1 Vala pedig Czézáreában egy Kornélius nevû férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregbõl.
2 Jámbor és istenfélõ egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek.
3 [Ez] látá látásban világosan, a napnak mintegy kilenczedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne õhozzá, és monda néki: Kornélius!
4 Õ pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.
5 Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek;
6 Õ egy Simon [nevû] tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Õ megmondja néked, mit kell cselekedned.
7 A mint pedig elment az angyal, a ki Kornéliussal beszélt, szólíta kettõt az õ szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala.
8 És elmondván nékik mindent, elküldé õket Joppéba.
9 Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felsõ részére imádkozni hat óra tájban.
10 Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla õ reá elragadtatás;
11 És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla õ hozzá valami edény, mint egy nagy lepedõ, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre:
12 Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.
13 És szózat lõn õ hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
14 Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.
15 És ismét szózat [lõn] õ hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.
16 Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe.
17 A mint pedig Péter magában tünõdék, mi lehet az a látás, a melyet látott, ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz,
18 És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson?
19 És a míg Péter a látás felõl gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged:
20 Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el õ velök: mert én küldöttem õket.
21 Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött õ hozzá, monda: Ímé, én vagyok, a kit kerestek: mi dolog az, a miért jöttetek?
22 Õk pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélõ férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tõled valami dolgokról.
23 Behíván azért õket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter õ velök, és a Joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének õ vele.
24 És másnap eljutának Czézáreába. Kornélius pedig várja vala õket, egybegyûjtvén rokonait és jó barátait.
25 És lõn, hogy a mint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá [õt.]
26 Péter azonban felemelé õt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok.
27 És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyûlve;
28 És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:
29 Annak okáért ellenmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hivattatok engem?
30 És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig bõjtöltem, és kilencz órakor imádkozám az én házamban; és ímé egy férfiú álla meg elõttem fényes ruhában,
31 És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten elõtt.
32 Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett: õ, minekutána eljõ, szól néked.
33 Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten elõtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, a miket Isten néked parancsolt.
34 Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten;
35 Hanem minden nemzetben kedves õ elõtte, a ki õt féli és igazságot cselekszik.
36 Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (õ mindeneknek Ura).
37 Ti ismeritek azt a dolgot, mely lõn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az után a keresztség után, melyet János prédikált,
38 A názáreti Jézust, mint kené fel õt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala õ vele.
39 És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, a miket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; a kit megölének, fára feszítvén.
40 Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy õ megjelenjék nyilván,
41 Nem az egész népnek, hanem az Istentõl eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk õ vele, minekutána feltámadott halottaiból.
42 És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy õ az Istentõl rendelt bírája élõknek és holtaknak.
43 Errõl a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bûneinek bocsánatját veszi az õ neve által mindenki, a ki hiszen õ benne.
44 Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet.
45 És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka.
46 Mert hallják vala, hogy õk nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter:
47 Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképen mi is?
48 És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék õt, hogy maradjon náluk néhány napig.
1 But a certain man in Caesarea, -by name Cornelius, a centurion of the band called Italic,
2 pious, and fearing God with all his house, {both} giving much alms to the people, and supplicating God continually,
3 -saw plainly in a vision, about the ninth hour of the day, an angel of God coming unto him, and saying to him, Cornelius.
4 But he, having fixed his eyes upon him, and become full of fear, said, What is it, Lord? And he said to him, Thy prayers and thine alms have gone up for a memorial before God.
5 And now send men to Joppa and fetch Simon, who is surnamed Peter.
6 He lodges with a certain Simon, a tanner, whose house is by the sea.
7 And when the angel who was speaking to him had departed, having called two of his household and a pious soldier of those who were constantly with him,
8 and related all things to them, he sent them to Joppa.
9 And on the morrow, as these were journeying and drawing near to the city, Peter went up on the house to pray, about the sixth hour.
10 And he became hungry and desired to eat. But as they were making ready an ecstasy came upon him:
11 and he beholds the heaven opened, and a certain vessel descending, as a great sheet, {bound} by {the} four corners {and} let down to the earth;
12 in which were all the quadrupeds and creeping things of the earth, and the fowls of the heaven.
