1 Jaj Efraim részegei kevély koronájának és dicsõséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van.
2 Ímé, egy erõs és hatalmas [jõ] az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlõ erõs vizeknek áradása: földhöz veri kezével azt!
3 Lábbal tapodtatik meg Efraim részegeinek kevély koronája,
4 És úgy jár dicsõséges ékességének hervadó virága, a mely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés elõtt, a melyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli.
5 Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsõséges koszorúja népe maradékának;
6 És ítéletnek lelke annak, a ki az ítélõszékben ül, és erõsség azoknak, a kik visszanyomják a kapuig az ellenséget.
7 De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítõ italtól: pap és próféta tántorog részegítõ ital miatt, a bor elnyelte õket, szédülnek a részegítõ ital miatt, tántorognak a jövendõlátásban, és inognak az ítéletmondásban;
8 Mert minden asztal telve undok okádással, úgy hogy hely sincs a nélkül.
9 Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtõl elszakasztottakkal-é és a csecstõl elválasztottakkal-é?
10 Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi.
11 Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez,
12 Õ, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!
13 És lõn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tõrbe jussanak és megfogassanak!
14 Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, a mely Jeruzsálemben lakik.
15 Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jõ, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!
16 Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erõs alappal, a ki [benne] hisz, az nem fut!
17 És a jogosságot mérõkötéllé tevém, és az igazságot színlelõvé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket.
18 És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljõ, eltapod titeket,
19 S a hányszor eljõ, elragad titeket; mert minden reggel eljõ, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást;
20 Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szûk lesz az elrejtõzéskor.
21 Mert mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, a mely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát a mely hallatlan lesz.
22 És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett.
23 Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam', figyeljetek és hallgassátok beszédem'!
24 Hát mindig szánt-é a szántó, hogy vessen, és barázdálja és boronálja-é földét?
25 Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt, és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, és tönkölyt a szélére?
26 Így szoktatá õt rendre és tanítá Istene.
27 Mert nem cséplõ szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálczával;
28 A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti.
29 Ez is a seregek Urától származott: Õ ád csodás tanácsot és nagyságos bölcseséget!
1 Malheur à la couronne superbe des ivrognes d'Ephraïm, A la fleur fanée, qui fait l'éclat de sa parure, Sur la cime de la fertile vallée de ceux qui s'enivrent!
2 Voici venir, de la part du Seigneur, un homme fort et puissant, Comme un orage de grêle, un ouragan destructeur, Comme une tempête qui précipite des torrents d'eaux: Il la fait tomber en terre avec violence.
3 Elle sera foulée aux pieds, La couronne superbe des ivrognes d'Ephraïm;
4 Et la fleur fanée, qui fait l'éclat de sa parure, Sur la cime de la fertile vallée, Sera comme une figue hâtive qu'on aperçoit avant la récolte, Et qui, à peine dans la main, est aussitôt avalée.
5 En ce jour, l'Eternel des armées sera Une couronne éclatante et une parure magnifique Pour le reste de son peuple,
6 Un esprit de justice pour celui qui est assis au siège de la justice, Et une force pour ceux qui repoussent l'ennemi jusqu'à ses portes.
7 Mais eux aussi, ils chancellent dans le vin, Et les boissons fortes leur donnent des vertiges; Sacrificateurs et prophètes chancellent dans les boissons fortes, Ils sont absorbés par le vin, Ils ont des vertiges à cause des boissons fortes; Ils chancellent en prophétisant, Ils vacillent en rendant la justice.
8 Toutes les tables sont pleines de vomissements, d'ordures; Il n'y a plus de place. -
9 A qui veut-on enseigner la sagesse? A qui veut-on donner des leçons? Est-ce à des enfants qui viennent d'être sevrés, Qui viennent de quitter la mamelle?
10 Car c'est précepte sur précepte, précepte sur précepte, Règle sur règle, règle sur règle, Un peu ici, un peu là. -
11 Hé bien! c'est par des hommes aux lèvres balbutiantes Et au langage barbare Que l'Eternel parlera à ce peuple.
12 Il lui disait: Voici le repos, Laissez reposer celui qui est fatigué; Voici le lieu du repos! Mais ils n'ont point voulu écouter.
13 Et pour eux la parole de l'Eternel sera Précepte sur précepte, précepte sur précepte, Règle sur règle, règle sur règle, Un peu ici, un peu là, Afin qu'en marchant ils tombent à la renverse et se brisent, Afin qu'ils soient enlacés et pris.
14 Ecoutez donc la parole de l'Eternel, moqueurs, Vous qui dominez sur ce peuple de Jérusalem!
15 Vous dites: Nous avons fait une alliance avec la mort, Nous avons fait un pacte avec le séjour des morts; Quand le fléau débordé passera, il ne nous atteindra pas, Car nous avons la fausseté pour refuge et le mensonge pour abri.
16 C'est pourquoi ainsi parle le Seigneur, l'Eternel: Voici, j'ai mis pour fondement en Sion une pierre, Une pierre éprouvée, une pierre angulaire de prix, solidement posée; Celui qui la prendra pour appui n'aura point hâte de fuir.
17 Je ferai de la droiture une règle, Et de la justice un niveau; Et la grêle emportera le refuge de la fausseté, Et les eaux inonderont l'abri du mensonge.
18 Votre alliance avec la mort sera détruite, Votre pacte avec le séjour des morts ne subsistera pas; Quand le fléau débordé passera, Vous serez par lui foulés aux pieds.
19 Chaque fois qu'il passera, il vous saisira; Car il passera tous les matins, le jour et la nuit, Et son bruit seul donnera l'épouvante.
20 Le lit sera trop court pour s'y étendre, Et la couverture trop étroite pour s'en envelopper.
21 Car l'Eternel se lèvera comme à la montagne de Peratsim, Il s'irritera comme dans la vallée de Gabaon, Pour faire son oeuvre, son oeuvre étrange, Pour exécuter son travail, son travail inouï.
22 Maintenant, ne vous livrez point à la moquerie, De peur que vos liens ne soient resserrés; Car la destruction de tout le pays est résolue; Je l'ai appris du Seigneur, de l'Eternel des armées.
23 Prêtez l'oreille, et écoutez ma voix! Soyez attentifs, et écoutez ma parole!
24 Celui qui laboure pour semer laboure-t-il toujours? Ouvre-t-il et brise-t-il toujours son terrain?
25 N'est-ce pas après en avoir aplani la surface Qu'il répand de la nielle et sème du cumin; Qu'il met le froment par rangées, L'orge à une place marquée, Et l'épeautre sur les bords?
26 Son Dieu lui a enseigné la marche à suivre, Il lui a donné ses instructions.
27 On ne foule pas la nielle avec le traîneau, Et la roue du chariot ne passe pas sur le cumin; Mais on bat la nielle avec le bâton, Et le cumin avec la verge.
28 On bat le blé, Mais on ne le bat pas toujours; On y pousse la roue du chariot et les chevaux, Mais on ne l'écrase pas.
29 Cela aussi vient de l'Eternel des armées; Admirable est son conseil, et grande est sa sagesse.