1 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.
2 Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság!
3 A nevetésrõl azt mondom: bolondság! a vígasságról pedig: mit használ az?
4 Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és elõveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint.
5 Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szõlõket.
6 Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermõ fákat.
7 Csinálék magamnak víz[tartó] tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét.
8 Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, a kik voltak én elõttem Jeruzsálemben.
9 Gyûjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklõ férfiakat és éneklõ asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörûségit, asszonyt és asszonyokat.
10 És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik elõttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcseségem is helyén volt.
11 Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkám[mal gyûjtött jók]ban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból.
12 És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!
13 Azért fordulék én, hogy lássak bölcseséget és bolondságot és esztelenséget, az az hogy mit [cselekesz]nek az emberek, a kik a király után következnek: azt, a mit régen cselekedtek.
14 És látám, hogy hasznosb a bölcseség a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél.
15 A bölcsnek szemei [vannak] a fejében; a bolond pedig setétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végök lesz mindezeknek.
16 Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság!
17 Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendõ idõkben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is.
18 Azért gyûlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
19 Gyûlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz.
20 És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és [mégis] uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!
21 Annakokáért elfordulék én, megfogván reménységtõl az én szívemet minden munkám felõl, melylyel munkálódtam a nap alatt.
22 Mert van oly ember, a kinek munkája [elvégeztetett] bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz!
23 Mert micsoda marad meg az embernek minden õ munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel õ munkálódott a nap alatt?
24 Holott minden napja bánat, és búsulás az õ foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az õ elméje. Ez is hiábavalóság!
25 Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az õ szíve lakozzék gyönyörûséggel az õ munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van.
26 Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörûségére rajtam kivül? [ (Ecclesiastes 2:27) Mert az embernek, a ki jó az õ szemei elõtt, adott [Isten] bölcseséget és tudományt és örömöt; a bûnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyûjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten elõtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme! ]
1 我 心 裡 說 、 來 罷 、 我 以 喜 樂 試 試 你 、 你 好 享 福 ． 誰 知 、 這 也 是 虛 空 。
2 我 指 嬉 笑 說 、 這 是 狂 妄 ． 論 喜 樂 說 、 有 何 功 效 呢 。
3 我 心 裡 察 究 、 如 何 用 酒 使 我 肉 體 舒 暢 、 我 心 卻 仍 以 智 慧 引 導 我 ． 又 如 何 持 住 愚 昧 、 等 我 看 明 世 人 、 在 天 下 一 生 當 行 何 事 為 美 。
4 我 為 自 己 動 大 工 程 、 建 造 房 屋 、 栽 種 葡 萄 園 、
5 修 造 園 囿 、 在 其 中 栽 種 各 樣 果 木 樹 、
6 挖 造 水 池 、 用 以 澆 灌 嫩 小 的 樹 木 ．
7 我 買 了 僕 婢 、 也 有 生 在 家 中 的 僕 婢 ． 又 有 許 多 牛 群 羊 群 、 勝 過 以 前 在 耶 路 撒 冷 眾 人 所 有 的 ．
8 我 又 為 自 己 積 蓄 金 銀 、 和 君 王 的 財 寶 、 並 各 省 的 財 寶 ． 又 得 唱 歌 的 男 女 、 和 世 人 所 喜 愛 的 物 、 並 許 多 的 妃 嬪 。
9 這 樣 、 我 就 日 見 昌 盛 、 勝 過 以 前 在 耶 路 撒 冷 的 眾 人 ． 我 的 智 慧 仍 然 存 留 。
10 凡 我 眼 所 求 的 、 我 沒 有 留 下 不 給 他 的 ． 我 心 所 樂 的 、 我 沒 有 禁 止 不 享 受 的 ． 因 我 的 心 為 我 一 切 所 勞 碌 的 快 樂 ． 這 就 是 我 從 勞 碌 中 所 得 的 分 。
11 後 來 我 察 看 我 手 所 經 營 的 一 切 事 、 和 我 勞 碌 所 成 的 功 ． 誰 知 都 是 虛 空 、 都 是 捕 風 、 在 日 光 之 下 毫 無 益 處 。
12 我 轉 念 觀 看 智 慧 、 狂 妄 、 和 愚 昧 ． 在 王 以 後 而 來 的 人 、 還 能 作 作 甚 麼 呢 ． 也 不 過 行 早 先 所 行 的 就 是 了 。
13 我 便 看 出 智 慧 勝 過 愚 昧 、 如 同 光 明 勝 過 黑 暗 。
14 智 慧 人 的 眼 目 光 明 、 〔 光 明 原 文 作 在 他 頭 上 〕 、 愚 昧 人 在 黑 暗 裡 行 ． 我 卻 看 明 有 一 件 事 、 這 兩 等 人 都 必 遇 見 。
15 我 就 心 裡 說 、 愚 昧 人 所 遇 見 的 、 我 也 必 遇 見 ． 我 為 何 更 有 智 慧 呢 ． 我 心 裡 說 、 這 也 是 虛 空 。
16 智 慧 人 、 和 愚 昧 人 一 樣 、 永 遠 無 人 記 念 ． 因 為 日 後 都 被 忘 記 ． 可 歎 智 慧 人 死 亡 、 與 愚 昧 人 無 異 。
17 我 所 以 恨 惡 生 命 、 因 為 在 日 光 之 下 所 行 的 事 我 都 以 為 煩 惱 ． 都 是 虛 空 、 都 是 捕 風 。
18 我 恨 惡 一 切 的 勞 碌 、 就 是 我 在 日 光 之 下 的 勞 碌 、 因 為 我 得 來 的 必 留 給 我 以 後 的 人 。
19 那 人 是 智 慧 、 是 愚 昧 、 誰 能 知 道 ． 他 竟 要 管 理 我 勞 碌 所 得 的 、 就 是 我 在 日 光 之 下 用 智 慧 所 得 的 ． 這 也 是 虛 空 。
20 故 此 、 我 轉 想 我 在 日 光 之 下 所 勞 碌 的 一 切 工 作 、 心 便 絕 望 。
21 因 為 有 人 用 智 慧 知 識 靈 巧 所 勞 碌 得 來 的 、 卻 要 留 給 未 曾 勞 碌 的 人 為 分 ． 這 也 是 虛 空 、 也 是 大 患 。
22 人 在 日 光 之 下 勞 碌 累 心 、 在 他 一 切 的 勞 碌 上 得 著 甚 麼 呢 。
23 因 為 他 日 日 憂 慮 他 的 勞 苦 成 為 愁 煩 ． 連 夜 間 心 也 不 安 ． 這 也 是 虛 空 。
24 人 莫 強 如 喫 喝 、 且 在 勞 碌 中 享 福 ． 我 看 這 也 是 出 於 神 的 手 。
25 論 到 喫 用 、 享 福 、 誰 能 勝 過 我 呢 。
26 神 喜 悅 誰 、 就 給 誰 智 慧 、 知 識 、 和 喜 樂 ． 惟 有 罪 人 、 神 使 他 勞 苦 、 叫 他 將 所 收 聚 的 、 所 堆 積 的 、 歸 給 神 所 喜 悅 的 人 ． 這 也 是 虛 空 、 也 是 捕 風 。