1 És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felõl, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?

3 A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.

4 A gyöngéket nem erõsítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elûzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;

5 Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lõnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;

6 Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána.

7 Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:

8 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lõn, és lõn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;

9 Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:

10 Így szól az Úr Isten: Ímé, [megyek] a pásztorok ellen, és elõkérem nyájamat az õ kezökbõl, s megszüntetem õket a nyáj legeltetésétõl, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.

11 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.

12 Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom õket minden helyrõl, a hova szétszóródtak a felhõnek s borúnak napján.

13 És kihozom õket a népek közül s egybegyûjtöm a földekrõl, és beviszem õket az õ földjökre, és legeltetem õket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.

14 Jó legelõn legeltetem õket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelõn legelnek Izráel hegyein.

15 Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg õket, ezt mondja az Úr Isten;

16 Az elveszettet megkeresem, s az elûzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erõsítem; és a kövéret s erõset elvesztem, [és] legeltetem õket úgy, mint illik.

17 Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.

18 Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelõt legelitek, hogy még legelõitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?

19 És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!

20 Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,

21 Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erõtelent, míg szétszórván, azokat kiûzitek;

22 És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.

23 És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse õket: az én szolgámat, Dávidot, õ legelteti õket s õ lesz nékik pásztoruk.

24 Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.

25 És szerzek õ velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földrõl, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdõkben.

26 És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esõt idejében; áldott esõk lesznek.

27 A mezõ fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem õket azok kezébõl, kik õket szolgáltatják.

28 És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg õket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze õket.

29 És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát;

30 És megismerik, hogy én, az Úr, az õ Istenök, velök vagyok, és õk népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten;

31 Ti pedig az én juhaim, legelõm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.

1 And the word of the LORD came unto me, saying, 2 Son of man, prophesy against the shepherds of Israel, prophesy, and say unto them, Thus saith the Lord GOD unto the shepherds; Woe be to the shepherds of Israel that do feed themselves! should not the shepherds feed the flocks? 3 Ye eat the fat, and ye clothe you with the wool, ye kill them that are fed: but ye feed not the flock. 4 The diseased have ye not strengthened, neither have ye healed that which was sick, neither have ye bound up that which was broken, neither have ye brought again that which was driven away, neither have ye sought that which was lost; but with force and with cruelty have ye ruled them. 5 And they were scattered, because there is no shepherd: and they became meat to all the beasts of the field, when they were scattered. 6 My sheep wandered through all the mountains, and upon every high hill: yea, my flock was scattered upon all the face of the earth, and none did search or seek after them.

7 Therefore, ye shepherds, hear the word of the LORD; 8 As I live, saith the Lord GOD, surely because my flock became a prey, and my flock became meat to every beast of the field, because there was no shepherd, neither did my shepherds search for my flock, but the shepherds fed themselves, and fed not my flock; 9 Therefore, O ye shepherds, hear the word of the LORD; 10 Thus saith the Lord GOD; Behold, I am against the shepherds; and I will require my flock at their hand, and cause them to cease from feeding the flock; neither shall the shepherds feed themselves any more; for I will deliver my flock from their mouth, that they may not be meat for them.

11 For thus saith the Lord GOD; Behold, I, even I, will both search my sheep, and seek them out. 12 As a shepherd seeketh out his flock in the day that he is among his sheep that are scattered; so will I seek out my sheep, and will deliver them out of all places where they have been scattered in the cloudy and dark day. 13 And I will bring them out from the people, and gather them from the countries, and will bring them to their own land, and feed them upon the mountains of Israel by the rivers, and in all the inhabited places of the country. 14 I will feed them in a good pasture, and upon the high mountains of Israel shall their fold be: there shall they lie in a good fold, and in a fat pasture shall they feed upon the mountains of Israel. 15 I will feed my flock, and I will cause them to lie down, saith the Lord GOD. 16 I will seek that which was lost, and bring again that which was driven away, and will bind up that which was broken, and will strengthen that which was sick: but I will destroy the fat and the strong; I will feed them with judgment.

17 And as for you, O my flock, thus saith the Lord GOD; Behold, I judge between cattle and cattle, between the rams and the he goats. 18 Seemeth it a small thing unto you to have eaten up the good pasture, but ye must tread down with your feet the residue of your pastures? and to have drunk of the deep waters, but ye must foul the residue with your feet? 19 And as for my flock, they eat that which ye have trodden with your feet; and they drink that which ye have fouled with your feet.

20 Therefore thus saith the Lord GOD unto them; Behold, I, even I, will judge between the fat cattle and between the lean cattle. 21 Because ye have thrust with side and with shoulder, and pushed all the diseased with your horns, till ye have scattered them abroad; 22 Therefore will I save my flock, and they shall no more be a prey; and I will judge between cattle and cattle. 23 And I will set up one shepherd over them, and he shall feed them, even my servant David; he shall feed them, and he shall be their shepherd. 24 And I the LORD will be their God, and my servant David a prince among them; I the LORD have spoken it. 25 And I will make with them a covenant of peace, and will cause the evil beasts to cease out of the land: and they shall dwell safely in the wilderness, and sleep in the woods. 26 And I will make them and the places round about my hill a blessing; and I will cause the shower to come down in his season; there shall be showers of blessing. 27 And the tree of the field shall yield her fruit, and the earth shall yield her increase, and they shall be safe in their land, and shall know that I am the LORD, when I have broken the bands of their yoke, and delivered them out of the hand of those that served themselves of them. 28 And they shall no more be a prey to the heathen, neither shall the beast of the land devour them; but they shall dwell safely, and none shall make them afraid. 29 And I will raise up for them a plant of renown, and they shall be no more consumed with hunger in the land, neither bear the shame of the heathen any more. 30 Thus shall they know that I the LORD their God am with them, and that they, even the house of Israel, are my people, saith the Lord GOD. 31 And ye my flock, the flock of my pasture, are men, and I am your God, saith the Lord GOD.