Numele Lui cel sfînt! Să se bucure inima celor ce caută pe Domnul!

11 Căutaţi pe Domnul şi sprijinul Lui, căutaţi necurmat Faţa Lui!

12 Aduceţi-vă aminte de minunile pe cari le -a făcut, de minunile Lui şi de judecăţile rostite de gura Lui,

13 voi, sămînţa lui Israel, robul Său, copiii lui Iacov, aleşii Lui!

14 Domnul este Dumnezeul nostru; judecăţile Lui se împlinesc pe tot pămîntul.

15 Aduceţi-vă aminte totdeauna de legămîntul Său; de făgăduinţele Lui, făcute pentru o mie de neamuri de oameni,

16 de legămîntul pe care l -a făcut cu Avraam, şi de jurămîntul pe care l -a făcut lui Isaac;

17 El l -a făcut o lege pentru Iacov, un legămînt vecinic pentru Israel,

18 zicînd: ,,Îţi voi da ţara Canaanului, ca moştenire care v'a căzut la împărţeală.``

19 Ei erau puţini la număr atunci, foarte puţini la număr, şi străini în ţara aceea.

20 Şi mergeau dela un neam la altul, şi dela o împărăţie la un alt popor;

21 dar El n'a îngăduit nimănui să -i asuprească, şi a pedepsit împăraţi din pricina lor,

22 zicînd: ,,Nu vă atingeţi de unşii Mei, şi nu faceţi nici un rău proorocilor mei!

23 Cîntaţi Domnului, toţi locuitorii pămîntului! Vestiţi din zi în zi mîntuirea Lui;

24 povestiţi printre neamuri slava Lui, printre toate popoarele minunile Lui!

25 Căci Domnul este mare şi foarte vrednic de laudă, El este de temut mai pesus de toţi dumnezeii;

26 căci toţi dumnezeii popoarelor sînt idoli, dar Domnul a făcut cerurile.

27 Măreţia şi strălucirea sînt înaintea Feţei Lui, tăria şi bucuria sînt în locaşul Lui.

28 Familii de popoare, daţi Domnului, daţi Domnului slavă şi cinste!

29 Daţi Domnului slavă pentru Numele Lui! Aduceţi daruri şi veniţi înaintea Lui, închinaţi-vă înaintea Domnului cu podoabe sfinte.

30 Tremuraţi înaintea Lui, toţi locuitorii pămîntului! Căci lumea este întărită, şi nu se clatină.

31 Să se bucure cerurile, şi să se veselească pămîntul! Să se spună printre neamuri că Domnul împărăţeşte!

32 Să urle marea cu tot ce este în ea! Cîmpia să se veselească împreună cu tot ce este pe ea!

33 Să chiuie copacii din pădure înaintea Domnului! Căci El vine să judece pămîntul.

34 Lăudaţi pe Domnul, căci este bun, căci îndurarea Lui ţine în veac!

35 Ziceţi: ,Mîntuieşte-ne, Dumnezeul mîntuirii, strînge-ne şi scoate-ne din mijlocul neamurilor, ca să lăudăm Numele Tău cel sfînt, şi să ne punem slava în a Te lăuda!

36 Binecuvîntat să fie Domnul, Dumnezeul lui Israel, din vecinicie în vecinicie! Şi tot poporul a zis: ,Amin!` şi lăuda pe Domnul!

37 David a lăsat acolo, înaintea chivotului legămîntului Domnului, pe Asaf şi pe fraţii lui, ca să slujească necurmat înaintea chivotului, împlinindu-şi datoria zi de zi.

38 A lăsat pe Obed-Edom şi pe Hosa cu fraţii lor, în număr de şasezeci şi opt, pe Obed-Edom, fiul lui Ieditun, şi pe Hosa, ca uşieri.

39 A pus pe preotul Ţadoc şi pe preoţi, fraţii săi, înaintea locaşului Domnului, pe înălţimea din Gabaon,

40 ca să aducă necurmat Domnului arderi de tot, dimineaţa şi seara, pe altarul arderilor de tot, şi să împlinească tot ce este scris în legea Domnului, poruncită lui Israel de Domnul.

41 Cu ei erau Heman şi Iedutun, şi ceilalţi cari fuseseră aleşi şi numiţi pe nume ca să laude pe Domnul, căci îndurarea Lui ţine în veac.

42 Cu ei erau Heman şi Iedutun, cari aveau trîmbiţe şi ţimbale pentru ceice sunau din ele, şi instrumente pentru cîntări în cinstea lui Dumnezeu. Fiii lui Iedutun erau uşieri.

43 Tot poporul s'a dus fiecare la casa lui, şi David s'a întors să-şi binecuvinteze casa.