1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlõ drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:

2 Kegyelem és békesség adassék néktek bõségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.

3 Mivelhogy az õ isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsõségével és hatalmával elhívott;

4 A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.

5 Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,

6 A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tûrést, a tûrés mellé pedig kegyességet,

7 A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.

8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.

9 Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bûneibõl való megtisztulásáról.

10 Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erõssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.

11 Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.

12 Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok [ezeket], és erõsek vagytok a jelenvaló igazságban.

13 Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket;

14 Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.

15 De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekrõl.

16 Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélõi voltunk az õ nagyságának.

17 Mert a mikor az Atya Istentõl azt a tisztességet és dicsõséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsõség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:

18 Ezt az égbõl jövõ szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.

19 És igen biztos nálunk a prófétai beszéd [is], a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;

20 Tudván elõször azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.

21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektõl indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

1 Simon Peter, bondman and apostle of Jesus Christ, to them that have received like precious faith with us through {the} righteousness of our God and Saviour Jesus Christ:

2 Grace and peace be multiplied to you in {the} knowledge of God and of Jesus our Lord.

3 As his divine power has given to us all things which relate to life and godliness, through the knowledge of him that has called us by glory and virtue,

4 through which he has given to us the greatest and precious promises, that through these ye may become partakers of {the} divine nature, having escaped the corruption that is in the world through lust.

5 But for this very reason also, using therewith all diligence, in your faith have also virtue, in virtue knowledge,

6 in knowledge temperance, in temperance endurance, in endurance godliness,

7 in godliness brotherly love, in brotherly love love:

8 for these things existing and abounding in you make {you} to be neither idle nor unfruitful as regards the knowledge of our Lord Jesus Christ;

9 for he with whom these things are not present is blind, short-sighted, and has forgotten the purging of his former sins.

10 Wherefore the rather, brethren, use diligence to make your calling and election sure, for doing these things ye will never fall;

11 for thus shall the entrance into the everlasting kingdom of our Lord and Saviour Jesus Christ be richly furnished unto you.

12 Wherefore I will be careful to put you always in mind of these things, although knowing {them} and established in the present truth.

13 But I account it right, as long as I am in this tabernacle, to stir you up by putting {you} in remembrance,

14 knowing that the putting off of my tabernacle is speedily {to take place}, as also our Lord Jesus Christ has manifested to me;

15 but I will use diligence, that after my departure ye should have also, at any time, {in your power} to call to mind these things.

16 For we have not made known to you the power and coming of our Lord Jesus Christ, following cleverly imagined fables, but having been eyewitnesses of *his* majesty.

17 For he received from God {the} Father honour and glory, such a voice being uttered to him by the excellent glory: This is my beloved Son, in whom *I* have found my delight;

18 and this voice *we* heard uttered from heaven, being with him on the holy mountain.

19 And we have the prophetic word {made} surer, to which ye do well taking heed (as to a lamp shining in an obscure place) until {the} day dawn and {the} morning star arise in your hearts;

20 knowing this first, that {the scope of} no prophecy of scripture is had from its own particular interpretation,

21 for prophecy was not ever uttered by {the} will of man, but holy men of God spake under the power of {the} Holy Spirit.