1 Így szól az Úr: Õrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljõjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:

2 Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megõrzi a szombatot, hogy meg ne fertõztesse azt, és megõrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.

3 És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Õ népétõl! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok!

4 Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megõrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:

5 Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban [élõ név;] örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész;

6 És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Õ néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megõrzi a szombatot, hogy meg ne fertõztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:

7 Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom õket imádságom házában; egészen égõ és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!

8 Így szól az Úr Isten, a ki összegyûjti Izráel elszéledt fiait: Még gyûjtök õ hozzá, az õ egybegyûjtötteihez!

9 Mezõnek minden vadai! jertek el enni, erdõnek minden vadai!

10 Õrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverõk, szunnyadni szeretõk!

11 És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok õk, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt!

12 Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítõ italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy [és] dicsõ felettébb!

1 Tiele diras la Eternulo:Gardu justecon kaj faru bonon; ĉar baldaŭ venos Mia savo kaj malkaŝiĝos Mia vero.

2 Feliĉa estas la homo, kiu tion faras, kaj la homido, kiu sin tenas je tio, kaj observas sabaton, por ne malsanktigi ĝin, kaj gardas sian manon, por fari nenian malbonon.

3 La fremdulo, kiu aliĝis al la Eternulo, ne diru:La Eternulo elapartigos min de Sia popolo; kaj la eŭnuko ne diru:Jen mi estas arbo velkinta.

4 Ĉar tiele diras la Eternulo pri la eŭnukoj, kiuj observas Miajn sabatojn, elektas tion, kio plaĉas al Mi, kaj tenas sin je Mia interligo:

5 Al ili Mi donos en Mia domo kaj inter Miaj muroj lokon kaj nomon pli bonan ol al filoj kaj filinoj; Mi donos al ili nomon eternan, kiu ne ekstermiĝos.

6 Kaj la fremdulojn, kiuj aliĝis al la Eternulo, por servi al Li kaj ami la nomon de la Eternulo, por estis Liaj sklavoj, ĉiujn, kiuj observas sabaton, por ne malsanktigi ĝin, kaj kiuj tenas sin je Mia interligo,

7 Mi venigos sur Mian sanktan monton kaj ĝojigos en Mia preĝejo; iliaj bruloferoj kaj buĉoferoj estos favore akceptataj sur Mia altaro; ĉar Mia domo estos nomata preĝejo por ĉiuj popoloj.

8 La Sinjoro, la Eternulo, kiu kolektas la dispelitojn de Izrael, diras:Al liaj kolektitoj Mi kolektos ankoraŭ pli.

9 Venu por manĝi, ho ĉiuj bestoj kampaj, ĉiuj bestoj arbaraj.

10 Liaj gardistoj ĉiuj estas blindaj, senkomprenaj; ili ĉiuj estas hundoj mutaj, kiuj ne povas boji, dormemaj, kuŝemaj, amantaj dormeti.

11 Tamen ili estas hundoj avidaj, kiuj ne povas satiĝi; kaj ili estas paŝtistoj, kiuj nenion komprenas; ĉiu iras sian vojon, ĉiu siaflanke serĉas sian profiton, dirante:

12 Venu, mi prenos vinon, kaj ni trinku ebriigaĵon; kaj kiel estas hodiaŭ, tiel estos morgaŭ, multe kaj ankoraŭ multe pli.