1 Azon éjjel kerülte az álom a királyt, és megparancsolá, hogy hozzák elõ a történetek emlékkönyvét, és ezek olvastattak a király elõtt.

2 És írva találák, a mint Márdokeus feljelenté Bigtánát és Térest, a király két udvarmesterét, a küszöb õrzõit, a kik azon voltak, hogy rávetik kezöket Ahasvérus királyra.

3 És monda a király: Micsoda tisztességet és méltóságot adtak azért Márdokeusnak? És felelének a király apródjai, az õ szolgái: Semmit sem juttattak néki [azért.]

4 Akkor monda a király: Ki van az udvarban? (Mert Hámán jöve a királyi ház külsõ udvarába, hogy megmondja a királynak, hogy akasztassa fel Márdokeust a fára, a melyet készittetett néki.)

5 És felelének néki a király apródjai: Ímé Hámán áll az udvarban. És mondja a király: Jõjjön be!

6 És beméne Hámán, és monda néki a király: Mit kell cselekedni azzal a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván? (Hámán pedig gondolá az õ szívében: Kinek akarna a király nagyobb tisztességet tenni, mint én nékem?)

7 És monda Hámán a királynak: A férfiúnak, a kinek a király tisztességet kiván,

8 Hozzanak királyi ruhát, a melyben a király jár, és lovat, a melyen a király szokott ülni és a melynek fejére királyi koronát szoktak tenni.

9 És adják azt a ruhát és lovat a király egyik legelsõ fejedelmének a kezébe, és öltöztessék fel azt a férfiút, a kinek a király tisztességet kiván, és hordozzák õt a lovon a város utczáin, és kiáltsák elõtte: Így cselekesznek a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván.

10 Akkor monda a király Hámánnak: Siess, hozd elõ azt a ruhát és azt a lovat, a mint mondád, és cselekedjél úgy a zsidó Márdokeussal, a ki a király kapujában ül, és semmit el ne hagyj mindabból, a mit szóltál.

11 Elõhozá azért Hámán a ruhát és a lovat, és felöltözteté Márdokeust, és lovon hordozá õt a város utczáján, és kiáltá elõtte: Így cselekesznek a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván.

12 És Márdokeus megtére a király kapujához. Hámán pedig siete házába, búsulva és fejét betakarva.

13 És elbeszélé Hámán Zéresnek, az õ feleségének és minden barátjának mindazt, a mi vele történt. És mondának néki az õ bölcsei és Zéres, az õ felesége: Ha Márdokeus, a ki elõtt kezdtél hanyatlani, a zsidók magvából való: nem bírsz vele, hanem bizony elesel elõtte.

14 És a míg így beszélének vele, eljövének a király udvarmesterei, és siettek Hámánt a lakomára vinni, a melyet készített vala Eszter.

1 Den natt fikk kongen ikke sove; han bød derfor å hente krønikeboken, som de minneverdige hendelser var optegnet i, og den blev oplest for kongen.

2 Der fant de optegnet at Mordekai hadde meldt hvorledes Bigtana og Teres, to av de hoffmenn hos kongen som holdt vakt ved dørtreskelen, hadde søkt å legge hånd på kong Ahasverus.

3 Kongen spurte da: Hvad ære og ophøielse er det blitt Mordekai til del for dette? Kongens tjenere svarte: Han har ikke fått nogen ting.

4 Så sa kongen: Hvem er det som er ute i gården? Da var Haman just kommet inn i den ytre gård til kongens hus for å be kongen om at Mordekai måtte bli hengt i den galge han hadde gjort i stand for ham.

5 Kongens tjenere svarte: Det er Haman som står der ute i gården. Kongen så: La ham komme inn!

6 Da nu Haman kom inn, spurte kongen ham: Hvad skal det gjøres med den mann kongen har lyst til å ære? Da tenkte Haman ved sig selv: Hvem skulde kongen ha mere lyst til å vise ære enn mig?

7 Og han sa til kongen: Er det en mann kongen har lyst til å ære,

8 så la det bli hentet en kongelig klædning som kongen selv har båret, og en hest som kongen selv har ridd på, og på hvis hode det er satt en kongelig krone,

9 og la så klædningen og hesten bli overgitt til en av kongens fornemste fyrster, og han skal la den mann kongen har lyst til å ære, få klædningen på og la ham ride på hesten gjennem byens gater og rope foran ham: Således gjøres det med den mann som kongen har lyst til å ære!

10 Da sa kongen til Haman: Skynd dig, ta klædningen og hesten, som du har sagt, og gjør således med jøden Mordekai, som sitter i kongens port! La intet bli forsømt av alt det du har sagt!

11 Haman tok klædningen og hesten og gav Mordekai klædningen på og lot ham ride gjennem byens gater og ropte foran ham: Således gjøres det med den mann som kongen har lyst til å ære!

12 Så vendte Mordekai tilbake til kongens port; men Haman skyndte sig hjem, sorgfull og med tildekket hode.

13 Han fortalte sin hustru Seres og alle sine venner alt det som hadde hendt ham; da sa hans vismenn og hans hustru Seres til ham: Hvis Mordekai, som du har begynt å stå tilbake for, er av jødisk ætt, da formår du intet mot ham, men vil komme til å stå aldeles tilbake for ham.

14 Mens de ennu talte med ham, kom kongens hoffmenn for i all hast å føre Haman til det gjestebud Ester hadde stelt til.