1 Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felõl, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.

2 Fogadást tõn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az õ városait.

3 És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé õket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.

4 És elindulának a Hór hegyétõl a veres tengerhez vivõ úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.

5 És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.

6 Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népébõl.

7 Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.

8 És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tûzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.

9 Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltûzé azt póznára. És lõn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

10 Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.

11 Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb elõtt vala napkelet felõl.

12 Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.

13 Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon [vizén] túl, a mely van a pusztában, és kijõ az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.

14 Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébrõl Szúfában, és a patakokról Arnonnál,

15 És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dûl.

16 És onnét Béérbe [menének]. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyûjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.

17 Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jõjj fel óh kút! énekeljetek néki!

18 Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép elõkelõi vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába [menének].

19 És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélbõl Bámóthba.

20 Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, [onnan] a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.

21 És külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:

22 Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezõre, sem szõlõre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.

23 De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az õ határán, sõt egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.

24 És megveré õt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erõs vala az Ammon fiainak határa.

25 És elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;

26 Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak elõbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezébõl Arnonig.

27 Azért mondják a példabeszédmondók: Jõjjetek Hesbonba! Építtessék és erõsíttessék Szíhon városa!

28 Mert tûz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak [városát], Arnon magaslatainak urait.

29 Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta õ fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.

30 De mi lövöldöztük õket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.

31 Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.

32 És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiûzé az Emoreust, a ki ott vala.

33 Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivõ úton. És kijöve Og, Básán királya õ ellenök, õ és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.

34 Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt, és egész népét, és az õ földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.

35 Megverék azért õt és az õ fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belõle; és elfoglalák az õ földét.

1 Då nu konungen i Arad, kananéen, som bodde i Sydlandet, hörde att Israel var i antågande på Atarimvägen, gav han sig i strid med Israel och tog några av dem till fånga.

2 Då gjorde Israel ett löfte åt HERREN och sade: »Om du giver detta folk i min hand, så skall jag giva deras städer till spillo.»

3 Och HERREN hörde Israels röst och gav kananéerna i deras hand, och de gåvo dem och deras städer till spillo; så fick stället namnet Horma.

4 Och de bröto upp från berget Hor och togo vägen åt Röda havet till, för att gå omkring Edoms land. Men under vägen blev folket otåligt.

5 Och folket talade emot Gud och emot Mose och sade: »Varför haven I fört oss upp ur Egypten, så att vi måste dö i öknen? Här finnes ju varken bröd eller vatten, och vår själ vämjes vid den usla föda vi få.»

6 Då sände HERREN giftiga ormar bland folket, och dessa stungo folket; och mycket folk i Israel blev dödat.

7 Då kom folket till Mose och sade: »Vi hava syndat därmed att vi talade mot HERREN och mot dig. Bed till HERREN att han tager bort dessa ormar ifrån oss.» Och Mose bad för folket.

8 Då sade HERREN till Mose: »Gör dig en orm och sätt upp den på en stång; sedan må var och en som har blivit ormstungen se på den, så skall han bliva vid liv.»

9 Då gjorde Mose en orm av koppar och satte upp den på en stång; när sedan någon hade blivit stungen av en orm, såg han upp på kopparormen och blev så vid liv.

10 Och Israels barn bröto upp och lägrade sig i Obot;

11 och från Obot bröto de upp och lägrade sig vid Ije-Haabarim i öknen som ligger framför Moab, österut.

12 Därifrån bröto de upp och lägrade sig i Sereds dal.

13 Därifrån bröto de upp och lägrade sig på andra sidan Arnon, där denna bäck från amoréernas område, där den har runnit upp, flyter fram i öknen; ty Arnon är Moabs gräns och flyter fram mellan Moabs land och amoréernas.

14 Därför heter det i »Boken om HERRENS krig»: »Vaheb i Sufa och dalarna där Arnon går fram,

15 och dalarnas sluttning, som sänker sig mot Ars bygd och stöder sig mot Moabs gräns.»

16 Därifrån drogo de till Beeri om brunnen där var det som HERREN sade till Mose: »Församla folket, så vill jag giva dem vatten.»

17 Då sjöng Israel denna sång: »Flöda, du brunn! Ja, sjungen om den,

18 om brunnen som furstar grävde, som folkets ypperste borrade, med spiran, med sina stavar.

19 Från öknen drogo de till Mattana, från Mattana till Nahaliel, från: Nahaliel till Bamot,

20 från Bamot till den dal som ligger: på Moabs mark uppe på Pisga, där man kan se ut över ödemarken.

21 Och Israel skickade sändebud till Sihon, amoréernas konung, och lät säga:

22 »Låt mig taga genom ditt land. Vi skola icke vika av ifrån vägen in i åkrar eller vingårdar, och icke dricka vatten ur brunnarna. Stora vägen skola vi gå, till dess vi hava kommit igenom ditt område.»

23 Men Sihon tillstadde icke Israel att tåga genom sitt område, utan församlade allt sitt folk och drog ut mot Israel i öknen, till dess han kom till Jahas; där gav han sig i strid med Israel.

24 Men Israel slog honom med svärdsegg och intog hans land från Arnon ända till Jabbok, ända till Ammons barns land, ty Ammons barns gräns var befäst.

25 Och Israel intog alla städerna där; och Israel bosatte sig i amoréernas alla städer, i Hesbon och alla underlydande orter.

26 Hesbon var nämligen Sihons, amoréernas konungs, stad, ty denne hade fört krig med den förre konungen i Moab och tagit ifrån honom hela hans land ända till Arnon.

27 Därför säga skalderna: »Kommen till Hesbon! Byggas och befästas skall Sihons stad.

28 Ty eld gick ut från Hesbon, en låga från Sihons stad; den förtärde Ar i Moab, dem som bodde på Arnons höjder.

29 Ve dig, Moab! Förlorat är du, Kemos' folk! Han lät sina söner bliva slagna på flykten och sina döttrar föras bort i fångenskap, bort till amoréernas konung, Sihon.

30 Vi sköto ned dem -- förlorat var Hesbon, landet ända till Dibon; vi härjade ända till Nofa, Nofa, som når till Medeba.»

31 Så bosatte sig då Israel i amoréernas land.

32 Och Mose sände ut och lät bespeja Jaeser, och de intogo dess underlydande orter; och han fördrev amoréerna som bodde där.

33 Sedan vände de sig åt annat hål. och drogo upp åt Basan till. Och Og, konungen i Basan, drog med allt sitt folk ut till strid mot dem, till Edrei.

34 Men HERREN sade till Mose: »Frukta icke för honom, ty i din hand har jag givit honom och allt hans folk och hans land. Och du skall göra med honom på samma sätt som du gjorde med Sihon, amoréernas konung, som bodde i Hesbon.»

35 Och de slogo honom jämte hans söner och allt hans folk, och läto ingen av dem slippa undan. Så intogo de hans land.