13 And there was a voice to him, Rise, Peter, slay and eat.
14 And Peter said, In no wise, Lord; for I have never eaten anything common or unclean.
15 And {there was} a voice again the second time to him, What God has cleansed, do not *thou* make common.
16 And this took place thrice, and the vessel was straightway taken up into heaven.
17 And as Peter doubted in himself what the vision which he had seen might mean, behold also the men who were sent by Cornelius, having sought out the house of Simon, stood at the gate,
18 and having called {some one}, they inquired if Simon who was surnamed Peter was lodged there.
19 But as Peter continued pondering over the vision, the Spirit said to him, Behold, three men seek thee;
20 but rise up, go down, and go with them, nothing doubting, because *I* have sent them.
21 And Peter going down to the men said, Behold, *I* am he whom ye seek: what is the cause for which ye come?
22 And they said, Cornelius, a centurion, a righteous man, and fearing God, and borne witness to by the whole nation of the Jews, has been divinely instructed by a holy angel to send for thee to his house, and hear words from thee.
23 Having therefore invited them in, he lodged them. And on the morrow, rising up he went away with them, and certain of the brethren from Joppa went with him.
24 And on the morrow they came to Caesarea. But Cornelius was looking for them, having called together his kinsmen and {his} intimate friends.
25 And when Peter was now coming in, Cornelius met him, and falling down did {him} homage.
26 But Peter made him rise, saying, Rise up: *I* myself also am a man.
27 And he went in, talking with him, and found many gathered together.
28 And he said to them, *Ye* know how it is unlawful for a Jew to be joined or come to one of a strange race, and to *me* God has shewn to call no man common or unclean.
29 Wherefore also, having been sent for, I came without saying anything against it. I inquire therefore for what reason ye have sent for me.
30 And Cornelius said, Four days ago I had been {fasting} unto this hour, and the ninth {I was} praying in my house, and lo, a man stood before me in bright clothing,
31 and said, Cornelius, thy prayer has been heard, and thy alms have come in remembrance before God.
32 Send therefore to Joppa and fetch Simon, who is surnamed Peter; he lodges in the house of Simon, a tanner, by the sea {who when he is come will speak to thee}.
33 Immediately therefore I sent to thee, and *thou* hast well done in coming. Now therefore *we* are all present before God to hear all things that are commanded thee of God.
34 And Peter opening his mouth said, Of a truth I perceive that God is no respecter of persons,
35 but in every nation he that fears him and works righteousness is acceptable to him.
36 The word which he sent to the sons of Israel, preaching peace by Jesus Christ, (*he* is Lord of all things,)
37 *ye* know; the testimony which has spread through the whole of Judaea, beginning from Galilee after the baptism which John preached-
38 Jesus who {was} of Nazareth: how God anointed him with {the} Holy Spirit and with power; who went through {all quarters} doing good, and healing all that were under the power of the devil, because God was with him.
39 *We* also {are} witnesses of all things which he did both in the country of the Jews and in Jerusalem; whom they also slew, having hanged him on a cross.
40 This {man} God raised up the third day and gave him to be openly seen,
41 not of all the people, but of witnesses who were chosen before of God, *us* who have eaten and drunk with him after he arose from among {the} dead.
42 And he commanded us to preach to the people, and to testify that *he* it is who was determinately appointed of God {to be} judge of living and dead.
43 To him all the prophets bear witness that every one that believes on him will receive through his name remission of sins.
44 While Peter was yet speaking these words the Holy Spirit fell upon all those who were hearing the word.
45 And the faithful of the circumcision were astonished, as many as came with Peter, that upon the nations also the gift of the Holy Spirit was poured out:
46 for they heard them speaking with tongues and magnifying God. Then Peter answered,
47 Can any one forbid water that these should not be baptised, who have received the Holy Spirit as we also {did}?
48 And he commanded them to be baptised in the name of the Lord. Then they begged him to stay some days.