1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.

2 Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.

3 Õrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg õt; és ha megtér, bocsáss meg néki.

4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.

5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!

6 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestõl, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.

7 Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezõrõl megjõ: Jer elõ, ülj asztalhoz?

8 Sõt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?

9 Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.

10 Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

11 És lõn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy õ Samariának és Galileának közepette méne által.

12 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:

13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

14 És mikor õket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lõn, hogy míg odamenének, megtisztulának.

15 Egy pedig õ közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsõítvén az Istent nagy szóval;

16 És arczczal leborula az õ lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.

17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?

18 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsõséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jõ el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jõ el.

21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljõ az idõ, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.

23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek:

24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az õ napján.

25 De elõbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtõl.

26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.

28 Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;

29 De a mely napon kiment Lót Sodomából, tûz és kénkõ esett az égbõl, és mindenkit elvesztett:

30 Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

31 Az nap, a ki a háztetõn lesz, és az õ holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezõn, azonképen ne forduljon hátra.

32 Emlékezzetek Lót feleségére!

33 Valaki igyekezik az õ életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.

34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

35 Két asszony õröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

36 Ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Õ pedig monda nékik: a hol a test, oda gyûlnek a saskeselyûk.

1 Then said he unto the disciples, It is impossible but that offences will come: but woe unto him, through whom they come! 2 It were better for him that a millstone were hanged about his neck, and he cast into the sea, than that he should offend one of these little ones.

3 Take heed to yourselves: If thy brother trespass against thee, rebuke him; and if he repent, forgive him. 4 And if he trespass against thee seven times in a day, and seven times in a day turn again to thee, saying, I repent; thou shalt forgive him. 5 And the apostles said unto the Lord, Increase our faith. 6 And the Lord said, If ye had faith as a grain of mustard seed, ye might say unto this sycamine tree, Be thou plucked up by the root, and be thou planted in the sea; and it should obey you. 7 But which of you, having a servant plowing or feeding cattle, will say unto him by and by, when he is come from the field, Go and sit down to meat? 8 And will not rather say unto him, Make ready wherewith I may sup, and gird thyself, and serve me, till I have eaten and drunken; and afterward thou shalt eat and drink? 9 Doth he thank that servant because he did the things that were commanded him? I trow not. 10 So likewise ye, when ye shall have done all those things which are commanded you, say, We are unprofitable servants: we have done that which was our duty to do.

11 And it came to pass, as he went to Jerusalem, that he passed through the midst of Samaria and Galilee. 12 And as he entered into a certain village, there met him ten men that were lepers, which stood afar off: 13 And they lifted up their voices, and said, Jesus, Master, have mercy on us. 14 And when he saw them, he said unto them, Go shew yourselves unto the priests. And it came to pass, that, as they went, they were cleansed. 15 And one of them, when he saw that he was healed, turned back, and with a loud voice glorified God, 16 And fell down on his face at his feet, giving him thanks: and he was a Samaritan. 17 And Jesus answering said, Were there not ten cleansed? but where are the nine? 18 There are not found that returned to give glory to God, save this stranger. 19 And he said unto him, Arise, go thy way: thy faith hath made thee whole.

20 And when he was demanded of the Pharisees, when the kingdom of God should come, he answered them and said, The kingdom of God cometh not with observation: 21 Neither shall they say, Lo here! or, lo there! for, behold, the kingdom of God is within you. 22 And he said unto the disciples, The days will come, when ye shall desire to see one of the days of the Son of man, and ye shall not see it. 23 And they shall say to you, See here; or, see there: go not after them, nor follow them. 24 For as the lightning, that lighteneth out of the one part under heaven, shineth unto the other part under heaven; so shall also the Son of man be in his day. 25 But first must he suffer many things, and be rejected of this generation. 26 And as it was in the days of Noe, so shall it be also in the days of the Son of man. 27 They did eat, they drank, they married wives, they were given in marriage, until the day that Noe entered into the ark, and the flood came, and destroyed them all. 28 Likewise also as it was in the days of Lot; they did eat, they drank, they bought, they sold, they planted, they builded; 29 But the same day that Lot went out of Sodom it rained fire and brimstone from heaven, and destroyed them all. 30 Even thus shall it be in the day when the Son of man is revealed. 31 In that day, he which shall be upon the housetop, and his stuff in the house, let him not come down to take it away: and he that is in the field, let him likewise not return back. 32 Remember Lot’s wife. 33 Whosoever shall seek to save his life shall lose it; and whosoever shall lose his life shall preserve it. 34 I tell you, in that night there shall be two men in one bed; the one shall be taken, and the other shall be left. 35 Two women shall be grinding together; the one shall be taken, and the other left. 36 Two men shall be in the field; the one shall be taken, and the other left. 37 And they answered and said unto him, Where, Lord? And he said unto them, Wheresoever the body is, thither will the eagles be gathered together.