1 Annakokáért szerelmes atyámfiai, a kik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, ekképen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!
2 Evódiát intem, Sintikhét is intem, hogy egyenlõ indulattal legyenek az Úrban.
3 Igen, kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint a kik az evangyéliom dolgában együtt viaskodtak velem, Kelemennel is, és ama többi munkatársaimmal, kiknek neveik [fölírvák] az életnek könyvében.
4 Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!
5 A ti szelídlelkûségetek ismert legyen minden ember elõtt. Az Úr közel!
6 Semmi felõl ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten elõtt.
7 És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja õrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
8 Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírûek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekrõl gondolkodjatok.
9 A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tõlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.
10 Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felõlem való gondviseléstekben; mely dologban gondoskodtatok is, de nem volt alkalmatok.
11 Nem hogy az én szûkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek.
12 Tudok megaláztatni is, tudok bõvölködni is; mindenben és mindenekben ismerõs vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bõvölködéssel is, a szûkölködéssel is.
13 Mindenre van erõm a Krisztusban, a ki engem megerõsít.
14 Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek.
15 Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangyéliom [hirdetésének] kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül:
16 Mert [már] Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre.
17 Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra.
18 Megkaptam pedig mindent, és bõvölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, a mit [küldöttetek,] mint kedves jó illatot, kellemes, tetszõ áldozatot az Istennek.
19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Õ gazdagsága szerint dicsõségesen a Krisztus Jézusban.
20 Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsõség mind örökkön örökké. Ámen.
21 Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket az atyafiak, a kik velem vannak.
22 Köszöntenek titeket minden szentek, mindeneknek felette pedig a császár udvarából valók.
23 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.
1 So that, my brethren, beloved and longed for, my joy and crown, thus stand fast in {the} Lord, beloved.
2 I exhort Euodia, and exhort Syntyche, to be of the same mind in {the} Lord;
3 yea, I ask thee also, true yokefellow, assist them, who have contended along with me in the glad tidings, with Clement also, and my other fellow-labourers, whose names {are} in {the} book of life.
4 Rejoice in {the} Lord always: again I will say, Rejoice.
5 Let your gentleness be known of all men. The Lord {is} near.
6 Be careful about nothing; but in everything, by prayer and supplication with thanksgiving, let your requests be made known to God;
7 and the peace of God, which surpasses every understanding, shall guard your hearts and your thoughts by Christ Jesus.
8 For the rest, brethren, whatsoever things {are} true, whatsoever things {are} noble, whatsoever things {are} just, whatsoever things {are} pure, whatsoever things {are} amiable, whatsoever things {are} of good report; if {there be} any virtue and if any praise, think on these things.
9 What ye have both learned, and received, and heard, and seen in me, these things do; and the God of peace shall be with you.
10 But I rejoiced in {the} Lord greatly, that now however at length ye have revived your thinking of me, though surely ye did also think {of me}, but lacked opportunity.
11 Not that I speak as regards privation, for as to me *I* have learnt in those circumstances in which I am, to be satisfied in myself.
12 I know both how to be abased and I know how to abound. In everything and in all things I am initiated both to be full and to be hungry, both to abound and to suffer privation.
13 I have strength for all things in him that gives me power.
14 But ye have done well in taking part in my affliction.
15 And know also *ye*, O Philippians, that in {the} beginning of the gospel, when I came out of Macedonia, no assembly communicated {anything} to me in {the} way of giving and receiving save *ye* alone;
16 for also in Thessalonica once and even twice ye sent to me for my need.
17 Not that I seek gift, but I seek fruit abounding to your account.
18 But I have all things in full supply and abound; I am full, having received of Epaphroditus the things {sent} from you, an odour of sweet savour, an acceptable sacrifice, agreeable to God.
19 But my God shall abundantly supply all your need according to his riches in glory in Christ Jesus.
20 But to our God and Father {be} glory to the ages of ages. Amen.
21 Salute every saint in Christ Jesus. The brethren who {are} with me salute you.
22 All the saints salute you, and specially those of the household of Caesar.
23 The grace of the Lord Jesus Christ {be} with your spirit. Amen.