1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

6 Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]

7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

8 Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.

11 Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,

12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.

16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,

17 A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;

18 Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.

19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

22 A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.

1 Mein Kind, willst du meine Rede annehmen und meine Gebote bei dir behalten,

2 so laß dein Ohr auf Weisheit achthaben und neige dein Herz mit Fleiß dazu.

3 Denn so du mit Fleiß danach rufest und darum betest,

4 so du sie suchest wie Silber und forschest sie wie die Schätze,

5 alsdann wirst du die Furcht des HErrn vernehmen und Gottes Erkenntnis finden.

6 Denn der HErr gibt Weisheit, und aus seinem Munde kommt Erkenntnis und Verstand.

7 Er läßt‘s den Aufrichtigen gelingen und beschirmet die Frommen

8 und behütet die, so recht tun, und bewahret den Weg seiner Heiligen.

9 Dann wirst du verstehen Gerechtigkeit und Recht und Frömmigkeit und allen guten Weg.

10 Wo die Weisheit dir zu Herzen gehet, daß du gerne lernest,

11 so wird dich guter Rat bewahren und Verstand wird dich behüten,

12 daß du nicht geratest auf den Weg der Bösen noch unter die verkehrten Schwätzer,

13 die da verlassen die rechte Bahn und gehen finstere Wege,

14 die sich freuen, Böses zu tun, und sind fröhlich in ihrem bösen, verkehrten Wesen,

15 welche ihren Weg verkehren und folgen ihrem Abwege;

16 daß du nicht geratest an eines andern Weib, und die nicht dein ist, die glatte Worte gibt

17 und verläßt den Herrn ihrer Jugend und vergisset den Bund ihres Gottes;

18 denn ihr Haus neiget sich zum Tode und ihre Gänge zu den Verlornen;

19 alle, die zu ihr eingehen, kommen nicht wieder und ergreifen den Weg des Lebens nicht:

20 auf daß du wandelst auf gutem Wege und bleibest auf der rechten Bahn.

21 Denn die Gerechten werden im Lande wohnen, und die Frommen werden drinnen bleiben;

22 aber die GOttlosen werden aus dem Lande gerottet, und die Verächter werden draus vertilget.