1 Lõn pedig néhány nap múlva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson az õ feleségét, egy kecskegödölyét [vivén] néki, és monda: Bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá õt bemenni az õ atyja.

2 És monda annak atyja: Azt gondoltam, hogy gyûlölve gyûlölöd õt, azért odaadtam õt a te társadnak; de hát vajjon húga nem szebb-é nálánál? Legyen õ helyette most az a tied.

3 És monda néki Sámson: Teljesen igazam lesz most a Filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nékik.

4 És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén, a [rókák] farkait egymáshoz kötözé, és egy-egy csóvát tett [minden] két [rókának] farka közé.

5 És meggyújtá tûzzel a csóvákat, és beeresztette azokat a Filiszteusok gabonájába, és felgyújtá a gabonakalangyákat, az álló vetéseket, a szõlõket és az olajfaerdõket.

6 Akkor mondának a Filiszteusok: Ki cselekedte ezt? És mondák: Sámson, Thimneus veje, mert elvette [tõle] az õ feleségét, és adta azt az õ társának. Felmenének annakokáért a Filiszteusok, és megégeték az asszonyt és annak atyját tûzzel.

7 Sámson pedig monda nékik: Bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok.

8 És megverte õket keményen válluktól tomporukig, és lement és lakott Ethamban, a sziklabarlangban.

9 A Filiszteusok pedig felmentek, és megszállották Júdát, és Lehiben telepedtek le.

10 Akkor mondának a Júda férfiai: Miért jöttetek fel ellenünk? Azok pedig mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, mint õ cselekedett mi velünk.

11 Ekkor háromezer ember ment le Júdából Ethamba, a sziklabarlanghoz, és monda Sámsonnak: Nem tudod-é, hogy a Filiszteusok uralkodnak mi rajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Õ pedig monda nékik: A miképen cselekedtek õk velem, én is úgy cselekedtem velök.

12 És mondának néki: [Azért] jöttünk le, hogy megkötözzünk, és hogy a Filiszteusok kezébe adjunk téged. Sámson pedig monda nékik: Esküdjetek meg nékem, hogy ti nem rohantok reám.

13 És azok felelének néki, mondván: Nem! csak megkötözvén megkötözünk, és kezökbe adunk; de nem ölünk meg téged. Azután megkötözték õt két új kötéllel, és felvezették õt a kõszikláról.

14 És mikor Lehi felé közeledett, és a Filiszteusok [már] ujjongtak elébe: felindítá õt az Úrnak lelke, és olyanok lettek a karján levõ kötelek, mint a lenszálak, melyeket megperzsel a tûz és lemállottak a kötések kezeirõl.

15 És egy nyers szamárállcsontot talála, és kinyújtván kezét, felvevé azt, és agyonvert vele ezer embert.

16 És monda Sámson:

17 És mikor ezt elmondotta, elvetette kezébõl az állcsontot, és elnevezé azt a helyet Ramath-Lehinek.

18 Azután megszomjúhozék felette igen és felkiáltott az Úrhoz, és monda: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy gyõzelmet, és most szomjan [kell] meghalnom, és a körülmetéletlenek kezébe jutnom.

20 És ítélé [Sámson] Izráelt a Filiszteusok idejében húsz esztendeig.

1 Quelque temps après, à l'époque de la moisson des blés, Samson alla voir sa femme, et lui porta un chevreau. Il dit: Je veux entrer vers ma femme dans sa chambre. Mais le père de sa femme ne lui permit pas d'entrer.

2 J'ai pensé dit-il, que tu avais pour elle de la haine, et je l'ai donnée à ton compagnon. Est-ce que sa jeune soeur n'est pas plus belle qu'elle? Prends-la donc à sa place.

3 Samson leur dit: Cette fois je ne serai pas coupable envers les Philistins, si je leur fais du mal.

4 Samson s'en alla. Il attrapa trois cents renards, et prit des flambeaux; puis il tourna queue contre queue, et mit un flambeau entre deux queues, au milieu.

5 Il alluma les flambeaux, lâcha les renards dans les blés des Philistins, et embrasa les tas de gerbes, le blé sur pied, et jusqu'aux plantations d'oliviers.

6 Les Philistins dirent: Qui a fait cela? On répondit: Samson, le gendre du Thimnien, parce que celui-ci lui a pris sa femme et l'a donnée à son compagnon. Et les Philistins montèrent, et ils la brûlèrent, elle et son père.

7 Samson leur dit: Est-ce ainsi que vous agissez? Je ne cesserai qu'après m'être vengé de vous.

8 Il les battit rudement, dos et ventre; puis il descendit, et se retira dans la caverne du rocher d'Etam.

9 Alors les Philistins se mirent en marche, campèrent en Juda, et s'étendirent jusqu'à Léchi.

10 Les hommes de Juda dirent: Pourquoi êtes-vous montés contre nous? Ils répondirent: Nous sommes montés pour lier Samson, afin de le traiter comme il nous a traités.

11 Sur quoi trois mille hommes de Juda descendirent à la caverne du rocher d'Etam, et dirent à Samson: Ne sais-tu pas que les Philistins dominent sur nous? Que nous as-tu donc fait? Il leur répondit: Je les ai traités comme ils m'ont traité.

12 Ils lui dirent: Nous sommes descendus pour te lier, afin de te livrer entre les mains des Philistins. Samson leur dit: Jurez-moi que vous ne me tuerez pas.

13 Ils lui répondirent: Non; nous voulons seulement te lier et te livrer entre leurs mains, mais nous ne te ferons pas mourir. Et ils le lièrent avec deux cordes neuves, et le firent sortir du rocher.

14 Lorsqu'il arriva à Léchi, les Philistins poussèrent des cris à sa rencontre. Alors l'esprit de l'Eternel le saisit. Les cordes qu'il avait aux bras devinrent comme du lin brûlé par le feu, et ses liens tombèrent de ses mains.

15 Il trouva une mâchoire d'âne fraîche, il étendit sa main pour la prendre, et il en tua mille hommes.

16 Et Samson dit: Avec une mâchoire d'âne, un monceau, deux monceaux; Avec une mâchoire d'âne, j'ai tué mille hommes.

17 Quand il eut achevé de parler, il jeta de sa main la mâchoire. Et l'on appela ce lieu Ramath-Léchi.

18 Pressé par la soif, il invoqua l'Eternel, et dit: C'est toi qui as permis par la main de ton serviteur cette grande délivrance; et maintenant mourrais je de soif, et tomberais-je entre les mains des incirconcis?

19 Dieu fendit la cavité du rocher qui est à Léchi, et il en sortit de l'eau. Samson but, son esprit se ranima, et il reprit vie. C'est de là qu'on a appelé cette source En-Hakkoré; elle existe encore aujourd'hui à Léchi.

20 Samson fut juge en Israël, au temps des Philistins, pendant vingt ans.