1 A presbiter a szeretett Gájusnak, a kit én igazán szeretek.

2 Szeretett [barátom,] kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.

3 Mert felettébb örültem, a mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, a mint te az igazságban jársz.

4 Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.

5 Szeretett [barátom,] híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel,

6 A kik bizonyságot tettek a te szeretetedrõl a gyülekezet elõtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra.

7 Mert az õ nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól;

8 Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban.

9 Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsõséget kíván közöttük, nem fogad el minket.

10 Ezért, ha odamegyek, felemlítem az õ dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sõt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.

11 Szeretett [barátom,] ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentõl van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.

12 Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.

13 Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked:

14 Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtõl szembe beszélhetünk. [ (III John 1:15) Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint. ]

1 Den eldste - til Gajus, den elskede, som jeg elsker i sannhet.

2 Du elskede! jeg ønsker at du i alle deler må ha det godt og være ved god helse, likesom din sjel har det godt.

3 For jeg blev meget glad da det kom nogen brødre og vidnet om din sannhet, således som du vandrer i sannhet.

4 Større glede har jeg ikke enn dette at jeg hører mine barn vandrer i sannheten.

5 Du elskede! du gjør en trofast gjerning med det du gjør imot brødrene, enda de er fremmede,

6 og de har vidnet om din kjærlighet for menigheten. Du vil gjøre vel om du hjelper dem på vei, således som det sømmer sig for Gud;

7 for det var for hans navns skyld de drog ut, og av hedningene tar de ikke imot noget.

8 Vi er derfor skyldige å ta oss av slike, forat vi kan bli medarbeidere for sannheten.

9 Jeg har skrevet noget til menigheten; men Diotrefes, som gjerne vil være førstemann iblandt dem, tar ikke imot oss.

10 Derfor vil jeg, når jeg kommer, minne om de gjerninger som han gjør, idet han baktaler oss med onde ord; og ikke tilfreds med dette tar han ikke selv imot brødrene, og dem som vil det, hindrer han og støter dem ut av menigheten.

11 Du elskede! ta ikke efter det onde, men det gode! Den som gjør det gode, er av Gud; den som gjør det onde, har ikke sett Gud.

12 Demetrius har godt lov av alle, og av sannheten selv; men også vi gir ham godt vidnesbyrd, og du vet at vårt vidnesbyrd er sant.

13 Jeg hadde meget å skrive til dig, men jeg vil ikke skrive til dig med blekk og penn;

14 men jeg håper snart å få se dig, og så skal vi tale muntlig sammen.

15 Fred være med dig! Vennene hilser dig. Hils vennene ved navn!