1 És gyûlének az Izráeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba, mondván: Ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk;2 Ezelõtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, a ki az Izráelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad Istened néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izráelen.3 Elmenének azért mindnyájan az Izráel vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tõn Dávid velök Hebronban az Úr elõtt; és királylyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.4 Elméne akkor Dávid és az egész Izráel Jeruzsálembe; ez Jebus (ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai).5 És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De megvevé Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa;6 Mert ezt mondotta vala Dávid: A ki legelõször egy Jebuzeust levág, elõljáró és vezér legyen. Felméne azért legelõször Joáb, a Séruja fia; és lõn elõljáróvá.7 Azután lakék Dávid a várban, azért nevezék azt Dávid városának.8 És megépíté Dávid a várost Millótól fogva egészen körül; Joáb pedig megépíté a városnak maradékát.9 És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala õ vele.10 Ezek pedig a hõsök elõljárói, a kik Dávid mellett valának, a kik erõsen forgolódának vele az õ királyságáért egész Izráellel, hogy királylyá válaszszák õt Izráel felett, az Úr beszéde szerint.11 Ezek számszerint a hõsök, a kik Dávid körül valának: Jásobeám, Hakhmoni fia, a harmincznak elõljárója; ez emelte vala fel az õ kopjáját háromszáz ellen, a kiket egyszerre megsebesíte.12 Ezután Eleázár, az Ahóhita Dódó fia; a ki a három hõs közül [egy] vala.13 Õ vala Dáviddal Pasdamimban, a hová összegyûlének a Filiszteusok viadalra. Egy darab föld árpával vala tele, és a nép elmenekült a Filiszteusok elõl.14 De õk megállának ott annak a darab földnek a közepén, és megtartották azt, és megverék a Filiszteusokat, és az Úr megszabadítá õket nagy szabadítással.15 Továbbá, mikor alámentek hárman a harmincz fõember közül Dávidhoz, a kõsziklához, az Adullám barlangjába; a Filiszteusok pedig tábort járának a Réfaim völgyben.16 (Dávid az erõsségben vala akkor, a Filiszteusok hada pedig Bethlehemnél.)17 Kivána Dávid [vizet,] és monda: Óh, ki adhatna nékem innom a Bethlehem kapuja elõtt való forrásnak vizébõl!18 Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán, és vizet merítének a Bethlehem forrásából, mely a kapu elõtt vala, és felvivék, és menének Dávidhoz; de Dávid nem akara inni, hanem kitölté azt az Úrnak.19 És monda: Távoztassa el tõlem az én Istenem, hogy ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak vérét igyam-é meg, a kik életöket halálra vetették? Mert õk ezt életök veszedelmével hozták. És [semmiképen] nem akara inni. Ezt cselekedé a három hõs.20 És Abisai, a Joáb testvére vala e háromnak elõljárója; õ ragadott vala dárdát háromszáz ellen, [a kiket] megsebesíte; és õ volt a leghíresebb a három között.21 A három közül a kettõnél híresebb vala, azért volt azok elõljárója; de azért [egymaga] még sem ért föl a hárommal.22 Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelbõl, a ki nagy dolgokat cselekedék; õ ölte meg Moáb két oroszlánját, és õ méne alá a verembe, s ölte meg az oroszlánt, mikor havas idõ volt.23 Ugyanez ölé meg az Égyiptombeli férfit, akinek magassága öt sing volt, és oly dárda vala az Égyiptombeli férfiú kezében, mint a szövõ zugoly. Szembeszálla vele egy pálczával, s kiragadá az Égyiptombeli ember kezébõl a dárdát, és saját dárdájával általveré.24 Ezeket cselekedte Benája, a Jojada fia, a ki híres vala a három hõs között.25 Híres vala õ a harmincz között, de azzal a hárommal nem ért fel. És elõljáróvá tevé õt Dávid a tanácsosok között.26 A seregnek pedig [ezek] vitézei: Asael, a Joáb testvére; Elhanán, Dódónak fia, ki Bethlehembeli vala.27 Haróritból való Sammót, Pélomból való Héles,28 Tékoabeli Hira, Ikkés fia, Anatótbeli Abiézer,29 Húsatbeli Sibbékai, Ahóhitbeli Hirai.30 Nétofátbeli Maharai, Nétofátbeli Héled, Bahána fia;31 Ittai, Ribai fia, a Benjámin fiainak Gibea városából való; Pirátonbeli Benája;32 Húrai, a Gaás völgyébõl való; Arbátbeli Abiel;33 Baharumi Azmávet, Saálbonitbeli Eliáhba;34 Gisonbeli Hásem fiai: Jonathán, Hararitbeli Ságé fia.35 Hararitbeli Ahiám, Sákár fia; Elifál, Úr fia,36 Mekerátbeli Héfer, Pélonbeli Ahija,37 Kármelbõl való Hésró, Naárai, Ezbái fia,38 Jóel, Nátán testvére; Mibhár, Géri fia;39 Sélek, Ammon nemzetségébõl való; Berótbeli Naárai, Joábnak, a ki Séruja fia vala, fegyverhordozója;40 Itrébeli Hira, Itrébeli Gáreb,41 Hitteus Uriás, Zabád, Ahlai fia;42 Hadina, a Rúben nemzetségébõl való Siza fia, ki a Rúbeniták elõljárója vala, és vele harminczan valának.43 Hanán, Maaka fia, és Mitnibeli Jósafát,44 Asterátbeli Uzzija; Sáma és Jéhiel, Aroerbeli Hótám fiai.45 Jidiháel, Simri fia, és az õ testvére, Joha, Tisibeli.46 Mihávimbeli Eliel, Jéribai és Jósávia, Elnaám fia, és Jitma, Moáb nemzetségébõl való.47 Eliel és Obed és Jaásiel, Mésóbájából valók.

