1 Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az õ tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének õ és az õ tanítványai.
2 Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, a ki õt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyûlt egybe Jézus az õ tanítványaival.
3 Júdás azért magához vevén a [katonai] csapatot, és a papi fejedelmektõl és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
4 Jézus azért tudván mindazt, a mi reá következendõ vala, elõre méne, és monda azoknak: Kit kerestek?
5 Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. [Ott] állt pedig õ velök Júdás is, a ki elárulta õt.
6 Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének.
7 Ismét megkérdezé azért õket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.
8 Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok [az.] Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el;
9 Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közül, a kiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.
10 Simon Péter pedig, a kinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.
11 Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem?
12 A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék õt,
13 És vivék õt elõször Annáshoz; mert ipa vala [ez] Kajafásnak, a ki abban az esztendõben fõpap vala.
14 Kajafás pedig az vala, a ki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember veszszen el a népért.
15 Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerõs vala a fõpappal, és beméne Jézussal együtt a fõpap udvarába,
16 Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, a ki a fõpappal ismerõs vala, és szóla az ajtóõrzõnek, és bevivé Pétert.
17 Szóla azért Péterhez az ajtóõrzõ leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda õ: Nem vagyok.
18 A szolgák pedig és a poroszlók [ott] állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hûvös vala, és melegszenek vala. [Ott] áll vala pedig Péter is õ velök együtt, és melegszik vala.
19 A fõpap azért kérdezé Jézust az õ tanítványai felõl, és az õ tudománya felõl.
20 Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.
21 Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik: ímé õk tudják, a miket nékik szólottam.
22 Mikor pedig õ ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a fõpapnak?
23 Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.
24 Elküldé õt Annás megkötözve Kajafáshoz, a fõpaphoz.
25 Simon Péter pedig [ott] áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá õ, és monda: Nem vagyok.
26 Monda egy a fõpap szolgái közül, rokona annak, a kinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged õ vele együtt a kertben?
27 Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala.
28 Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És õk nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertõztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt.
29 Kiméne azért Pilátus õ hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?
30 Felelének és mondának néki: Ha gonosztevõ nem volna ez, nem adtuk volna õt a te kezedbe.
31 Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el õt ti, és ítéljétek meg õt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk;
32 Hogy beteljesedjék a Jézus szava, a melyet monda, a mikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.
33 Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?
34 Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felõlem?
35 Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?
36 Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.
37 Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.
38 Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bûnt.
39 Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a husvétünnepen: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
40 Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala.
1 După ce a rostit aceste vorbe, Isus a plecat cu ucenicii Săi dincolo de pîrîul Chedron, unde era o grădină, în care a intrat El şi ucenicii Lui.
2 Iuda, vînzătorul, ştia şi el locul acela, pentrucă Isus de multe ori Se adunase acolo cu ucenicii Lui.
3 Iuda, deci, a luat ceata ostaşilor şi pe aprozii trimeşi de preoţii cei mai de seamă şi de Farisei, şi a venit acolo cu felinare, cu făclii şi cu arme.
4 Isus, care ştia tot ce avea să I se întîmple, a mers spre ei, şi le -a zis: ,,Pe cine căutaţi?``
5 Ei I-au răspuns: ,,Pe Isus din Nazaret!``. Isus le -a zis: ,,Eu sînt!``. Iuda, vînzătorul, era şi el cu ei.
6 Cînd le -a zis Isus: ,,Eu sînt``, ei s'au dat înapoi, şi au căzut jos la pămînt.
7 El i -a întrebat din nou: ,,Pe cine căutaţi?`` ,,Pe Isus din Nazaret``, I-au zis ei.
8 Isus a răspuns: ,,V-am spus că Eu sînt. Deci, dacă Mă căutaţi pe Mine, lăsaţi pe aceştia să se ducă.``
9 A zis lucrul acesta ca să se împlinească vorba, pe care o spusese: ,,N-am pierdut pe niciunul din aceia, pe cari Mi i-ai dat.``
10 Simon Petru, care avea o sabie, a scos -o, a lovit pe robul marelui preot, şi i -a tăiat urechea dreaptă. Robul acela se numea Malhu.
11 Isus a zis lui Petru: ,,Bagă-ţi sabia în teacă. Nu voi bea paharul, pe care Mi l -a dat Tatăl să -l beau?``
12 Ceata ostaşilor, căpitanul lor, şi aprozii Iudeilor, au prins deci pe Isus, şi L-au legat.
13 L-au dus întîi la Ana; căci el era socrul lui Caiafa, care era mare preot în anul acela.
14 Şi Caiafa era celce dăduse Iudeilor sfatul acesta: ,,Este de folos să moară un singur om pentru norod.``
15 Simon Petru mergea după Isus; tot aşa a făcut şi un alt ucenic. Ucenicul acesta era cunoscut de marele preot, şi a intrat cu Isus în curtea marelui preot.
