1 Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és fõpapjára, Krisztus Jézusra,

2 A ki hû ahhoz, a ki õt rendelte, valamint Mózes is az õ egész házában.

3 Mert ez nagyobb dicsõségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építõjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.

4 Mert minden háznak van építõje, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az.

5 Mózes is hû volt ugyan az õ egész házában, mint szolga, a hirdetendõknek bizonyságára,

6 Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erõsen megtartjuk.

7 Annakokáéért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az õ szavát halljátok,

8 Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,

9 A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.

10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; õk pedig nem ismerték meg az én útaimat.

11 Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.

12 Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikõtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élõ Istentõl elszakadjon;

13 Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikõtök se keményíttessék meg a bûnnek csalárdsága által:

14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erõsen megtartjuk.

15 E mondás szerint: Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.

16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által?

17 Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában?

18 Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az õ nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?

19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.

1 Wherefore, holy brethren, partakers of the heavenly calling, consider the Apostle and High Priest of our profession, Christ Jesus; 2 Who was faithful to him that appointed him, as also Moses was faithful in all his house. 3 For this man was counted worthy of more glory than Moses, inasmuch as he who hath builded the house hath more honour than the house. 4 For every house is builded by some man; but he that built all things is God. 5 And Moses verily was faithful in all his house, as a servant, for a testimony of those things which were to be spoken after; 6 But Christ as a son over his own house; whose house are we, if we hold fast the confidence and the rejoicing of the hope firm unto the end. 7 Wherefore (as the Holy Ghost saith, To day if ye will hear his voice, 8 Harden not your hearts, as in the provocation, in the day of temptation in the wilderness: 9 When your fathers tempted me, proved me, and saw my works forty years. 10 Wherefore I was grieved with that generation, and said, They do alway err in their heart; and they have not known my ways. 11 So I sware in my wrath, They shall not enter into my rest.) 12 Take heed, brethren, lest there be in any of you an evil heart of unbelief, in departing from the living God. 13 But exhort one another daily, while it is called To day; lest any of you be hardened through the deceitfulness of sin. 14 For we are made partakers of Christ, if we hold the beginning of our confidence stedfast unto the end; 15 While it is said, To day if ye will hear his voice, harden not your hearts, as in the provocation. 16 For some, when they had heard, did provoke: howbeit not all that came out of Egypt by Moses. 17 But with whom was he grieved forty years? was it not with them that had sinned, whose carcases fell in the wilderness? 18 And to whom sware he that they should not enter into his rest, but to them that believed not? 19 So we see that they could not enter in because of unbelief.