1 Todo o Israel se reuniu com Davi em Hebron, e disse: Vê: nós somos teus ossos e tua carne.2 Já antes, quando Saul era rei, eras tu que conduzias os destinos de Israel. O Senhor, teu Deus, te disse: És tu que apascentarás Israel, meu povo, e serás tu o chefe de Israel, meu povo.3 Assim todos os anciãos de Israel vieram para junto do rei em Hebron, e Davi concluiu um pacto com eles em Hebron, diante do Senhor; e eles ungiram-no rei de Israel, segundo a palavra do Senhor, pronunciada por Samuel.4 Foi Davi com todo o Israel contra Jerusalém, isto é, Jebus, onde estavam os jebuseus, habitantes da terra.5 Os jebuseus disseram a Davi: Aqui tu não entrarás. Mas Davi se apoderou da fortaleza de Sião, isto é, da cidade de Davi.6 O primeiro, disse ele, seja quem for, que vencer os jebuseus, tornar-se-á chefe e príncipe. O primeiro que subiu foi Joab, filho de Sarvia, e tornou-se chefe.7 Davi instalou-se na fortaleza; é por isso que a chamaram cidade de Davi.8 Ele fortificou a cidade ao redor, desde Milo até seus arredores, e Joab restaurou o resto da cidade.9 Davi tornou-se cada vez maior, e o Deus dos exércitos estava com ele.10 Eis os chefes dos heróis que estavam a serviço de Davi e que o ajudaram com todo o Israel a assegurar seu domínio, a fim de fazê-lo rei, segundo a palavra do Senhor, com respeito a Israel.11 Eis o número dos heróis que estavam a serviço de Davi: Jesbaão, chefe dos trinta: ele brandiu sua lança contra trezentos homens e os abateu de uma só vez.12 Depois deste, Eleazar, filho de Dodo, o aoíta, um dos três heróis.13 Estava ele com Davi em Fesdomim, onde os filisteus se tinham reunido para o combate. Lá havia uma terra plantada de cevada, e o exército fugia diante dos filisteus.14 Eles se postaram no meio do campo, defenderam-no e destroçaram os filisteus; e o Senhor assegurou uma grande vitória.15 Três dos trinta capitães desceram à rocha, para perto de Davi, junto da caverna de Odolão, enquanto o acampamento dos filisteus estava levantado no vale dos refains.16 Ora, Davi estava na caverna e havia uma guarnição de filisteus em Belém.17 Davi exprimiu um desejo: Quem me dará de beber, disse ele, da água da cisterna que está às portas de Belém?18 Os três homens atravessaram acampamento dos filisteus e tiraram água da cisterna que está à porta de Belém. Eles tomaram e a levaram a Davi, mas Davi não quis bebê-la e fez dela uma libação ao Senhor:19 Deus me livre, disse ele, de beber semelhante coisa! Haveria eu de beber o sangue desses homens? Pois foi arriscando a própria vida que ma trouxeram. E recusou bebê-la. Eis o que fizeram esses três bravos.20 Abisai, irmão de Joab, era o chefe dos três; brandiu sua lança contra trezentos homens; matou-os e adquiriu um nome entre os três.21 Era o mais considerado da segunda tríade e foi o seu chefe, mas não se igualou aos três primeiros;22 Banaias, filho de Jojada, homem de valor e rico em altos feitos, originário de Cabseel, foi o que venceu os dois filhos de Ariel, de Moab. Foi ele também quem desceu e matou o leão na cisterna, num dia em que nevava.23 Foi ele ainda quem venceu um egípcio de cinco côvados de altura; esse egípcio tinha na mão uma lança semelhante a um cilindro de tear de tecelão. Foi contra ele com um bordão, arrancou-lhe a lança das mãos e o matou com a própria lança.24 Eis o que fez Banaias, filho de Jojada, que foi célebre entre os três valentes.25 Era mais considerado que os trinta; todavia não se igualou aos três. Davi o colocou à testa de sua guarda.26 Valentes homens do exército: Asael, irmão de Joab; Elcanã, filho de Dodo, de Belém;27 Samot, de Aori; Heles, de Falon:28 Hira, filho de Aces, de Técua;29 Abieser, de Anatot; Sobocai, o husatita; Ilai, o aoíta; Maarai, de Netofa;30 Heled, filho de Baana, de Netofa;31 Etai, filho de Ribai, de Gabaa, dos filhos de Benjamim; Banaia, de Faraton;32 Hurai, dos vales de Gaas; Abiel, de Araba; Azmavet, de Baurão; Eliaba, de Salabon; Bené-Assem de Gezon;33 Jonatã, filho de Sage, de Arar;34 Aião, filho de Sacar, de Arar;35 Elifal, filho de Ur; Hefer, de Mequera;36 Aia, de Felon; Hesro, de Carmelo;37 Naarai, filho de Asbai; Joel, irmão de Natã;38 Mibaar, filho de Agarai;39 Selec, o amonita; Naarai, de Berot, escudeiro de Joab, filho de Sarvia;40 Ira, de Jeter; Gareb, de Jeter;41 Urias, o hiteu; Zabad, filho de Ooli;42 Adina, filho de Siza, filho de Rubem, chefe dos rubenitas, e com ele trinta homens;43 Hanã, filho de Maaca; Josafá, de Matã;44 Ozías, de Astarot; Sarna e Jeiel, filhos de Hotão, de Aroer;45 Jediel, filho de Samri; Joa, seu irmão, o tosaíta;46 Eliel, de Maum; Jeribai e Josaia, filhos de Elnaem; Jetma, o moabita;47 Eliel, Obed e Jasiel, de Masobia.