1 Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem õ, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az õ bujaságát arczáról, és az õ paráznaságát emlõi közül;
2 Különben meztelenre vetkõztetem õt és olyanná teszem, a milyen [volt] születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom õt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm õt szomjúsággal.
3 Sõt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai õk [is.
4 Mert paráználkodott az õ anyjok; gyalázatba merült, a ki õket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretõim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.
5 Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit.
6 És szaladgál majd szeretõi után, de nem éri el õket; és mikor keresi õket és nem találja meg azokat, [azt] mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek elõbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan:
7 Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és [én] sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, [a mit] õk a Baálra költöttek.
8 Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az õ divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, [a melyek] meztelensége befedésére [lettek volna.]
9 És most feltárom az õ gyalázatát szeretõi elõtt, és senki sem szabadítja õt ki az én kezembõl.
10 És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját.
11 És elpusztítom szõlejét és fügefáját, a melyekrõl ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretõim adtak nékem, és erdõvé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg õket.
12 És megbüntetem õt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyûrûjét és nyaklánczát, és elment szeretõi után, rólam pedig elfeledkezett, [ezt] mondja az Úr.
13 Azért ímé csalogatom õt, és elviszem õt a pusztába, és szívére beszélek.
14 És onnan adom meg néki az õ szõlõjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.
15 És azon a napon, [ezt] mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé [így:] Baálom.
16 És kiveszítem az õ szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.
17 És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földrõl, és bátorságos lakozást adok nékik.
18 És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
19 Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.
20 És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;
21 A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt.
22 És bevetem õt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; õ pedig ezt mondja: Én Istenem!
23
1 Vossos irmãos serão chamados Ami e vossas irmãs Ruhama.
2 Protestai contra vossa mãe, protestai, porque já não é minha mulher e já não sou seu marido. Afaste ela de sua face suas fornicações e seus adultérios de entre os seus seios,
3 para que eu não a desnude como no dia de seu nascimento e não a torne como um deserto; para que eu não a reduza a uma terra seca e não a deixe perecer de sede.
4 Não terei compaixão de seus filhos, porque são adulterinos.
5 Sim, sua mãe cometeu o adultério, desonrou-se aquela que o concebeu. Ela disse consigo mesma: Seguirei os meus amantes, que me dão meu pão e minha água, minha lã e meu linho, meu óleo e minha bebida.
6 Por isso, fecharei com espinhos o seu caminho; cercá-lo-ei com um muro e ela não encontrará mais saída.
7 Perseguirá os seus amantes mas não os alcançará; procurá-los-á, mas não os encontrará. Então dirá: Voltarei para o meu primeiro marido, porque eu era outrora mais feliz que agora.
8 Ela não reconheceu que era eu quem lhe dava o trigo, o vinho e o óleo, e quem lhe prodigalizava a prata {e o ouro que se consagra a Baal}.
9 Por isso retomarei o meu trigo no seu tempo, e o meu vinho na sua estação; retirarei minha lã e meu linho, com que cobria a sua nudez.
10 Vou descobrir sua abjeção aos olhos de seus amantes e ninguém a libertará de minha mão.
11 Porei fim a todos os seus divertimentos, suas festividades, suas luas novas, seus sábados e a todas as suas festas.
12 Devastarei sua vinha e sua figueira, das quais dizia: Eis a paga que me deram meus amantes. Farei delas um matagal, que os animais selvagens devorarão.
13 Eu a farei expiar os dias de Baal, quando lhe queimava ofertas, ataviada de seu colar e de suas jóias para cortejar os seus amantes, sem pensar mais em mim. - Oráculo de Senhor.
14 Por isso a atrairei, conduzi-la-ei ao deserto e falar-lhe-ei ao coração.
15 Dar-lhe-ei as suas vinhas e o vale de Acor, como porta de esperança. Aí ela se tornará como no tempo de sua juventude, como nos dias em que subiu da terra do Egito.
16 Naquele dia - diz o Senhor - tu me chamarás: Meu marido, e não mais: Meu Baal.
17 Não lhe deixarei mais na boca os nomes de Baal e ninguém pronunciará tais nomes.
18 Farei para eles, naquele dia, uma aliança com os animais selvagens, as aves do céu e os répteis da terra; farei desaparecer da terra o arco, a espada e a guerra, e os farei repousar com segurança.
19 Desposar-te-ei para sempre, desposar-te-ei conforme a justiça e o direito, com benevolência e ternura.
20 Desposar-te-ei com fidelidade, e conhecerás o Senhor.
21 Naquele dia, diz o Senhor, eu atenderei aos céus, e eles atenderão à terra.
22 A terra atenderá ao trigo, ao mosto e ao óleo, e estes atenderão a Jezrael.
23 Farei dele para mim uma terra bem semeada, usarei de misericórdia com Lo-Ruhama, e direi a Lo-Ami: Tu és meu povo!, e ele me dirá: Vós sois meu Deus!.