1 Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:
2 És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon!
3 Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezébõl! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok [és] rajta ne erõszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.
4 Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén õ, az õ szolgái és az õ népe.
5 Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház.
6 Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: [Ha] Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, [mint] a városokat, a melyekben nem laknak.
7 És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az õ fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tûzre vetik.
8 És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az Úr ezt e nagy várossal?
9 És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az õ Istenöknek frigyét, és idegen istenek elõtt borultak le és azoknak szolgáltak.
10 Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jõ vissza többé, és az õ szülõföldjét nem látja meg.
11 Mert ezt mondja az Úr Sallum felõl, Jósiásnak, a Júda királyának fia felõl, a ki uralkodik az õ atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helybõl, nem tér többé ide vissza.
12 Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.
13 Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az õ felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.
14 A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel.
15 Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.
16 Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felõlem? azt mondja az Úr!
17 De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erõszak elkövetésére.
18 Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják õt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják õt: Jaj uram! Jaj az õ dicsõségének.
19 Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivül!
20 Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat és kiálts az Abarimról, mert szeretõid mind tönkre jutottak.
21 Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, [de] ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!
22 Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretõid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.
23 Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülõ vajudása?
24 Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás; Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyûrû volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.
25 És odaadlak téged a te lelked keresõinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétõl félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.
26 És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szûlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.
27 És nem jõnek vissza arra a földre, a melyre az õ lelkök visszajõni kivánkozik.
28 Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, amelyben semmi gyönyörûség nincsen? Miért lökték el õt és az õ magvát, és dobták olyan földre, a melyet õk nem ismernek?
29 Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!
30 Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó elõmenetele az õ idejében; mert senkinek, a ki az õ magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.
1 Thus saith the LORD; Go down to the house of the king of Judah, and speak there this word, 2 And say, Hear the word of the LORD, O king of Judah, that sittest upon the throne of David, thou, and thy servants, and thy people that enter in by these gates: 3 Thus saith the LORD; Execute ye judgment and righteousness, and deliver the spoiled out of the hand of the oppressor: and do no wrong, do no violence to the stranger, the fatherless, nor the widow, neither shed innocent blood in this place. 4 For if ye do this thing indeed, then shall there enter in by the gates of this house kings sitting upon the throne of David, riding in chariots and on horses, he, and his servants, and his people. 5 But if ye will not hear these words, I swear by myself, saith the LORD, that this house shall become a desolation. 6 For thus saith the LORD unto the king’s house of Judah; Thou art Gilead unto me, and the head of Lebanon: yet surely I will make thee a wilderness, and cities which are not inhabited. 7 And I will prepare destroyers against thee, every one with his weapons: and they shall cut down thy choice cedars, and cast them into the fire. 8 And many nations shall pass by this city, and they shall say every man to his neighbour, Wherefore hath the LORD done thus unto this great city? 9 Then they shall answer, Because they have forsaken the covenant of the LORD their God, and worshipped other gods, and served them.
10 Weep ye not for the dead, neither bemoan him: but weep sore for him that goeth away: for he shall return no more, nor see his native country. 11 For thus saith the LORD touching Shallum the son of Josiah king of Judah, which reigned instead of Josiah his father, which went forth out of this place; He shall not return thither any more: 12 But he shall die in the place whither they have led him captive, and shall see this land no more.
13 Woe unto him that buildeth his house by unrighteousness, and his chambers by wrong; that useth his neighbour’s service without wages, and giveth him not for his work; 14 That saith, I will build me a wide house and large chambers, and cutteth him out windows; and it is cieled with cedar, and painted with vermilion. 15 Shalt thou reign, because thou closest thyself in cedar? did not thy father eat and drink, and do judgment and justice, and then it was well with him? 16 He judged the cause of the poor and needy; then it was well with him: was not this to know me? saith the LORD. 17 But thine eyes and thine heart are not but for thy covetousness, and for to shed innocent blood, and for oppression, and for violence, to do it. 18 Therefore thus saith the LORD concerning Jehoiakim the son of Josiah king of Judah; They shall not lament for him, saying, Ah my brother! or, Ah sister! they shall not lament for him, saying, Ah lord! or, Ah his glory! 19 He shall be buried with the burial of an ass, drawn and cast forth beyond the gates of Jerusalem.
20 Go up to Lebanon, and cry; and lift up thy voice in Bashan, and cry from the passages: for all thy lovers are destroyed. 21 I spake unto thee in thy prosperity; but thou saidst, I will not hear. This hath been thy manner from thy youth, that thou obeyedst not my voice. 22 The wind shall eat up all thy pastors, and thy lovers shall go into captivity: surely then shalt thou be ashamed and confounded for all thy wickedness. 23 O inhabitant of Lebanon, that makest thy nest in the cedars, how gracious shalt thou be when pangs come upon thee, the pain as of a woman in travail! 24 As I live, saith the LORD, though Coniah the son of Jehoiakim king of Judah were the signet upon my right hand, yet would I pluck thee thence; 25 And I will give thee into the hand of them that seek thy life, and into the hand of them whose face thou fearest, even into the hand of Nebuchadrezzar king of Babylon, and into the hand of the Chaldeans. 26 And I will cast thee out, and thy mother that bare thee, into another country, where ye were not born; and there shall ye die. 27 But to the land whereunto they desire to return, thither shall they not return. 28 Is this man Coniah a despised broken idol? is he a vessel wherein is no pleasure? wherefore are they cast out, he and his seed, and are cast into a land which they know not? 29 O earth, earth, earth, hear the word of the LORD. 30 Thus saith the LORD, Write ye this man childless, a man that shall not prosper in his days: for no man of his seed shall prosper, sitting upon the throne of David, and ruling any more in Judah.