1 Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstbõl csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyûjtésére, és a táborok megindítására.3 És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyûljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.5 Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felõl táboroznak.6 Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felõl táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.7 Mikor pedig összegyûjtitek a gyülekezetet, [egyszerûen] kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.9 És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is [azokkal] a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektõl.10 A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égõáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetõül a ti Istenetek elõtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.11 Vala pedig a második esztendõben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhõ a bizonyság hajlékáról.12 És elindulának Izráel fiai az õ menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhõ Párán pusztájában.13 Elindulának azért elõször az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.14 Elindula pedig elõször a Júda fiai táborának zászlója az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.15 Az Izsakhár fiai törzsébõl való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.16 És a Zebulon fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.17 És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.18 Azután indula a Rúben táborának zászlója az õ seregeik szerint, és az õ seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.19 A Simeon fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.20 És a Gád fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.21 Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala.22 Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az õ seregei szerint, és az õ seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.23 A Manasse fiai törzsébõl való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.24 A Benjámin fiai törzsébõl való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.25 [Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.26 Az Áser fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.27 És a Nafthali fiai törzsébõl való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.28 Ilyen vala Izráel fiainak menetele az õ seregeik szerint: ekképen mentek.29 Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felõl azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.30 Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.31 És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.32 És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.33 Elmenének azért az Úr hegyétõl háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala õ elõttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.34 És az Úr felhõje vala õ rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.35 Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el elõled a te gyûlölõid.36 Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.

1 O Senhor disse a Moisés o seguinte:2 "Faze para ti duas trombetas de prata: faze-as de prata batida. Elas te servirão para convocar a assembléia e para dar o sinal de levantar o acampamento.3 Quando elas soarem, toda a assembléia se reunirá junto de ti, à entrada da tenda de reunião.4 Se se tocar uma só, virão e se juntarão a ti os príncipes, os chefes de milhares em Israel.5 Quando tocardes com força, pôr-se-ão em marcha aqueles que estão acampados ao oriente.6 E quando tocardes com força uma segunda vez, partirão aqueles que estão acampados ao meio-dia; o sinal para a sua partida será um toque estrepitoso.7 Para convocar a assembléia tocareis também, mas não com estrépito.8 São os filhos de Aarão, os sacerdotes, que tocarão as trombetas. É uma lei perpétua para vós e vossos descendentes.9 "Quando na vossa terra sairdes à guerra contra inimigos que vos atacarem, tocareis com força as trombetas, e o Senhor vosso Deus se lembrará de vós, e sereis livres de vossos inimigos.10 Nos vossos dias de alegria, vossas festas e vossas luas novas, tocareis as trombetas, oferecendo os holocaustos e os sacrifícios pacíficos, e elas vos lembrarão à memória de vosso Deus. Eu sou o Senhor vosso Deus."11 No vigésimo dia do segundo mês do segundo ano, levantou-se a nuvem do tabernáculo do testemunho.12 Os israelitas puseram-se em marcha e partiram do deserto do Sinai; e a nuvem parou no deserto de Farã.13 Partiram, pois, pela primeira vez, conforme a ordem do Senhor transmitida por Moisés.14 A bandeira do acampamento dos filhos de Judá partiu em primeiro lugar, seguida de suas tropas; e a tropa de Judá era comandada por Naasson, filho de Aminadab.15 A tropa da tribo dos filhos de Issacar era comandada por Natanael, filho de Suar;16 e a tropa da tribo dos filhos de Zabulon era comandada por Eliab, filho de Helon.17 O tabernáculo foi desmontado, e os filhos de Gérson e de Merari partiram, levando-o.18 Depois partiu a bandeira do acampamento de Rubem, seguida de suas tropas, e seu comandante era Elisur, filho de Sedeur.19 A tropa da tribo dos filhos de Simeão era comandada por Salamiel, filho de Surisadai;20 e a tropa da tribo dos filhos de Gad era comandada por Eliasaf, filho de Duel.21 Os caatitas partiram em seguida, levando os objetos sagrados. E, antes que chegassem, era montado o tabernáculo.22 A bandeira do acampamento dos filhos de Efraim partiu, seguida de suas tropas; e a tropa de Efraim era comandada por Elisama, filho de Amiud.23 A tropa da tribo dos filhos de Manassés era comandada por Gamaliel, filho de Fadassur;24 e a tropa da tribo de Benjamim era comandada por Abidão, filho de Gedeão.25 A bandeira do acampamento dos filhos de Dã, que formavam a retaguarda de todos os acampamentos, partiu, seguida de suas tropas. A tropa de Dã era comandada por Aieser, filho de Amisadai.26 A tropa da tribo dos filhos de Aser era comandada por Fegiel, filho Ocrã;27 e a tropa dos filhos de Neftali era comandada por Aira, filho de Enã.28 Esta foi a ordem de marcha dos israelitas, divididos em tropas, quando levantaram acampamento.29 Moisés disse a Hobab, filho de Raguel, o madianita, seu sogro: "Nós partimos para o lugar que o Senhor nos prometeu dar. Vem conosco, e far-te-emos bem, porque o Senhor prometeu fazer bem a Israel."30 Hobab, porém, respondeu-lhe: "Não irei contigo, mas voltarei para a minha terra e para junto de minha família".31 Moisés replicou: "Rogo-te que não te separes de nós. Conheces os lugares onde podemos acampar no deserto, e nos servirás de guia.32 Se vieres conosco, dividiremos contigo os bens que o Senhor nos der."33 Partiram da montanha do Senhor e caminharam três dias. Durante esses três dias de marcha, a arca da aliança do Senhor os precedia, para lhes escolher um lugar de repouso.34 A nuvem do Senhor estava sobre eles de dia, quando partiam do acampamento.35 Quando a arca se levantava, Moisés dizia: "Levantai-vos, Senhor, e sejam dispersos os vossos inimigos! Fujam de vossa face os que vos aborrecem!"36 Quando, porém, se detinha, dizia: "Voltai, Senhor, para as miríades de milhares de Israel!