16 Petru însă a rămas afară la uşă. Celalt ucenic, care era cunoscut marelui preot, a ieşit afară, a vorbit cu portăriţa, şi a băgat pe Petru înlăuntru.
17 Atunci slujnica, portăriţa, a zis lui Petru: ,,Nu cumva şi tu eşti unul din ucenicii omului acestuia?`` ,,Nu sînt``, a răspuns el.
18 Robii şi aprozii cari erau acolo, făcuseră un foc de cărbuni, căci era frig: şi se încălzeau. Petru stătea şi el cu ei, şi se încălzea.
19 Marele preot a întrebat pe Isus despre ucenicii Lui şi despre învăţătura Lui.
20 Isus i -a răspuns: ,,Eu am vorbit lumii pe faţă; totdeauna am învăţat pe norod în sinagogă şi în Templu, unde se adună toţi Iudeii, şi n'am spus nimic în ascuns.
21 Pentruce Mă întrebi pe Mine? Întreabă pe ceice M'au auzit despre ce le-am vorbit; iată, aceia ştiu ce am spus.``
22 La auzul acestor cuvinte, unul din aprozii, cari stăteau acolo, a dat o palmă lui Isus, şi a zis: ,,Aşa răspunzi marelui preot?``
23 Isus i -a răspuns: ,,Dacă am vorbit rău, arată ce am spus rău; dar dacă am vorbit bine, dece mă baţi?``
24 Ana L -a trimes legat la marele preot Caiafa.
25 Simon Petru stătea acolo, şi se încălzea. Ei i-au zis: ,,Nu cumva eşti şi tu unul din ucenicii Lui?`` El s'a lepădat, şi a zis: ,,Nu sînt.``
26 Unul din robii marelui preot, rudă cu acela căruia îi tăiase Petru urechea, a zis: ,,Nu te-am văzut eu cu El în grădină?``
27 Petru iar s -a lepădat. Şi îndată a cîntat cocoşul.
28 Au adus pe Isus dela Caiafa în odaia de judecată: era dimineaţa. Ei n'au intrat în odaia de judecată, ca să nu se spurce şi să poată mînca Paştele.
29 Pilat deci a ieşit afară la ei, şi le -a zis: ,,Ce pîră aduceţi împotriva omului acestuia?``
30 Drept răspuns, ei i-au zis: ,,Dacă n'ar fi fost un făcător de rele, nu L-am fi dat noi în mînile tale.``
31 Atunci Pilat le -a zis: ,,Luaţi -L voi, şi judecaţi -L după legea voastră.`` ,,Nouă nu ne este îngăduit de Lege să omorîm pe nimeni``, I-au zis Iudeii.
32 Aceasta s'a întîmplat ca să se împlinească vorba, prin care arătase Isus cu ce moarte avea să moară.
33 Pilat a intrat iarăş în odaia de judecată, a chemat pe Isus şi I -a zis: ,,Eşti Tu Împăratul Iudeilor?``
34 Isus i -a răspuns: ,,Dela tine însuţi zici lucrul acesta, sau ţi l-au spus alţii despre Mine!``
35 Pilat a răspuns: ,,Eu sînt Iudeu? Neamul Tău şi preoţii cei mai de seamă Te-au dat în mîna mea: ce ai făcut?``
36 ,,Împărăţia Mea nu este din lumea aceasta``, a răspuns Isus. ,,Dacă ar fi Împărăţia Mea din lumea aceasta, slujitorii Mei s'ar fi luptat ca să nu fiu dat în mînile Iudeilor; dar acum, Împărăţia Mea nu este de aici.``
37 ,,Atunci un Împărat tot eşti!`` I -a zis Pilat. ,,Da``, a răspuns Isus. ,,Eu sînt Împărat. Eu pentru aceasta M'am născut şi am venit în lume, ca să mărturisesc despre adevăr. Oricine este din adevăr ascultă glasul Meu.``
38 Pilat I -a zis: ,,Ce este adevărul?``
39 Dar, fiindcă voi aveţi obicei să vă slobozesc pe cineva de Paşte, vreţi să vă slobozesc pe Împăratul Iudeilor?``
40 Atunci toţi au strigat din nou: ,,Nu pe El, ci pe Baraba!`` Şi Baraba era un tîlhar.