1 Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felõl, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.

2 Fogadást tõn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az õ városait.

3 És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé õket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.

4 És elindulának a Hór hegyétõl a veres tengerhez vivõ úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.

5 És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.

6 Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népébõl.

7 Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.

8 És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tûzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.

9 Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltûzé azt póznára. És lõn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

10 Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.

11 Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb elõtt vala napkelet felõl.

12 Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.

13 Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon [vizén] túl, a mely van a pusztában, és kijõ az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.

14 Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébrõl Szúfában, és a patakokról Arnonnál,

15 És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dûl.

16 És onnét Béérbe [menének]. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyûjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.

17 Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jõjj fel óh kút! énekeljetek néki!

18 Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép elõkelõi vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába [menének].

19 És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélbõl Bámóthba.

20 Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, [onnan] a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.

21 És külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:

22 Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezõre, sem szõlõre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.

23 De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az õ határán, sõt egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.

24 És megveré õt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erõs vala az Ammon fiainak határa.

25 És elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;

26 Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak elõbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezébõl Arnonig.

27 Azért mondják a példabeszédmondók: Jõjjetek Hesbonba! Építtessék és erõsíttessék Szíhon városa!

28 Mert tûz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak [városát], Arnon magaslatainak urait.

29 Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta õ fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.

30 De mi lövöldöztük õket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.

31 Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.

32 És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiûzé az Emoreust, a ki ott vala.

33 Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivõ úton. És kijöve Og, Básán királya õ ellenök, õ és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.

34 Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt, és egész népét, és az õ földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.

35 Megverék azért õt és az õ fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belõle; és elfoglalák az õ földét.

1 Le roi d'Arad, Cananéen, qui habitait le midi, apprit qu'Israël venait par le chemin d'Atharim. Il combattit Israël, et emmena des prisonniers.

2 Alors Israël fit un voeu à l'Eternel, et dit: Si tu livres ce peuple entre mes mains, je dévouerai ses villes par interdit.

3 L'Eternel entendit la voix d'Israël, et livra les Cananéens. On les dévoua par interdit, eux et leurs villes; et l'on nomma ce lieu Horma.

4 Ils partirent de la montagne de Hor par le chemin de la mer Rouge, pour contourner le pays d'Edom. Le peuple s'impatienta en route,

5 et parla contre Dieu et contre Moïse: Pourquoi nous avez-vous fait monter hors d'Egypte, pour que nous mourions dans le désert? car il n'y a point de pain, et il n'y a point d'eau, et notre âme est dégoûtée de cette misérable nourriture.

6 Alors l'Eternel envoya contre le peuple des serpents brûlants; ils mordirent le peuple, et il mourut beaucoup de gens en Israël.

7 Le peuple vint à Moïse, et dit: Nous avons péché, car nous avons parlé contre l'Eternel et contre toi. Prie l'Eternel, afin qu'il éloigne de nous ces serpents. Moïse pria pour le peuple.

8 L'Eternel dit à Moïse: Fais-toi un serpent brûlant, et place-le sur une perche; quiconque aura été mordu, et le regardera, conservera la vie.

9 Moïse fit un serpent d'airain, et le plaça sur une perche; et quiconque avait été mordu par un serpent, et regardait le serpent d'airain, conservait la vie.

10 Les enfants d'Israël partirent, et ils campèrent à Oboth.

11 Ils partirent d'Oboth et ils campèrent à Ijjé-Abarim, dans le désert qui est vis-à-vis de Moab, vers le soleil levant.

12 De là ils partirent, et ils campèrent dans la vallée de Zéred.

13 De là ils partirent, et ils campèrent de l'autre côté de l'Arnon, qui coule dans le désert en sortant du territoire des Amoréens; car l'Arnon est la frontière de Moab, entre Moab et les Amoréens.

14 C'est pourquoi il est dit dans le livre des Guerres de l'Eternel: ...Vaheb en Supha, et les torrents de l'Arnon,

15 et le cours des torrents, qui s'étend du côté d'Ar et touche à la frontière de Moab.

16 De là ils allèrent à Beer. C'est ce Beer, où l'Eternel dit à Moïse: Rassemble le peuple, et je leur donnerai de l'eau.

17 Alors Israël chanta ce cantique: Monte, puits! Chantez en son honneur!

18 Puits, que des princes ont creusé, Que les grands du peuple ont creusé, Avec le sceptre, avec leurs bâtons! Du désert ils allèrent à Matthana;

19 de Matthana, à Nahaliel; de Nahaliel, à Bamoth;

20 de Bamoth, à la vallée qui est dans le territoire de Moab, au sommet du Pisga, en regard du désert.

21 Israël envoya des messagers à Sihon, roi des Amoréens, pour lui dire:

22 Laisse-moi passer par ton pays; nous n'entrerons ni dans les champs, ni dans les vignes, et nous ne boirons pas l'eau des puits; nous suivrons la route royale, jusqu'à ce que nous ayons franchi ton territoire.

23 Sihon n'accorda point à Israël le passage sur son territoire; il rassembla tout son peuple, et sortit à la rencontre d'Israël, dans le désert; il vint à Jahats, et combattit Israël.

24 Israël le frappa du tranchant de l'épée et s'empara de son pays depuis l'Arnon jusqu'au Jabbok, jusqu'à la frontière des enfants d'Ammon; car la frontière des enfants d'Ammon était fortifiée.

25 Israël prit toutes les villes, et s'établit dans toutes les villes des Amoréens, à Hesbon et dans toutes les villes de son ressort.

26 Car Hesbon était la ville de Sihon, roi des Amoréens; il avait fait la guerre au précédent roi de Moab, et lui avait enlevé tout son pays jusqu'à l'Arnon.

27 C'est pourquoi les poètes disent: Venez à Hesbon! Que la ville de Sihon soit rebâtie et fortifiée!

28 Car il est sorti un feu de Hesbon, Une flamme de la ville de Sihon; Elle a dévoré Ar-Moab, Les habitants des hauteurs de l'Arnon.

29 Malheur à toi, Moab! Tu es perdu, peuple de Kemosch! Il a fait de ses fils des fuyards, Et il a livré ses filles captives A Sihon, roi des Amoréens.

30 Nous avons lancé sur eux nos traits: De Hesbon à Dibon tout est détruit; Nous avons étendu nos ravages jusqu'à Nophach, Jusqu'à Médeba.

31 Israël s'établit dans le pays des Amoréens.

32 Moïse envoya reconnaître Jaezer; et ils prirent les villes de son ressort, et chassèrent les Amoréens qui y étaient.

33 Ils changèrent ensuite de direction, et montèrent par le chemin de Basan. Og, roi de Basan, sortit à leur rencontre, avec tout son peuple, pour les combattre à Edréi.

34 L'Eternel dit à Moïse: Ne le crains point; car je le livre entre tes mains, lui et tout son peuple, et son pays; tu le traiteras comme tu as traité Sihon, roi des Amoréens, qui habitait à Hesbon.

35 Et ils le battirent, lui et ses fils, et tout son peuple, sans en laisser échapper un seul, et ils s'emparèrent de son pays.