1 Az idõsb embert ne dorgáld meg, hanem intsed mint atyádat; az ifjabbakat mint atyádfiait;2 Az idõsb asszonyokat mint anyákat; az ifjabbakat mint nõtestvéreidet, teljes tisztasággal.3 Az özvegyasszonyokat, a kik valóban özvegyek, tiszteld.4 Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy elsõ sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélõk, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten elõtt.5 A valóban özvegy és magára hagyatott asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal.6 A bujálkodó pedig élvén megholt.7 És ezeket hirdesd, hogy feddhetetlenek legyenek.8 Ha pedig valaki az övéirõl és fõképen az õ házanépérõl gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.9 Özvegyasszonyul hatvan éven alul levõ meg ne választassék; egy férj felesége lett légyen,10 A kinek jó cselekedetekrõl bizonysága van; ha gyermeket nevelt, ha vendéglátó volt, ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített, ha minden jó cselekedetben foglalatos vala.11 A fiatalabb özvegyasszonyokat pedig mellõzd; mert ha gerjedeznek Krisztus ellenére, férjhez akarnak menni:12 Ezeknek ítélete megvan, mivelhogy az elsõ hitet megvetették.13 Egyszersmind pedig dologkerülõk [lévén], megtanulják a házról-házra való járogatást; sõt nemcsak dologkerülõk, hanem fecsegõk is és más dolgába avatkozók, olyanokat szólván, a miket nem kellene.14 Akarom tehát, hogy a fiatalabbak férjhez menjenek, gyermekeket szûljenek, háztartást vigyenek, és semminemû alkalmat se adjanak az ellenségnek a szidalmazásra.15 Mert némelyek már elhajlottak a Sátánhoz.16 Ha valamely hívõ férfinak vagy nõnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, a kik valóban özvegyek.17 A jól forgolódó presbiterek kettõs tisztességre méltattassanak, fõképen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak.18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.19 Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra.20 A vétkeseket mindenek elõtt fedd meg, hogy a többiek is megfélemljenek.21 Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra és a kiválasztott angyalokra, hogy ezeket tartsd meg elõítélet nélkül, semmit sem cselekedvén részrehajlásból.22 A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bûneiben; tenmagadat tisztán tartsd.23 Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintetbõl.24 Némely embereknek a bûnei nyilvánvalók, elõttök mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is.25 Hasonlóképen a jó cselekedetek is nyilvánvalók; és a melyek másképen vannak, azok sem titkolhatók el.

1 Kaua e whakatupehupehu ki te kaumatua; engari ata korerotia atu ano he matua; ko nga taitamariki hoki ano he teina;2 Ko nga ruruhi ano he whaea; ko nga wahine taitamariki ano he tuahine, i runga i nga whakaaro ma katoa.3 Whakahonoretia nga pouaru, ara nga tino pouaru.4 Ki te mea ia he tamariki, he mokopuna ranei a tetahi pouaru, kia whakaakona ratou i te tuatahi kia whakaaro tika ki to ratou whare ake, kia utua hoki ta nga matua; he mea pai hoki tenei, he mea e manakohia ana i te aroaro o te Atua.5 Na ko te tino pouaru, ko te mea mokemoke, e tumanako ana ia ki te Atua, e mau tonu ana ki nga inoi, ki nga karakia, i te po, i te ao.6 Ko te pouaru ia e whai ana ki nga ahuareka a te tinana he tupapaku ia, ahakoa ora.7 Akona atu enei mea, kei ekengia ratou e te kupu.8 Engari ki te kore tetahi e whakaaro ki ona ake, a ki te hunga rawa ano o tona whare, kua whakakahoretia e ia te whakapono, a he kino atu tana i ta te tangata whakaponokore.9 Kaua tetahi e whakaurua ki te rarangi o nga pouaru i te mea kahore ano ona tau i ona tekau, hei te wahine i tuturu ki te tane kotahi,10 Hei te mea e whakaaetia ana ana mahi pai; mehemea ia i whakatupu tamariki, mehemea ia i atawhai manuhiri, mehemea i horoi i nga waewae o te hunga tapu, mehemea i manaaki i te hunga e tukinotia ana, mehemea ia i whai ki nga mahi pai katoa.11 Ko nga pouaru taitamariki ia me whakarere; ki te tupu hoki to ratou whakaaro poauau takahi i ta te Karaiti, ka hiahia ki te marena;12 Ka tau te he ki a ratou, no te mea kua whakarerea e ratou to ratou whakapono tuatahi.13 Ka ako ano hoki ratou ki te noho mangere, ki te haereere noa ki tetahi whare, ki tetahi whare: a ehara i te mea ko te mangere kau, he mate korerorero ano ia to ratou, he pokanoa ki ta tera, ki ta tera, ko ta ratou e korero ai ko nga mea e kore e tika.14 Koia ahau ka mea ai kia marena nga pouaru taitamariki, kia whanau tamariki, kia tohutohu i nga mea o te whare, kia kaua e hoatu ki te hoariri tetahi take tawai:15 Kua tahuri ke nei hoki etahi ki te whai i a Hatana.16 Ki te mea he pouaru a tetahi tangata whakapono, a tetahi wahine whakapono ranei, mana ano ratou e atawhai, kaua hoki te hahi e whakataimahatia; ko ana hoki e atawhai ai ko nga tino pouaru.17 Kia nui ake te honore mo nga kaumatua e tohutohu pai ana; engari rawa ia mo te hunga ko ta ratou nei mahi ko te kupu, ko te whakaako.18 E mea ana hoki te karaipiture, Kaua e whakamokatia te mangai o te kau patu witi: me tenei hoki, Ka tika te utu mo te kaimahi.19 Kaua e whakarongo ki te whakawa mo te kaumatua, kia puta ra ano i nga mangai o etahi kaiwhakaatu tokorua, tokotoru ranei.20 Ko te hunga hara riria i te aroaro o te katoa, kia mataku ai hoki era atu.21 Ko taku kupu nui tenei ki a koe i te aroaro o te Atua, o Karaiti Ihu hoki, a o nga anahera whiriwhiri, puritia enei mea, kaua e pokaia he tikanga, kaua e mahi i runga i te whakahoa.22 Kei hohoro te whakapa i nga ringaringa ki tetahi tangata, kaua ano e uru ki nga hara o te tangata ke: kia mau tou harakore.23 Kati tou inu wai; engari hei te waina mau, kia iti, hei mea mo tou puku, mo ou mate e honohono na.24 Ko nga hara o etahi tangata marama noa ake, e haere ana i mua ki te whakawakanga; ko o etahi ia e whai mai ana i muri i a ratou.25 Waihoki ko nga mahi pai e marama noa ake ana; a, ko nga mea e rere ke ana e kore e taea te huna.