1 Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bûnöket lecsendesít.

2 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtõl származik.

3 [Hogy] a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony [sors]ban ülnek.

4 Láttam, hogy a szolgák lovakon [ültek;] a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.

5 A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepût elhányja, megmarja azt a kígyó.

6 A ki a köveket helyökbõl kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt.

7 Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig [minden dolognak] eligazítására nagy elõmenetel.

8 Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.

9 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik õt.

10 Az õ szája beszédinek kezdete bolondság, és az õ szája [beszédinek] vége gonosz balgatagság.

11 És a bolond szaporítja a szót, [pedig] nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?

12 A bolondnak munkája elfárasztja õt, mert a városba sem tud menni.

13 Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek.

14 Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a [testnek] erejéért és nem az italért.

15 A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.

16 Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élõket: és a pénz szerzi meg mindezeket.

17 Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.

18

19

20

1 Les mouches mortes infectent et font fermenter l'huile du parfumeur; un peu de folie l'emporte sur la sagesse et sur la gloire.

2 Le coeur du sage est à sa droite, et le coeur de l'insensé à sa gauche.

3 Quand l'insensé marche dans un chemin, le sens lui manque, et il dit de chacun: Voilà un fou!

4 Si l'esprit de celui qui domine s'élève contre toi, ne quitte point ta place; car le calme prévient de grands péchés.

5 Il est un mal que j'ai vu sous le soleil, comme une erreur provenant de celui qui gouverne:

6 la folie occupe des postes très élevés, et des riches sont assis dans l'abaissement.

7 J'ai vu des esclaves sur des chevaux, et des princes marchant sur terre comme des esclaves.

8 Celui qui creuse une fosse y tombera, et celui qui renverse une muraille sera mordu par un serpent.

9 Celui qui remue des pierres en sera blessé, et celui qui fend du bois en éprouvera du danger.

10 S'il a émoussé le fer, et s'il n'en a pas aiguisé le tranchant, il devra redoubler de force; mais la sagesse a l'avantage du succès.

11 Si le serpent mord faute d'enchantement, il n'y a point d'avantage pour l'enchanteur.

12 Les paroles de la bouche du sage sont pleines de grâce; mais les lèvres de l'insensé causent sa perte.

13 Le commencement des paroles de sa bouche est folie, et la fin de son discours est une méchante folie.

14 L'insensé multiplie les paroles. L'homme ne sait point ce qui arrivera, et qui lui dira ce qui sera après lui?

15 Le travail de l'insensé le fatigue, parce qu'il ne sait pas aller à la ville.

16 Malheur à toi, pays dont le roi est un enfant, et dont les princes mangent dès le matin!

17 Heureux toi, pays dont le roi est de race illustre, et dont les princes mangent au temps convenable, pour soutenir leurs forces, et non pour se livrer à la boisson!

18 Quand les mains sont paresseuses, la charpente s'affaisse; et quand les mains sont lâches, la maison a des gouttières.

19 On fait des repas pour se divertir, le vin rend la vie joyeuse, et l'argent répond à tout.

20 Ne maudis pas le roi, même dans ta pensée, et ne maudis pas le riche dans la chambre où tu couches; car l'oiseau du ciel emporterait ta voix, l'animal ailé publierait tes paroles.