Lucas 24 - Bíblia Online

A hétnek elsõ [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök. 
És a követ a sírról elhengerítve találák. 
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. 
És lõn, hogy mikor õk e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben: 
És mikor õk megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élõt? 
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, 
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. 
Megemlékezének azért az õ szavairól. 
És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. 
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok õ velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak. 
De az õ szavuk csak üres beszédnek látszék azok elõtt; és nem hivének nékik. 
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon. 
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. 
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek. 
És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. 
De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék. 
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal? 
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémû dolgok lettek abban e napokon? 
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt: 
És mimódon adák õt a fõpapok és a mi fõembereink halálos ítéletre, és megfeszíték õt. 
Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. 
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; 
És mikor nem találták az õ testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy õ él. 
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; õt pedig nem látták. 
És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak! 
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe? 
És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak. 
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne. 
De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. 
És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. 
És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük. 
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? 
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának. 
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak! 
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl. 
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! 
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. 
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? 
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van! 
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. 
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? 
Õk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, 
Melyeket elvõn, és elõttök evék. 
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem. 
Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat. 
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: 
És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve. 
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. 
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel. 
Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, megáldá õket. 
És lõn, hogy míg áldá õket, tõlök elszakadván, felviteték a mennybe. 
Õk pedig imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; 
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen. 

Men på den første dag i uken, tidlig i dagningen, kom de til graven, og hadde med sig de velluktende urter som de hadde tilberedt. 
Men de fant stenen veltet fra graven, 
og da de gikk inn i den, fant de ikke den Herre Jesu legeme. 
Og det skjedde mens de stod rådville ved dette, se, da stod to menn hos dem i skinnende klædebon; 
og da de blev forferdet og bøide sitt ansikt mot jorden, sa de til dem: Hvorfor søker I den levende blandt de døde? 
Han er ikke her, han er opstanden; kom i hu hvorledes han talte til eder mens han ennu var i Galilea, da han sa 
at Menneskesønnen skulde overgis i syndige menneskers hender og korsfestes og opstå på den tredje dag! 
Da kom de hans ord i hu. 
Og de vendte tilbake fra graven, og fortalte alt dette til de elleve og til alle de andre. 
Det var Maria Magdalena og Johanna og Maria, Jakobs mor, og de andre kvinner med dem. De sa dette til apostlene, 
og deres ord syntes dem å være løs tale, og de trodde dem ikke. 
Men Peter stod op og løp til graven, og da han bøide sig ned, så han bare liksvøpet; og han gikk hjem og undret sig over det som var skjedd. 
Og se, to av dem gikk samme dag til en by som ligger seksti stadier fra Jerusalem, og som heter Emmaus, 
og de talte med hverandre om alt dette som hadde hendt. 
Og det skjedde mens de talte sammen og spurte hverandre, da kom Jesus selv nær til dem og vandret sammen med dem; 
men deres øine blev holdt igjen, så de ikke kjente ham. 
Han sa til dem: Hvad er dette for tale som I fører med hverandre på veien? Og de stod stille med sorgfullt åsyn. 
Men en av dem, som hette Kleopas, tok til orde og sa til ham: Er du alene fremmed i Jerusalem og vet ikke det som er skjedd der i disse dager? 
Han sa til dem: Hvad da? Og de sa til ham: Det med Jesus fra Nasaret, som var en profet, mektig i gjerning og ord for Gud og alt folket, 
og hvorledes våre yppersteprester og rådsherrer har overgitt ham til dødsdom og korsfestet ham. 
Men vi håpet at han var den som skulde forløse Israel. Og dog - med alt dette er det idag den tredje dag siden dette skjedde. 
Men så har og nogen av våre kvinner forferdet oss; de kom tidlig imorges til graven, 
og da de ikke fant hans legeme, kom de og sa at de hadde sett et syn av engler, som sa at han lever; 
og nogen av dem som var med oss, gikk bort til graven og fant det så som kvinnene hadde sagt; men ham så de ikke. 
Da sa han til dem: I dårer og senhjertede til å tro alt det profetene har talt! 
Måtte ikke Messias lide dette og så gå inn til sin herlighet? 
Og han begynte fra Moses og fra alle profetene og utla for dem i alle skriftene det som er skrevet om ham. 
Og de var nær ved byen som de gikk til, og han lot som han vilde gå videre. 
Da nødde de ham og sa: Bli hos oss; for det stunder til aften, og dagen heller! Og han gikk inn og blev hos dem. 
Og det skjedde da han satt til bords med dem, da tok han brødet og velsignet det, og brøt det og gav dem; 
da blev deres øine åpnet, og de kjente ham; og han blev usynlig for dem. 
Og de sa til hverandre: Brente ikke vårt hjerte i oss da han talte til oss på veien og oplot skriftene for oss? 
Og de stod op i samme stund og vendte tilbake til Jerusalem, og de fant de elleve samlet, og dem som var med dem, og disse sa: 
Herren er sannelig opstanden, og er sett av Simon! 
Og de fortalte hvad som var skjedd på veien, og hvorledes han blev kjent av dem da han brøt brødet. 
Mens de talte om dette, stod han selv midt iblandt dem og sa til dem: Fred være med eder! 
Men de blev forferdet og fulle av frykt, og trodde at de så en ånd. 
Og han sa til dem: Hvorfor er I forferdet, og hvorfor opstiger tvilende tanker i eders hjerte? 
Se mine hender og mine føtter, og se at det er mig selv! Kjenn på mig og se! En ånd har jo ikke kjøtt og ben, som I ser at jeg har. 
Og da han hadde sagt dette, viste han dem sine hender og sine føtter. 
Men da de ennu ikke trodde for glede, og undret sig, sa han til dem: Har I her noget å ete? 
Da gav de ham et stykke av en stekt fisk og noget av en honningkake, 
og han tok det og åt for deres øine. 
Og han sa til dem: Dette er mine ord som jeg talte til eder mens jeg ennu var hos eder, at alt det måtte opfylles som er skrevet i Mose lov og profetene og salmene om mig. 
Da oplot han deres forstand, så de kunde forstå skriftene. 
Og han sa til dem: Så står skrevet, at Messias skal lide og opstå fra de døde på den tredje dag, 
og at i hans navn skal omvendelse og syndenes forlatelse forkynnes for alle folkeslag, fra Jerusalem av. 
I er vidner om dette. 
Og jeg sender over eder det som min Fader har lovt; men I skal bli i byen inntil I blir iklædd kraft fra det høie. 
Og han førte dem ut imot Betania, og han løftet op sine hender og velsignet dem; 
og det skjedde da han velsignet dem, at han skiltes fra dem og blev optatt til himmelen. 
Og de tilbad ham og vendte tilbake til Jerusalem med stor glede, 
Og de var alltid i templet og lovet og priste Gud. 

João 1

Veja também

O significado da estrela de Belém: luz no caminho dos Magos

3 maneiras de honrar o nome de Deus, segundo a Bíblia