1 Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az õ férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek;

2 Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket.

3 A kiknek ékessége ne legyen külsõ, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevésébõl való;

4 Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten elõtt.

5 Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az õ férjöknek.

6 Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén õt, a kinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtõl nem rettegtek.

7 A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon [feleségükkel,]az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.

8 Végezetre mindnyájan [legyetek] egyértelmûek, rokonérzelmûek, atyafiszeretõk, irgalmasak, kegyesek:

9 Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sõt ellenkezõleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek,

10 Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot:

11 Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.

12 Mert az Úr szemei az igazakon [vannak], és az õ fülei azoknak könyörgésein; az Úr orczája pedig a gonoszt cselekvõkön.

13 És kicsoda az, a ki bántalmaz titeket, ha a jónak követõi lesztek?

14 De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok [vagytok, ]azoktól való félelembõl pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek;

15 Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek [legyetek] megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tõletek a bennetek levõ reménységrõl, szelídséggel és félelemmel:

16 Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevõket, megszégyenüljenek a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.

17 Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.

18 Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bûnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;

19 A melyben elmenvén, a tömlöczben lévõ lelkeknek is prédikált,

20 A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketûrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;

21 A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;

22 A ki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erõk.

1 Likewise, wives, {be} subject to your own husbands, that, even if any are disobedient to the word, they may be gained without {the} word by the conversation of the wives,

2 having witnessed your pure conversation {carried out} in fear;

3 whose adorning let it not be that outward one of tressing of hair, and wearing gold, or putting on apparel;

4 but the hidden man of the heart, in the incorruptible {ornament} of a meek and quiet spirit, which in the sight of God is of great price.

5 For thus also the holy women who have hoped in God heretofore adorned themselves, being subject to their own husbands;

6 as Sarah obeyed Abraham, calling him lord; whose children ye have become, doing good, and not fearing with any kind of consternation.

7 {Ye} husbands likewise, dwell with {them} according to knowledge, as with a weaker, {even} the female, vessel, giving {them} honour, as also fellow-heirs of {the} grace of life, that your prayers be not hindered.

8 Finally, {be} all of one mind, sympathising, full of brotherly love, tender hearted, humble minded;

14 But if also ye should suffer for righteousness' sake, blessed {are ye}; but be not afraid of their fear, neither be troubled;

15 but sanctify {the} Lord the Christ in your hearts, and {be} always prepared to {give} an answer {to} every one that asks you to give an account of the hope that {is} in you, but with meekness and fear;

16 having a good conscience, that {as to that} in which they speak against you as evildoers, they may be ashamed who calumniate your good conversation in Christ.

17 For {it is} better, if the will of God should will it, to suffer {as} well-doers than {as} evildoers;

18 for Christ indeed has once suffered for sins, {the} just for {the} unjust, that he might bring us to God; being put to death in flesh, but made alive in {the} Spirit,

19 in which also going he preached to the spirits {which are} in prison,

20 heretofore disobedient, when the longsuffering of God waited in {the} days of Noah while the ark was preparing, into which few, that is, eight souls, were saved through water:

21 which figure also now saves you, {even} baptism, not a putting away of {the} filth of flesh, but {the} demand as before God of a good conscience, by {the} resurrection of Jesus Christ,

22 who is at {the} right hand of God, gone into heaven, angels and authorities and powers being subjected to him.