1 Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az õ tanítványait, és monda nékik:

2 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;

3 És ha éhen bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közülök messzünnen jöttek.

4 Az õ tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?

5 És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.

6 Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az õ tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.

7 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.

8 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.

9 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket.

10 És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.

11 És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt kívánván tõle, hogy kísértsék õt.

12 Õ pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.

13 És ott hagyván õket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.

14 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.

15 És õ inti vala õket, mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!

16 Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.

17 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?

18 Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?

19 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.

20 Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.

21 És monda nékik: Hogy nem értitek hát?

22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.

23 Õ pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé õt, ha lát-é valamit?

24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

25 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.

26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

27 És elméne Jézus és az õ tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?

28 Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.

29 És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.

30 És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felõle.

31 És kezdé õket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.

32 És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván õt, kezdé dorgálni.

33 És õ megfordulván és az õ tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

34 A sokaságot pedig az õ tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.

35 Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.

36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

37 Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért?

38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.

1 Neil päevil, kui jälle väga palju rahvast koos oli ja neil ei olnud midagi süüa, kutsus Jeesus jüngrid Enese juure ja ütles neile:

2 „Mul on väga hale meel rahvast, sest nad on juba kolm päeva olnud Minu juures, ja neil ei ole midagi süüa.

3 Ja kui Ma nad lasen koju minna söömata, n

4 Ja Ta jüngrid vastasid Temale: „Kust v

5 Ja Ta küsis neilt: „Mitu leiba teil on?" Nad ütlesid: „Seitse."

6 Ja Ta käskis rahva istuda maa peale. Siis Ta v

7 Ja neil oli pisut kalukesi; ja Ta

8 Siis nad s

9 Aga sööjaid oli olnud arvata neli tuhat. Ja Ta laskis nad minna.

10 Ja varsti Ta astus ühes oma jüngritega paati ja j

11 Ja variserid tulid välja ja hakkasid Temaga vaidlema ning n

12 Siis Ta ohkas Oma vaimus ja ütles: „Miks see sugu otsib tähte? T

13 Ja Ta jättis nad maha ja astus jälle paati ja läks ära teisele poole.

14 Ja nad olid unustanud leiba kaasa v

15 Ja Ta käskis neid ning ütles: „Vaadake ette, hoiduge variseride haputaignast ja Heroodese haputaignast!"

16 Ja nad arutlesid isekeskis seda, et neil ei ole leiba.

17 Tema märkas seda ning ütles neile: „Mis te arutate, et teil ei ole leiba? Kas te veel ei m

18 Silmad teil on, aga te ei näe; k

19 Kui Ma viis leiba murdsin viiele tuhandele, mitu korvitäit palukesi te siis korjasite?" Nad ütlesid: „Kaksteistkümmend!"

20 „Kui Ma seitse murdsin neljale tuhandele, mitu korvitäit palukesi te siis korjasite?" Nad ütlesid: „Seitse."

21 Siis Ta ütles neile: „Kuidas te siis ei m

22 Ja nad tulevad Betsaidasse. Ja Ta juure tuuakse pime, ja nad paluvad Teda, et Ta teda puudutaks.

23 Siis Ta haaras pimeda käest kinni ja viis ta alevist välja, sülitas temale silmi ning pani Oma käed ta peale ja küsis talt: „Kas sa näed midagi?"

24 Tema vaatas üles ning ütles: „Ma näen inimesi, ma näen neid nagu puid k

25 siis Ta pani taas Oma käed ta silmadele; ja nüüd ta vaatas teravasti ja oli jälle terve; ja ta nägi k

26 Ja Ta saatis tema koju ning ütles: „Ära minegi külasse!"

27 Ja Jeesus ja Ta jüngrid läksid Filippuse Kaisarea küladesse. Ja teel küsis Ta Oma jüngritelt ning ütles neile: „Kelle Mind inimesed ütlevad olevat?"

28 Aga nemad vastasid Temale ning ütlesid: „Ristija Johannese, ja teised Eelija, ja veel teised ühe prohveteist!"

29 Siis Ta küsis neilt: „Aga teie, kelle teie ütlete Mind olevat?" Peetrus vastas ning ütles Temale: „Sina oled Kristus!"

30 Ja Ta hoiatas neid k

31 Ja Ta hakkas neid

32 Ja Ta rääkis seda üsna avalikult. Ja Peetrus v

33 Aga tema pöördus, vaatas Oma jüngritele ja s

34 Ja Ta kutsus rahva Enese juure ühes Oma jüngritega ning ütles neile: „Kui keegi tahab Minu järele tulla, siis ta salaku end ära ja v

35 Sest kes iganes oma hinge tahab päästa, see kaotab selle; aga kes iganes oma hinge kaotab Minu ja armu

36 Sest mis kasu on inimesel sellest, kui ta kogu maailma kasuks saaks, aga oma hingele kahju teeks?

37 V

38 Sest kes häbeneb Minu ja Mu s